Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

2. szám - Marton Lajos–dr. Erdélyszky Zsigmond–Rajner Vinzenz: A környezeti izotópok vizsgálata Debrecen és a Nyírség rétegvizeiben

Marton L.—Dr. Erdél-yszki Zs.—Rajner V.: A környezeti izotópok Hidrológiai Közlöny 1980. 2. sz. 85 A környezeti izotópok vizsgálata Debrecen és a Nyírség rétegvizeiben MARTON LAJOS* DB. ERDÉLYSZKY ZSIGMON D" RAJNER VINZENZ*** 1. ábra. A vizsgált terület K Puc. 1. Tl/ian Mecmuocmu Abb. 1. Das untersuchte Gebiet A felszín alatti vizek származásának, készleteinek és utánpótlásának vizsgálatában egyre nagyobb szerepet kap az izotóphidrológia. A vízben levő izotópok meghatározásával olyan eszköz kerül a hidrogeológus kezébe, amely jelentősen mélyebb betekintésre ad módot a természet jelenségeibe, mint a korábban alkalmazott módszerek. Tanulmányunkban Magyarország északkeleti részének, az úgynevezett Nyírségnek (1. ábra) hidrogeológiai viszonyait és a vizek származását kíséreljük nyomozni. Ennek a kutatómunkának keretében a terület felszínalatti vizeinek izotópjaait (

2H, 3H, 1

80), valamint a vízben oldott radioaktív 1

4C-izotópot vizsgáljuk. * Debreceni Tervező Vállalat, Debrecen ** MTA Központi Kémiai Kutató Intézete (KKKI), Budapest *** Hundesversuchs- und Forschungsanstalt Arsenal, Geotechnikai Intézet, Wien 1. A terület geológiai, hidrogeológiai viszonyai A tiszai Alföld Nyírségnek nevezett középtájegysége — melynek délnyugati határán fekszik Debrecen város — jellegzetes morfológiai és vízföldtani viszonyokkal rendelkezik. A környezetéből ma szigetszerűen kiemelkedő 5 100 km

2 területű Nyírség hatalmas méretű hordalékkúp (SÜMEGHY [1], BORSY [2, 3], URBANCSEK [4, 5]) amely a pleisztocén folyamán rakódott le. A pleisztocénban a Nyírségen áthaladó folyók 120—300 m vastag folyóvízi hordalékot halmoztak fel a pannóniai (pliocén) rétegekre. A rétegsor felépítésében a Magyar Alföld északkeleti részének valamennyi folyója részt vett, közülük kiemelkedik a Tisza és a Szamos hordalékképző tevékenysége. A pleisztocén vége felé és a pleisztocén-holocén határán (a vürm végén és a fenyő-nyírkor elején) a Bodrogköz és a Rétköz, valamint a Bereg-Szatmári síkság süllyedni, az Ér-völgy és a Nyírség pedig emelkedni kezdett (PÉCSI [6], p 29). Énnek során a Bodrogköz 15—20 m-t, a Rétköz 23—25 m-t süllyedt, a Nyírség pedig — főleg a holocénben — mintegy 25—30 m-t emelkedett. A Bodrogköz süllyedésével valószínűleg egyidőben a Bereg-Szatmári síkság is megsüllyedt (BORSY [2] pp 29—30). Szigetszerű kiemelkedése miatt a Nyírség folyóvizet többé nem kapott, ezért felszínének kialakításában ettől kezdve fontos szerepet kapott a szél, mely futóhomokot fújt ki és rakott le a területen. A futóhomok vastagsága néhány centimétertől 25—32 m-ig változik (PÉCSI [6] p 219). A futóhomok mellett a terület gyakori képződménye a löszös homok is, mely 0,3—2,0 m vastagságot ér el. Többfelé találunk homokos löszt is. A pleisztocén üledékek jelentős mennyiségű víz tárolására alkalmasak. Jól elkülöníthetők a felső, középső és az alsó pleisztocén képződmények. Víztermelés szempontjából elsősorban a nagy vastagságú, durva homok, helyenkint kavicsos kifejlődésű alsó pleisztocén rétegek jöhetnek számításba. A Szatmár-Beregi síksághoz kapcsolódó peremeken jelentősen durvább kifejlődésűek és nagy vízadóképességűek a rétegek. Hidrodinamikai szempontból az egész alsó pleisztocén összlet egységes vízadónaktekinthető(ERDÉLYI[7]).A nyírségi pleisztocén felszínalatti vizeire a negatív nyomásgradiens jellemző: a rétegvizek piezometrikus szintjei a mélységgel csökkennek, miközben a felső pleisztocén képződmények legmagasabban álló vízszintjei is a térszín alatt vannak. Ez egyrészt lehetővé teszi a csapadékvizek beszivárgását,