Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

2. szám - Marton Lajos–dr. Erdélyszky Zsigmond–Rajner Vinzenz: A környezeti izotópok vizsgálata Debrecen és a Nyírség rétegvizeiben

Marton L.—Dr. Erdél-yszki Zs.—Rajner V.: A környezeti izotópok Hidrológiai Közlöny 1980. 2. sz. 93 padékvizekétől, a peremek felé azonban már a pleisztocén vizek tulajdonságait mutatják. Adata­ink szerint Debrecentől délre K felől, a Bihar hegy­ség irányából is kap vizeket a terület, ami a stabil izotóparány változása alapján mutatható ki. Vizsgálataink feltárták a teriilet hidrogeológiá­jának legfontosabb adatait. Természetszerűleg sok részletre nem adhattak még választ. Az izo­tóphidrológia és a hagyományos vizsgálati eljárá­sok további együttes alkalmazása lehetővé teszi pontosabb adatok meghatározását. IRODALOM [1] Sümeghy J.: A Tiszántúl. (Magyar Tájak Földtani Leírása VI.) Budapest, 1944. [2] Borsy Z.: A Nyírség természeti földrajza. Akadé­miai Kiadó, Budapest, 1961. [3] Borsy Z.: A Nyírség geomorfológiai kutatásának gyakorlati vonatkozású eredményei. Földrajzi köz­lemények, 1964. pp 293—308. [4] Urbancsek J.: A földtani felépítés és a rétegvíznyo­más közötti összefüggés az Alföldön. Hidrológiai Közlöny, 1963/3. [5] Urbancsek J.: A Nyírség, Bodrogköz és a Rétköz, valamint a Bereg-Szatmári síkság vízföldtani vi­szonyai. Földrajzi Értesítő 1965.; 421—443. [6] Pécsi M.: A Tiszai Alföld. Magyarország tájföld­rajza 2. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969. p. 219. [7] Erdélyi M.: A magyar medence hidrodinamikája. Hidrológiai Közlöny, 1975/2. [8] Rauert, W.: Über Messungen von Tritium und Koh­lenstoff-14 bei hydrologischen Untersuchungen. Oeologica Bavaria, 64, ,36—74; München, 1971. [9] Rank, D.: Der Nachweis von Tritium und Radio­kohlenstoff in der Umwelt. 1. Informationstagung der ÖSRAD. [10] Erdélyszky Zs.: Az izotóptechnika hidrológiai al­kalmazásai. Szakmérnöki jegyzet. M. 276. 1974. [11] Geyh, M. A.: Die Anwendung der 1 4C-Methode. Clausenthaler Tektonische Hefte 11. [12] Geyh, M. A.: Erfahrungen mit der C-14 und H-3­Methode in der angewandten Hydrogeologie. Öster­reische Wasserwirtschaft, 1974, 26, 3/4, pp 49—-54. [13] Vogel, J. C.: Carbon-14 dating of groundwater. Isotope Hydrology, 1970, Wien, IAEA-SM-129/15. [14] Marton L.: Izotóphidrológiai vizsgálatok a Nyír­ségben. (Országos Vándorgyűlés, Keszthely. Ma­gyar Hidrológiai Társaság kiadványa.) Budapest, 1979. [15] Lorberer Á.: Hidrogeológiai adatok a mélységi vi­zek mozgás viszonyainak ismeretéhez. Hidrológiai Közlöny, 1977/9. [16] Deák J.: A nyírségi rétegvizek áramlásának és után­pótlódásának vizsgálata természetes izotópok segít­ségével. „Alkotó Ifjúság" pályázat. Budapest, 1977. (Kézirat.) [17] Dansgaard, W.: Stable Isotopes in Precipitation. Tellus, 1964, 16, 436—468. HccJieflOBaHMe coAepwaHHji npHpoflHHX H30T0n0B B njiacTOBbix BOAax fleGpeuena M oöJiacTH HHpiuer MapmoH Jl.—ű-p SpdeAbCKU )K.— Paünep B. B paOoTe np0H3Be«CHa noribrrica HccjieAOBarb rnApo­reojionmecKHe ycAOBiisi paiíoHa Hiipmer H rcHesnc noA­3eMHbix BOA. MccjieAOBaHo pacnpeAeJieHHe c/ieAyroiqnx npnpoAHbix H30TonoB: AeílTepHíí, rpnTHÜ, KiicjiopoA-18, yrojib-14. TeppHTopim HHpwera cocraBAjieT 5100 KM 2 H $iBJi*ieT COÖOÍÍ OrpOMHblií KOUyC BblHOCa, 0Cpa30BaBUIHÍÍC5I B ruieiícTOueHOByio spy. MOIQHOCTB AJUNOBHAJIHBIX OTJIO>KC­HHÍÍ AOCTiiraeT 120—300 M. B KOHqe rijreiícTOueiia-naMaAe rojioqeHa uempajibnaji <iacTb Hupmera HcniiTbiBajia noAHarae, KpaeBbie MSCTH naoöopoT onycKaAHCb. IIoAHjiTiie npoAOJib>Ka.nocb H B TeieHHH rojioqeHa H B Hauie BpeMH Hiipmer B03Bi.mia­eTCu HaA paBHHHoií B BHAe ocrpoBa. TaKoc Mopíjiojiont­MecKoe ii3nieHenne noBjnijiAO ii Ha ycjioBH>i nHTaHHn nOA3eMHI)IX BOA. TjiaBHblM HCTOMHHKOM HHTaHHfl nOA3C­MHbix BOA CTajiH aTMOccfiepHbie ocaAKH. IIjieíicT0i(eH0Bbie OTAOJKCHHM reppMTopim CMoryT npii­HjiTb B ceGsi 3HamiTejibHbie oOi>eMbi BOÁM. C TOMKH 3peHH>i 3aöopa BOAbi B nepByjo oiepeAb cJieAyeT ynoManyrb rpy­Gbie necKH II rajlCMHHKH GoJibiiioíí MOIHHOCTH HiDKHen^eíi­CTOueHüBoro B03pacTa. MccjieAOBaHHjiMii noApoöHO paci<pbiTbi niAporeojioni­iiecKHe ycJioBiiji TepiinTopmi H nojiyneHbi noBbic imijiop­MaqHH. llo KOHUeHTpaLlHH H30T0n0B MOHÍHO KOHCTaTHpO­B3Tb, HTO BCpTHKajlbHOe npOC3MHBaHHC He3Ha»lIlTeJIbH0 H COCTABAJIET 5—6 MM B TOA. KO3(|)(1)HMHCHT (fiHJibTpaqHH B BepTHKaubHOM iianpaBJieHHH Ha 5 riopjiAKOB HH>Ke, ieM B ropH30HTaJIbH0M. H30T0nHi>n"i cocTaB npoö, B3HTbix B cepeAHHe paiíoHa noMTH HC OTJiimaeTCH OT cocraBa BOA aTMoc<l>epHbix OCaAKOB. no I<pa>IM H30T0nHbIH COCTaB npHHHMaeT BHA, xapaKTepHbiü AA>I BOA riJieiíCTOqeHOBbix TOAbiq. Ilo nbesoMcrpimecKHM ypoBH>iM BOA HH>KHero njie ÍÍCTOMeHa BHAHO, MTO ABII>KeHHe BOAbi npOHCXOAHT OT UCHTPA B PAÁNANBHOM HanpaBJieHHii. IIOTOK OCOCCHHO MoiuHbiií B nanpaBJieHiiH ÍO H C3. B ruiacTax nn>Kiiero njieHCToqeHa CKopocTb ijiHJibTpaqHH MO>KHO oqeHHTb B 4—6 M/roA hah 1,5—2,0 M/roA no Rapcu. BnepBbie yAajiocb oÖHapywHTb n0T0K (JiHAbTpyioiqeiícji BOABI c BOCTOKa co CT0p0Hbi rop AnyceHii B HanpaBAemiH ropoAa JleSpeueH. 3TO noATBep>KAaeTC>i H3MeHCHjiMH 1130­TonHbix nponopquií, no AaHHbiM oö aöcojHOTHOM B03pacTe BOA H no KapTaM rHApoH3onbe3, nocTpoeHHbix no HOBBIM AaHHbiM. DIE ANWENDUNG VON UMWELTNUKLIDEN BEI DER UNTERSUCHUNG VON GRUNDWÁSSERN IM NORDOSTEN UNGARNS Marton, L.—Erdélyszky, Zs.—Rajner, V. In dieser Arbeit wird versucht, die hydrologischen Verhaltnisse um die Herkunft der Grundwásser im nordöstlichen Teil Ungarns — Nyirseg genannt — zu kláren. Im Ralimén dieser Arbeit wurden neben den konventionellen Parametern auch die Umweltisotope des Wassers (Deuterium, Tritium, Sauerstoff-18) sowie der im Wasser gelöste Kohlenstoff-14 untersucht. Das 5100 km 2 d(>r Nyirseg ist ein wáhrend des Pleis­tozáns abgelagerter gewaltiger Schuttkegel. Die Mách­tigkeit der FluBsedimente betrágt 120—130 m. Die Nyirseg begann sich gegen Ende des Pleistozáris zu heben, ihre Randgebiete sanken ab. Die Hebung dauerte auch im Holozán weiter an und führte zu einem inselartigen Herausragen der Nyirseg aus der Tiefebene. Diese morphologische Ánderung hat auch die Grund­wassererneuerungsverháltnisse verandert. Zu Haupt­nachschubquellen wurden die auf die Oberfláche fallen­den Niederschlage. Die pleistozanen Sedimente des Gebietes sind zur Speicherung von bedeutenden Wassermengen geeignet. Hinsichtlich der Wassergewinnung sind die máchtigen Grobsandschichten, an einigen Stellen die unteren pleis­tozanen Kiesschichten wichtig. Die Untersuchungen habén neben der Klárung der hydrogeologischen Verhaltnisse des Gebietes auch neue Erkenntnisse gebracht. Aufgrund der Isotopenkon­zentrationen konnte festgestellt werden, daU die verti­kale Einsickerung verháltnismáfiig klein ist, sie ent­spricht einer jáhrlichen Niederschlagshöhe von 6— 8 mm. Die vertikale Durchlássigkeit ist klein, um nahezu fünf GröUenordnungen kleiner als die horizontale Durchlássigkeit des unteren Pleistozáns. Die Isotopenzusammensetzung in den aus der Mitte des Untersuehungsgebietes entnommenen Wasserpro­ben unterseheidet sich kaum von der in den gegenwárti­gen Nieders(íhlagen, an den Rándern des Untersuehungs­gebietes dagegen deutet die Isotopenzusammensetzung auf pleistozáne Wasser hin. Aus den piezometrischen Niveaus des unteren Pleisto­záns ist ersiehtlich, dal.! das Wasser voin Mittelteil des Gebietes in jede Richtung, hauptsáchlich aber nach

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom