Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
2. szám - Marton Lajos–dr. Erdélyszky Zsigmond–Rajner Vinzenz: A környezeti izotópok vizsgálata Debrecen és a Nyírség rétegvizeiben
92 Hidrológiai Közlöny 1980. 2. sz. Marton L.—Dr. Erdélyszki Zs.—Rajner V.: A környezeti izotópok A vizsgált vizek kémiai adatai Tabelle 3. Chemische Daten der untersuchten Wásser Taőji. 3. XuMuiecKue dawme uccAedoeamibix eod 3. táblázat A minta A kút helyo és kateszjele téri száma NH + 4 Kationok ^• + +Ca + +Mg + +F [mval/liter] e + + + Anion CI- HCO" 3 o k SOI PH+ 4 Lúgosság [rnval/1] Összes keménység [n.k.f.] 5. Debrecen, 2074 0,04 16,0 9. Debrecen, 20 0,04 16,0 11. Nyíradony, 5 12. Nyíradony," 20 0,20 1,08 5,50 1,00 — 0,2 7,54 0,21 7,4 7,4 17,0 14. Hosszúpályi, 47 0,06 3,08 2,80 1,22 — 0,2 6,80 0,20 7,5 6,8 11,2 18. Sáránd, 10 0,02 3,88 1,90 0,90 — 0,2 6,48 0,22 7,8 6,6 7,8 18a. Sáránd, 18 0,06 1,27 3,40 3,00 0,04 0,28 7,49 nyom. 7,4 7,5 17,8 19. Derecske, 29 0,07 2,53 4,53 1,07 0,05 0,56 7,39 0 7,4 7,4 14,8 23. Debrecen, 2144 0,02 1,32 4,24 2,26 0,05 0,31 7,59 0 7,4 7,6 18,2 26. TJjlóta, 10 2,26 0,02 0,31 7,4 7,6 15,0 29. Hajdúsámson, 58 15,0 30. Monostorpályi, 9 15,0 31. Monostorpályi, 17 15,0 35. Nyírbátor, 277 2,36 3,50 1,27 0,28 6,95 0 13,2 35a. Nyírbátor, 279 1,43 4,44 1,64 0,23 7,34 0 16,9 36. Mátészalka, 155 0,23 15,0 37. Fehérgyarmat, 86 0,001 4,07 2,71 0,39 0,05 0,31 6,49 0,44 7,4 6,5 9,8 38. Fülöp, 10 0,28 6,50 0,44 7,4 6,5 4,0 39. Nyírgelse, 15 0,05 0,22 3,2 18,2 40. Balkány, 13 0,06 16,0 41. Geszteréd, 17 0,25 4,27 2,37 0,25 6,88 0,33 7,2 22,1 42. Kocsord, 30 0,16 6,88 0,33 7,2 7,1 17,6 43. Kisvárda, 130 5J 7,69 7,1 7,0 44. Kisvárda, 136 0,25 6,20 16,4 45. Debrecen, 2076a* 0,03 1,85 3,40 1,82 — 0,4 6,70 0,50 7,8 6,7 13,4 * A vizsgálati adatok az azonos mélységfí közeli 207] kútra vonatkoznak. lajdonságokat mutat a 42. számú minta (Kocsord), amit indokolt további mérésekkel tisztáz ni. A stabil izotóp arány változásából látható, hogy Fülöp, Vámospéros, Ujléta és Sáránd vonalától délre más jellegű vizek találhatók, mint a Nyírségben. Ez a tény is bizonyítja, hogy ez a terület K-felől, Nagykároly, Tasnád, Ermihálvfalva (Románia) felől kap idősebb vizekből utánpótlódást. Az is megállapítható, hogy az alsó pleisztocén rétegek vizében általában alacsonyabb (negatívabb) izotóparányt találunk, mint a középső vagy felső pleisztocén rétegekben. Ez alól csupán a terület középső része a kivétel, ahol közel egyenlő izotóparányt kapunk az összlet egész vastagságában. 3.4. A vizek kémiai összetétele A vizek eredetére azok kémiai összetételéből is lehet következtetni. A gyors utánpótlódásu és beszivárgási tápterületekre a vizek nagy keménysége és kis kloridtartalma jellemző. A lágy víz nagyobb mélységű eredetre és felszálló vizekre utal. A nagy Na+K tartalom lassú vízmozgást, nagyobb kort, esetleg felfelé mozgást jelez. A vízmintáink kémiai adatait a 3. táblázatban közöljük. S bár különösen jelentős, nagyságrendi eltérések nincsenek (nem is várhatók), mégis tendenciaként az előbbi megállapításokat láthatjuk igazolni. A legkisebb keménységet valóban a legidősebb vizeknél (18., 37., 38. és 43. minta) találjuk. Ugyanez a helyzet, ha a Na+K tartalmat tekintjük: a legnagyobb értékeket ugyanezeknél a mintáknál találjuk. A fiatal beszivárgó vizek magas kalciumaránynyal tűnnek ki. A kalciumhidrogénkarbonátos típusú víz idők folyamán — a rétegben való tartózkodás alatt végbemenő ioncsere folytán — fokozatosan átmegy nátriumhidrogénkarbonátos típusba. Ezt a folyamatot a mi néhány mintánknál is nyomon követhetjük, de a terület sokszáz kútjánál még egyértelműbb az összefüggés. Az anionoknál többnyire a HC0 3>-C1 >S0 4, esetleg a HC0 3>S0 4>C1 egyenlőtlenséget találjuk, a kationoknál a Ca>Na>Mg arány a fiatalabb, a Na ==- Ca > Mg arány pedig az idősebb vizekre jellemző. 4. összefoglalás Vizsgálataink minden eredménye, adata összhangban van és megfelel a területre vonatkozó hidrológiai, földtani és földrajzi ismereteknek. Ugyanakkor konkrét új ismereteket is szereztünk a terület hidrogeológiai viszonyairól. A Nyírségben hatalmas vízkészletek tározódnak. Megállapítható, hogy a potenciáleloszlásnak megfelelően van függőleges beszivárgás. A piezometrikus szintek nagy esését az igen kicsi k v függőleges szivárgási tényező eredményzei, mely közel 5 nagyságrenddel kisebb, mint az alsó pleisztocén vízszintes k} t szivárgási tényezője. A terület nagy részén a csapadékból történő beszivárgás igen kis mértékű, de a nagy, többezer négyzetkilométeres felületen mégis jelentős utánpótlódás számítható. A vizsgált szelvény közepén vett vízmintáink izotópösszetétele alig különbözik a jelenkori csa-
