Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Dr. Salamin Pál: Az erdő hidrometeorológiája

383 Hidrológiai Közlöny 1980. 8. sz. Az erdő hidrometeorológiája* DR. SALAMIN PÁL ny. egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa . A tanulmány összeállításához az indítókot a tavalyi Szlovák—Magyar közös zólyomi Meteorológiai Vándorgyűlés (1979. 08. 22—24) adta, amelyen a házigazda, a zólyomi Erdészeti Főiskola lévén, a központi vitatott kérdés az erdő meteorológiája volt.** Előadásomhoz a legtöbb anyagot az említett Vándorgyűlésen Papp László: ,,Az erdészeti meteorológia eredményei Magyarországon" c. elhangzott előadása adta, amelyhez hozzászóltam [18]. Számos részlettel egészítettem ki ezt az anyagot régebbi saját írásaimból [15, 17], továbbá Schubert A. [20] hidrometeorológiájából, s megállapításaimat alátámasztottam Közép-Európában, éspedig elsősorban hazánkban tett közvetlen helyszíni megfigyeléseimmel. Megállapításaim elsősorban a sík-, domb- és hegyvidékek zárt erdőire vonatkoznak, de számos ezek közül közvetlenül vagy átértékeléssel a ligetekre, a rácsos laza szerkezetű fásított területekre: fasorokkal, fapásztákkal és erdősávokkal rácsozott, területekre is érvényesek. A hidrológus vízháztartási tér- és időegységekben gondolkodik. A terheli egységek egyrészt a természetes folyamati egységek, másrészt az ún. „üzemi" egységek: 1. egyetlen fa gyökérzete által meghatározott talajtest', 2. egyetlen fa koronája és az avartakaró felszíne által határolt légtér; :i. a talajtest és a légtér által alkotott biológiai élettér; 4. az üzemi jellegű erdőrészlet, azonos korú ós fajú állomány, amely egyszerre kerül kitermelésre, majd felújításra, (néhány tized ha-tól több ha-ig); 5. az erdőrészletekből felépülő legnagyobb üzemi egység az erdőtag (több ha-os egységek, síi-vidéken nyiladékokkal határolva, domb- és hegyvidékeken a domborzat, a kitettség, a közlekedési közelítési irány által meghatározott területi egység); 6. a természetes felszíni vízgyűjtő terület, amely gyakran egybeesik az erdőtaggal. Az időegységek a fa természetes életfolyamataihoz, s ezzel természetesen az üzemi feltételekhez is igazodnak : 1. egy nap vagy még rövidebb idő (a nap a periodikusna jelentkező éjjeli és nappali váltakozást jelenti; egyes természetes folyamatok még ennél is rövidebb természetes időegységben játszódnak le, pl. a harmat keletkezésének ós eltűnésének időbeli kerete); 2. a tenyészidő: tavasz—nyár—ősz, ami valamivel hoszszabb, mint a szántóföldi egy éves növények tenyészideje; az esztendő (a naptári, de inkább az ún. hidrológiai év) a periodikusan mutatkozó nyári és téli félév váltakozását jelenti; 4. az erdő teljes életkora (20—80 év). Ezekben a tér- és időegységekben a fás területek vízháztartási egyensúlya a következőképpen írható fel: C+C

0+c+c

0( = )-(E+P

t+P

n+P

v) = AT

n+AT

t+AT

v, (1) * A Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztályában 1980. 03. 13-án elhangzott előadás. A hidrometeorológia a Hidrológiának az a részterülete, amely a meteorológia jelenségeit a Hidrológiában alkalmazza. ** Az erdővel Petrik M., Papp L., Intribus Ti., Justyák .7. ós Matejka F. előadók foglalkoztak. ahol minden egyes tagot a folyamat már megfelelő tér- és időegységben, azonos mértékegységben (pl. mm-ben, nr'-ben) írhatunk fel, részleteiben: G a szilárd makrocsapadéknak (hó, dara, jégeső), az intercepeióval (1. később) redukált mennyisége; C

0 a folyékony makrocsapadéknak (közönséges eső, záporeső, szitálás, ködszitálás, ónos eső) az intercepeióval redukált mennyisége; c a szilárd mikrobevonat (a dór, a finom, durva és jeges durva zúzmara [4]); Í'

0 a folyékony mikrobevonat (a harmat); Pt,P

c a vízveszteséget jelentő párolgás (t index: talaj ós a v index: talajvíz); E felszíni elfolyás; P

n a hasznos növényi párolgás a transpiráció; AT a tározott víz mennyiségében bekövetkezett változás (indexek: n: növény; t: talaj- és avartakaró; v: talajvíz). 1. Az erdősítés hidrometeorológiája Először talán az erdő és néhány vízháztartási tényező kapcsolatát elemezném. Az erdő közvetlen hatása a csapadékra a következőképpen mérhető fel [1, 2, 3]: 1.1 Aujeszky L. [1] a csapadékkérdések vizsgálatánál a hidrológiai ciklus ún. — nagy vízkörzéséről (a csapadékvíz a tengerről származik) és kis vízkörzéséről (a csapadékvíz a szárazföldön párolog be a légtérbe) beszél. Ezeknek a vízkörzéseknek a vizsgálata [1, 3] a meteorológus feladata, (pl. Berkes Z. vizsgálta az Alföldön a két vízkörzés közti arányt [2]). Itt csak megemlítem, hogy a nagv, zártan erdősített területek csapadékot növelő hatása a kis vízkörzés tanulmányozását kívánja meg. 1.2 A foltszerűen ún. rácsos szerkezetben lazán fásított teriiletek hatása a csapadékra mikroklímatikus jellegű, s ennek vizsgálata már a hidrometeorológus feladata lehet. A ligetekkel, fasorokkal, erdősávokkal védett területeken a foltos, rácsos vagy laza szerkezetben elhelyezett fák hatása kettős: egyrészt több vizet szűrnek ki a különben a fátlan területekre jutó vízből, mint ami területükre jutna, másrészt védik a közbenső fátlan (szántélföldi) területeket a kiszáradástól, azoknak nagyobb légnedvességet biztosítva (Luncz O. [11]). Az elmúlt évtizedekben elmélyedten foglalkozott Papp L. [13] az erdősítés és a csapadékkörülmények kapcsolatával. 1951 és 1953 között közel 300 erdészeti csapadékmérő állomás munkáját irányította, továbbá 1953-tól 22 állomáson sikerült a Mátrában 10 évi adatsorokat összeállítania részben erdészeti, részlten közvetlen meteorológiai állomásokról. Az adatfeldolgozásnál részben a szokásos valószínűség-számítási (statisztikai) utakat követte, részben évgyűrűs („dendroklímatológiai") vizsgálatokat végzett. Legfőbb megállapításai a következők voltak [13]: ") a csapadék igen szoros összefüggést mutat a magas sággal (r=0,9-es korrelációs tényezővel); b) a kiugró csapadék nem mindig párosul kiugró növekedéssel, a csapadék hatását csak a növekedést meg-