Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
9. szám - Dr. Salamin Pál: Az erdő hidrometeorológiája
384 Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. Dr. Salamin P.: Az erdő hidrometeorolögiája határozó többi tényezővel együtt, igy pl. a hőmérsékleti és a sugárzási körülményekkel párhuzamosan szabad vizsgálni; megállapította pl., hogy a növekedés kielégítő mértékéhez az elegendő nedvesség mellett kb. 22 °C körüli lóghőmórsókletnek is meg kell lennie; (1. ábra); c) az aszálykár sok esetben gondos agrotechnikával ós megfelelő telepítési megoldásokkal (pl. lépcsős— padkás talajelőkészítéssel, sávos—teraszos telepítéssel) megelőzhető, az utóbbira szép példa Szőnyi László ellenőrzése alatt megvalósított teraszos erdőtelepítés a bárnai Nagy-Kő (522 m) közelében. Az erdőn belül a légnedvesség viszonylag nagy, s a széltől való védettség következtében a talaj és a talajvíz párolgása elenyésző. Érdekes példaképpen említem itt még az erdősíés és az útfenntartás kapcsolatát (Papp L. és Huszár E. nyomán [14]): „Ha jelentős csapadékveszteség nélkül akarjuk megoldani az üzemi utak belső feltárását, az erdő lombsátorának feltétlenül záródnia kell. Ez esetben azonban az utak víztelenítése a nap és a szél hiánya miatt nem lehet tökéletes és az utak fenntartási nehézségei miatt az erdőn belüli utak forgalomképes állapotának időszaka lerövidül. Nem lehet kétséges azonban, hogy a közlekedési pászták által elfoglalt terület nagy kiterjedése miatt a biológiai szempontokat kell előtérbe helyeznünk és az egészen különleges viszonyok kivételével az úthálózatot zárt lombsátor alatt kell fenntartanunk.'' 1. ábra. Száraz és nedves évek hatása a nemes nyár növekedésére Papp László: ,,A nyárgyökereztetés ösztönzésének elméleti alapjai,, — Erdészeti Kutatások, 1970. 138. o. 7. ábra. 19U2: aszályos; 1965: nedves; 1903: igen kedvező csapadékeloszlás és mennyiség 22 C°-nál nagyobb középhőmérsékletnél; 1904: kedvező csapadékmennyiség, eloszlása kedvezőtlen Puc. 1. JJeücmeue cyxux u SMUCHUX nem na npou3pacmaHue ÖJiazopoÖHoeo mononn. Hann Jl.: Teop. ocmeu ebipaufueciHusi caítcemjee monoAH — HccAedoeanun no neaiOMy öeny. 1962 =cyxoű, 1965 =ena3KHbiü eod, 1963 = zod c eecbMa ŐAaaonpunmHbiM pacnpedeAenueM ocadxoe, 1964 = KOAmecmeo ocaÖKoe ÖAaaonpuamnoe, pacnpedeAeHue neÖAaaonpunmme Abb. 1. Einfluss der trockenen und feuchten Jahre auf das Warhstum, der Edelpappel. Papp László: Theoretische Grundlagen einer Förderung der Wurzelfassung von Pappeln — Erdészeti Kutatások, 1970. Seite la8 Abb. 7. 1962: trocken, 1965: feucht, 196a: ausserst günstige Niederschlagsverteilung und -Menge bei höherer Mitteltemperatur als 22 °C: 1964: günstige Niederschlagsmenge, ungünstig verteilt 2.. ábra. A fák gyökérzetének igazodása a talajvízálláshoz íjász Ervin nyomán Salamin Pál: Víziláztartási vizsgálatok. — MTI, 1954. 127. o., 11. ábra. Puc. 2. IlpucnocaŐAueanue KopHeeoü cucmeMbi depeebee K ypoemo zpynmoebix eod (no Mac 9-W lllanaMun üaA: HccAedoeauue eodnoao öaAanca — MTM, 1954. cmp. 127, puc. II.) Abb. 2. Anpassung der Baumwurzetn zum Grundwasserstand, Laut Lijász Ervin, Salamin Pál: Wasserliaushaltsuntersushungen. — MTI, 1954., Seite 127, Abb. 11 Különleges kérdés az erdő és a talajvízszín kapcsolatának a kérdése síkvidéken. A talajvíz színe általában eltér erdő alatt a fátlan területekétől. A vízszín az erdő alatt lehet mélyebb, de lehet magasabb is. A kérdést az dönti el hogy milyen arányban áll a talajba szivárgó víz mennyisége a fák által transpirált mennyiséggel? A talajvíz helyzete számtalan tényező függvénye, ezek között itt érdemes külön kiemelni az életkor kérdését. Lachaussée [10] szerint zárt erdőknél érdekes lehet a 4. időegység (az életkor) szerinti vizsgálat. Az új telepítés, a fiatalos még nem igen fogyaszt a talajvízből, az erős fejlődésben levő állomány mind több vizet transpirál, az öregedő erdőnél a vízfogyasztás talajvízből csökken, erdőirtásnál pedig hirtelen teljesen megszűnik. Ijjász E. [7] kimutatta, hogy a jól fejlődő állomány gyökerei milyen szépen simulnak a talajvíz színéhez (az átlagos gyökérmélység a leggyakoribb talajvíz állásig ért le). (2. ábra.) Kuzin P. Sz.: [9] szerint a talajvíz a zárt erdő alatt általában mélyebben van, mint a szántóföldek alatt. A vízháztartási vizsgálatoknál tudnunk kellene, hogy mennyi vizet transpirálnak a fák. Ez igen nehezen megválaszolható kérdés. Tulajdonképpen nincs szabatos metodika a meghatározásra (legfeljebb a vízháztartási egyenlet különben becsült tagjainak segítségével vezethetünk le bizonytalan közelítő értékeket). Értékei Papp L. szerint 400 és 800 mm között változnak.
