Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

6. szám - Dr. Vágás István: Adatok az 1876–1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről. VI. A nagy tiszai árhullámok összefoglaló értékelése

Dr. Vágás I.: Adatok az 1876—1975 időszakról Hidrológiai Közlöny 1980. 6. sz. 263 az ilyen árhullámok nem mindig és nem mindenhol egyformán veszik igénybe a hullámtereket, így azokkal az árhullámokkal, amelyek levonulási sebességét a hullámterek feltehetően lényegesen befolyásolják, csak nagyobb engedmények árán hasonlíthatók össze. Az elmondottak megvilágítják, hogy a tiszai nagyvizek logikus és pontos előrejelezhetőségének jelentős és kiiktathatatlan akadályai vannak. Ezeket az akadályokat — az előrejelzés megvalósíthatóságáról alkotott és hirdetett alapvetően optimista véleménye ellenére — Korbély József is meglehetősen jól látta [2]. A nehézségeken úgy próbált segíteni, hogy a tiszai áradásokat különböző kategóriákba sorolta. Ennek megfelelően vette figyelembe: — a magányos, ellapuló árhullámokat, amelyeknél a Vásárosnamény fölötti Tisza és a Szamos megközelíthette a legnagyobb vizek szintjét is, de a Tisza további medre üres volt és a Bodrog, Sajó, Körös és Maros árhullámai a közepesen alul maradtak. — a Tisza, Szamos, Bodrog, Körös és Maros olyan erős árhullámait, amelyek a hegy- és dombvidékről egyszerre indulnak el, és a torkolatnál teljes erősségükben találkoznak. Ezeknek az áradásoknak ismertető jelük, hogy a tetőzés a Tiszán Tokajnál és a Körösön Gyománál és a Maroson Perjámosnál csaknem egyidejű. — azokat a kivételes árhullámokat, amelyeknél a főfolyó és a mellékfolyó áradásai egymást utóiérve és egymással összeolvadva az alsó szakaszon összegződnek. Alapjaiban statisztikai jellegű törvények meghatározásához további segítséget igyekezett találni Korbély azzal, hogy a viszonylag kisebb árhullámokat is figyelembe vette, sőt olykor egyazon árhullámnak nemcsak egy, hanem több jellemző adatát is hasznosította. Neki erre 1937ben — könyvének megírásakor — feltétlenül szüksége volt, hiszen a 40-es, 60-as és 70-es évek tapasztalatait akkor még nem ismerhette, és abból a 35 nagy árhullámból, amit tanulmányainkban ezúttal elemeztünk, éppen csak a fele, 18 volt ismeretes. Korbély végeredményei olyan képletbe foglalt, előrejelzésre alkalmas összefüggések voltak, amelyekben valamely alsó tiszai vízmérce várható tetőző vízállását különböző felső vízmércék tetőző, vagy valamilyen más, egyidejűségi feltételnek megfelelő vízállásából, mellékfolyók mértékadó vízmércéinek jellemző vízállásából többváltozós, lineáris egyenlet útján kapta. Az addigi árhullámok tényadataiból tulajdonképpen a lineáris egyenlet tapasztalati együtthatóit állapította meg. Mivel azonban a különböző árvizekről nyert adatok némileg ellentmondtak egymásnak, a legkisebb négyzetek módszerével kiegyenlített legmegbízhatóbb'értékeket fogadta el végeredményként. Korbély fáradságos és előremutató munkássága megérdemli, ha 1937-ben közölt előrejelzési képletei közül idézzük a legfontosabbakat [2]: Vn = 2,13 + 0,28 2V+0,20 Sz + 0,51 Vri (1) ahol Vn = a vásárosnaményi tetőző vízállás, w = a tiszaújlaki tetőző vízállás, Sz — a Szamos szatmárnémeti vízállása a tiszaújlaki tetőzéskor, Vn' — a Tisza vásárosnaményi vízállása ugyanakkor. A vízállások méterben értendők. To = 0,72 + 0,23 Zá+0,12 5+0,65 To' (2) ahol To = a tokaji tetőző vízállás, Zá = azáhonyi, B = a Bodrog ladamóci tetőző vízállása, To' = = a tokaji vízállás a záhonyi tetőzéskor. $20 = 0,15 + 0,55 70+0,26 Ön+ 0,30 &' + + 0,03 Gy (3.a) Ez az összefüggés a kisebb áradásokra érvényes. Szo= -0,76+0,58 ÍFo+0,14 Ón + 0,47 Sz' + + 0,05 Gy (3.b) Ez az összefüggés a nagyobb árvizeknél ajánlott. Mindkét egyenletben: Szo = a szolnoki tetőző vízállás, To = a tokaji tetőző vízállás, Ön — az ónodi (Sajó), Sz'= a szolnoki, Gy — a gyomai (Körös) vízállás a tokaji tetőzéskor. Cso= 1,90 + 0,76 To+0,29 Cs' + 0,05 Gy+ + 0,09 Öw+0,43 Pe (4.a) Ez az összefüggés az Alsó-Tiszán ellapuló árhullámoknál érvényes. Cso = 0,64 + 0,63 To+0,37 Cs' + 0,09 6fy+ + 0,11 Ón+ 0,05 Pe (4.b) Ez az összefüggés a Körös és Maros nagyobb áradásai esetén alkalmazható. Jelölések: Cso = a csongrádi tetőző vízállás, To = a tokaji, Gy = a gyomai (Körös), Ön = az ónodi (Sajó), Pe = a perjámosi (Maros) tetőző vízállás, Cs'— a csongrádi vízállás a tokaji tetőzéskor. Sze= —0,98 + 0,52 £z' + 0,33 To + 0,27 Ón + + 0,05 Cry+0,42 Pe (5.a) Ez az összefüggés az Alsó-Tiszán ellapuló, tehát a Körös és Maros által kevéssé táplált árhullámokra érvényes. Sze= 1,16 + 0,35 ÍFo+0,31 Pe+0,11 Gy+ + 0,29 $z' + 0,07 Ón (5.b) Sze= 1,15+0,34 To+0,29 Pe+0,09 Gy+ + 0,33 /Sz' + 0,07 ón (5.c) A két utóbbi összefüggés az Alsó-Tiszát feltöltő erőteljes Körös és Maros áradások idején érvényes. Az (5.b) egyenlet a tetőzések pontosabb, (5.c) egyenlet a pontatlanabb találkozásakor ajánlott. Az (5.c) magában foglalja az 1932. évi nagy árvizet is, az (5.b) nem. Jelölések: Sze = a szegedi tetőző vízállás, To = = a tokaji tetőző vízállás, Pe = a perjámosi (Maros), Gy = a gyomai (Körös), Ön = az ónodi (Sajó), Sz'= a szegedi vízállás a tokaji tetőzés idején. Korbély megjegyzi, hogy a mellékfolyókon a Tokaj tiszai tetőzéséhez tartozó időpontban leolvasott vízállások ott is „tetőző, vagy ahhoz közel álló" vízállások, mert ez felel meg a vizsgált árhullám kategóriájának. A Korbély-féle egyenleteket csaknem 40 évig nem próbálta meg kiegészíteni senki, vagy ezt nem közölte a szakirodalomban. Az előrejelzés más módszerekkel: grafikus eljárásokkal pótolta a számítási módszereket, s ilyen alapon korszerűsödtek az előrejelzési összefüggések [5], Mégis, célszerűnek mutatkozott a Korbély-képleteket az 1937—1976 időszak újabb árhullám adataival