Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

Dr. Csekő G.—dr. Szalai Gy.: Az esőminőség és a vízadagolás Hidrológiai Közlöny 1980. 6. sz. 259 3aBHCHM0CTH MewAy KanecTBOM flOWAeBaHHfl h KOjnmecTBOM noflaBaeMoii boai>i npii opowemiH AOWfleBaHHeM fl-p leKe, r. n-p Canau, fi. KaHAH/iaT c-x HayK KaiiAHAaT c-x nayK riOCJie H3BCCTHbIX H3 JlHTepaTypbl MHOIOMHCJieHHUX nonuTOK b VHHBepeHTeTe CejibCKoxo35iiícTBeHHbix HayK Cbiji paapaöoTaH MeTOA onpeaejieHHji KaieciBa flOH<aeBaHH51 npu OpOUieHHII «0>KfleBaHHeM. ÍJjTJI XapaKTepHCTHKH KaMecTBa AOJKAeBamiíi HeofíxoAHMO onpeAejiemie ero hhtchchbhocth h cyMMapHoií sHepnm naAaioiiiiix Kanejib boaijI. B Hauieií paííoTe mi>i H3JiaiaeM pe3yjibTaTbi uccjieAOBaHHií, BbinojiHeHHbix no pa3paCoTaHHoií MeTOAHi<e. 3KcnepHMeHTbi GbiJiii pa36nTbi Ha Ase rpynnbi: nojieBbie ii nojiyjia6opaTopHbie HccjieAOBaHiiji na MOAe-nn. 06o6mafl pe3yjibTaTbi HccjieAOBaHHii b sthx AByx HaripaBJieHHHX (Taö/mubi 2, 4, 5 h (JiHrypbi), mh nojiymi;in AaHHbie, Ha ocHOBaniin KOTOPHX MoryT flbiTb onpeAeJieHbi npnojiHSHTejibiibie FiopMbi KawecTBa Ao>KAeBanH5i na noMBax C BbICOKOH H MeHee BblCOKOii BOAOnpOHHUaeMOCTbK)) (TaŐAima 6). CorjiacHo sToiviy Ha iioiBax c bucokoh BOAonpoHHuaeMOCTbK) XapaKTepHCTHKH KaMecTBa AO>KAeBaHH» c toikh 3peHii}i TexHOJiormi MoryT Kojieíiarboi b A0B0JibH0 umpoKHx npeAeJiax, ApyrwviH cJioBaivui OAHa h Tawe aaAan opouieHHji mo>k6t ÓbiTb paspemeHa c noMoujbio pasHo06pa3H0ÍI TeXHHKH. A npH OpOUieHHH nOMB HH3K0ÍI BOAOnp0HHuaeM0CTH TexHimecKiie bo3mo>khocth oienb orpaHHHCHbl. Zusainmenhange zwischen Kcgcnwasserqualitat und Wasserbeschiekung bei Beregung Dr. Csekő, G.—Dr. Szalai, Gy. Kandidat der landwirtsschaftlichen Wissenschaften Nach zahlreichen aus dem Weltfachschrifttum bekannten Versuchen wurde an der Universitát für Agrarwissenschaften eine Metliode für die Messung der Regenqualitat bei der Beregnung ausgearbeitet. Zur Charakterisierung der Regenqualitat niüssen Intensitiit und gesanite Energie der Regentropfen bestimmt werden. Beriehtet wird über Resultate die aus Untersuchungen dieses ausgearbeiteten Systems erhalten worden sind. Unsere Untersuchungen wóren grundsátzlich auf 2 Fruppen gegliedert; auf freiem Acker durchgeführte und halblaboratorische Modellversuche. l)iese in zwei Richtungen verlaufende Versuehsserie (Tabelle 2, 4, 5 und die Abbildungen) habén gleichautende Daten erbracht aufgrund derén für die auf gut oder weniger gut wasserdurchlassigen Böden anwendbare Regenqualitat orientierende Grenzwerte gegeben werden können (Tabelle 6). Demgemass können in der Technologie die Parameter der Regenqualitat in gut wasserdurchlássogen Böden zwischen verháltnismássig weiteren Grenzen verándert, d. h. einunddieselbe Bewásserungsaufgabe über reiches Sortiment von Techniken gelöst werden, bei Böden von schlechter Durchlássigkeit aber bewegen sich die Auswahlmüglichkeiten in einem anderem Kreise. Könyvismertetés GUTKNECHT, D1ETER: A RÖVIDIDEJŰ HIDROLÓGIAI ELŐREJELZÉS MÓDSZEREI. (Methoden der hydrologischen Kurzfrístvorhersage.) Wiener Mitteilungen: Wasser—Ab wasser—Gewásser. 26. kötet, Wien, 1978.—288 lap. Az árvíz-előrejelzés régi feladata a hidrológiának. Jelentősége a tározó-gazdálkodás szükség parancsolta térhódításával csak fokozódott. Különösen a rövid idejű előrejelzésé, amin a vízgyűjtő-területre hullott csapadék, vagy a vízhálózatban kialakult árhullám várható hidrológiai következményeinek megállapítását és hírüladását értjük. A minél megbízhatóbb előrejelzések iránt világszerte megnyilvánuló igény kutatók százait mozgatta meg, akik a legutóbbi évtizedek alatt a hidrológiát korábbi alárendelt helyzetéből önálló tudomány rangjára emelték. A rohamos fejlődést egyrészt az önműködő és távjelző műszerek kialakítása és a kísérleti területeken folytatott megfigyelések, másrészt a számítógépek, és velük kapcsolatban a matematikai módszerek térhódítása segítette elő. Jelentékeny szerepet játszott benne a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség (IASH) és a kezdeményezésére az UNESCO által megszervezett Nemzetközi'Hidrológiai Decenniuin (1965—1974). A szerző jelentős érdeme, hogy a robbanásszerű fejlődési folyamat számtalan közleményben szétszórt eredményeit, — a forrásként felhasznált 155, főként németés angol nyelvű tanulmány alapján, — egységes képbe foglalva tárja elénk. Műve 7 fejezetből áll. Az előrejelzések jelentőségének, fajtáinak és az alapfogalmaknak ismertetése után röviden tárgyalja az előrejelzés műveletét a kiindulási adatok megszerzésétől az eredmény közreadásáig, és a felhasznált modell megbízhatóságának ellenőrzéséig. A modell-alkotással foglalkozó 3. fejezet rámutat egyrészt a nehézségekre, — a rendkívül összetett hidrológiai folyamatok szabatos matematikai leírásának ós a nagyszámú hatótényező figyelembevételének lehetetlenségére, — másrészt a modell szükségképpeni tökéletlenségéből eredő, valamint a kiindulási adatokra visszavezethető hibákra. Majd osztályozza a különféle modelleket a bennük szereplő változók (determinisztikusak és sztochasztikusak) természete, szerkezeti felépítésük, í 11. a fizikai összefüggések figyelembe vételének mértéke szerint, és matematikailag jellemzi őket. A 4. fejezet a vízgyűjtő területen, ill. a mederben való lefolyás jelenségét, az árhullám kialakulásának, ill. előrehaladásának folyamatát írja le. Az előrejelzésre szolgáló modellek különleges problémái részben a kiindulási adatok észlelése és az előrejelzett esemény bekövetkezése közötti időtartam és a tényleges levonulási idő közötti különbségből, részben abból erednek, hogy noha a vízgyűjtő terület egyes részei esetenként eltérő mértékben vesznek részt az árhullám kialakításában, hatásukat kénytelenek vagyunk, az észlelési hálózathoz igazodva, mindenkor ugyanazon jellemzőnek ítélt állomás(ok) adataival figyelembe venni. Ezeket, a modell-alkotásnak az észlelőhálózattal, a vízgyűjtő terület felépítésével (domborzatával és felszínének áteresztő-képességével), vagy a felszíni, a felszínhez közeli és a felszín alatti lefolyás hatásának különválasztásával összefüggő kérdéseket taglalja az 5. fejezet. (Folytatás a 266. oldalon.)