Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

6. szám - Dr. Vágás István: Adatok az 1876–1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről. VI. A nagy tiszai árhullámok összefoglaló értékelése

Hidrológiai Közlöny 1980. 5. sz. 260 Adatok az 1876 — 1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről VI. A NAGY TISZAI ÁRHULLÁMOK ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE DR. VÁGÁS ISTVÁN" a műszaki tudományok kandidátusa Sorozatunk öt eddigi tanulmányában a Tiszán és a Tisza öt legfontosabb mellékfolyóján: a Szamos, Bodrog, Sajó, Körös és Maros folyókon az 1876—1975. évszázados időszakban levonult legnagyobb árhullámokat elemeztük. Az I. tanulmányban igazoltuk, hogy a Tisza évi nagyvizei a vizsgálat száz évében egyöntetű statisztikai eloszlás elemei voltak, tehát a folyó a múlt évszázad közepén végrehajtott szabályozást követően egységes vízjárást követett. A megismert törvényszerűségeiből levont következtetéseink ezért valósak lehetnek. A II. tanulmány bemutatta, hogy — egyébként statisztikai eszközökkel nem tisztázható okokból — a Szamos és a Körös nagy vizei a száz éven belül statisztikailag nem voltak egyöntetű eloszlásúak, a Bodrog, Sajó és Maros nagyvizei viszont egyöntetű eloszlásúak voltak. Egyes mellékfolyók egyöntetűségtől való eltérése azonban a főfolyó nagyvizeinek egyöntetű eloszlására már nem gyakorolt számbavehető hatást. A III., IV. és V. tanulmány írta le részletesen a legnagyobb és a legfontosabb tiszai — és a mellékfolyókon egyidejűleg bekövetkező — árhullámokat, számszerint 35-öt. A leírások a levonuló árhullámok több olyan különleges tulajdonságára mutattak rá — árhullámágak egyesülése, szétválása, vagy időbeli visszafordulása vonatkozásában —• amely véleményünk szerint kizárólag a Tisza jellegzetessége. A felsorolt rendellenességek között olyanok is akadtak — gondolunk itt elsősorban az árhullámok tetőzési vonalainak az AlsóTiszán bekövetkező ketté- vagy többfelé válására —, amelyekről eddig a szakirodalomban még nem emlékeztek meg. Ha tehát összefoglaló értékelést akarunk készíteni, Iványi Bertalannal [1] együtt mondhatjuk: „Nem botorkálhatunk sem a régi, sem az új elvek útvesztőjében, sem a formulák zátonyaiban, viszont a követett módszer (és a kapott eredmények) általánosítására sem törekszünk, amint hogy az (valószínűleg) nem is általánosítható." A Tiszán levonuló árhullámok íontosabb tulajdonságai A tiszai árhullámok levonulásának eddigi tanulmányainkban elvégzett egyedi elemzése élesen rávilágított annak tényére is, hogy hazánk második legnagyobb folyójának, a Tiszának az árvízi viselkedését korántsem ismertük a maga teljességében. Ezért nehéz választ adnunk arra a kérdésre, hogy az említett sok rendkívüliség következtében beszélhetünk-e olyan lehetséges árhullámról, amelynek levonulása ,,átlagos"-nak, vagy „normális"nak nevezhető. Legelőször erre a kérdésre próbá* Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, lünk válaszolni a száz év alatt gyűjthető tapasztalatok alapján. ,,Átlagos"-nak tekinthetjük azt a tiszai árhullámot, amelynek vízállás-tetőzése a Vásárosnamény—Tokaj utat 4 nap alatt, a Tokaj—Szolnok utat 6 nap alatt, végül a Szolnok—Szeged utat (a Maros hatását figyelmen kívül hagyva) 4 nap alatt teszi meg. Minthogy azonban a Marosról az bizonyosodott be [3], hogy az árhullámaiból származó tiszai tetőzés Szegeden ±3 napi — 68%os konfidenciáj ú — pontossággal csupán 1 nappal esik későbbre, mint a szolnoki tetőzés, ezért Maros hatás esetén normálisnak fogadhatjuk el a tetőzés Szolnok—Szeged közötti 1 napos időkülönbségét is, és a gyakori realitások tartományába sorolhatjuk a Szolnok—Szeged közötti —2 nap<T=s =s -f 4 nap tetőzési időkülönbséget is. A Maros hatása nélkül értett „átlagos" árhullám vízállástetőzésének levonulási sebessége a Vásárosnamény—Szeged közötti 524 fkm-t és 14 nap levonulási időt tekintve: 37,5 km/nap = 1,5 km/óra = = 0,43 m/s. Látható, hogy ez az érték lényegesen kisebb a lefolyó víz áradás idején mérhető 0,8— 1,0 m/s középsebességénél.. A Tiszán tehát általában árvizek idején nem érvényesek olyan elméleti megoldások, amelyekből az következnék, hogy az árhullámok tetőzésének lefutása megelőzi a lefolyó vízrészecskék tényeleges előrehaladását. Azokat az árhullámokat, amelyek az átlagosnak mondottnál gyorsabban vonulnak le: gyors árhullámoknak. azokat, amelyek ennél lassaban: lassú, árhullámoknak nevezhetjük. A Vásárosnamény— Szolnok szakaszon kifejezetten gyors árhullám volt az 1895. áprilisi, az 1912. áprilisi, az 1919. májusi, az 1932. áprilisi, az 1933. júniusi, az 1940. áprilisi, az 1941. október—novemberi, az 1966. márciusi (a februári árhullámot utolérő), az 1967. márciusi (az első árhullámágat utolérő) árhullám. Kifejezetten lassú volt az 1877. március—májusi, az 1879. januári és márciusi, az 1888. március— áprilisi, az 1912. szeptemberi, az 1913. júliusi, az 1970. áprilisi ós májusi, az 1974. június—júliusi és az 1977. február—márciusi árhullám. Vegyes változatosság ez, és abban, hogy egy árhullám levonulása gyors volt-e vagy lassú: a fő- és mellékfolyókon induló árhullámok száma és ezek egymásra hatása a döntő tényező, s emellett a folyó eredeti állapotának viszonyai véleményünk szerint csak másodrendűek, bár néha nem elhanyagolhatóak. Az is kétségtelen, hogy a kis- és középvizekre ráfolyó árhullámok tetőzésének levonulása gyorsabb, mint a hullámtérre kiterült nagyvizekre ráfutóké. Igaz viszont, hogy az előbbi esetekben túl magas vízállások nem alakulhatnak ki, ezért a nagyobb vizeknél a lassú levonulás várható gyakrabban. Gyakori az ilyen eset, de korántsem abszolút érte-