Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Dr. Gergely István: Az 1879. évi szegedi árvíz centenáriumán
238 Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. Dr. Gergely L: Az 1879. évi szegedi árvíz A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, az iparszerű termelési mód elterjedésével a megye az ország zöldségellátásának, de a mezőgazdasági termelés szinte valamennyi ágazatának egyik legfőbb bázisa lett. Szeged szelleme, az egyetemek, a felsőoktatási intézmények, az országos jelentőségű kutatóintézetek által egész hazánkra kisugárzik és határainkon túl is öregbíti a magyar tudomány hírét-nevét. Szeged nevének hallatára eszünkbe jut a szőke Tisza is, a hömpölygő folyó, amely nemcsak haragosa árvízkor a városnak, hanem bölcsője is a völgyében élő népnek. Ha igaz ez, hogy a folyó feltételét adta az emberi letelepedésnek, méginkább igaz, hogy ma jövőnk egyik alapja. Oltja a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság szomját, széles hátán hordja a hajókat, forgatja az áramot termelő turbinákat. S mindannyiunk feladata, hogy ez a Tisza — Tisza maradjon! Ezért az egyes emberek éppúgy, mint a kisebb vagy nagyobb közösségeknek kötelessége, hogy vizének tisztaságát megőrizzük, hogy féktelen áradása nem reszkettesse az itt élőket. Űgy kell szabályozni, úgy kell kordába szorítani, sáfárkodni óriási kincsével, hogy azzal a jövő század kritikáját is kiálljuk. Embernek való munka ez, mert a folyó, a természet megmutatja erejét és az elmúlt hetek, a nagy, rekordokat döntő árhullámok, belvizek is bizonyítják, hogy képes leckét adni a Tisza. Engedjék meg, hogy e helyről is tiszteletemet, köszönetemet fejezzem ki a védekezőknek, annak a sokezernyi embernek, akik az idei árvíz védekezési munkában részt vettek. Azért, hogy hóban, fagyban és szélviharban, a töltéseken járhatatlan sárban, szinte embertelen körülmények között dolgoztak a töltések veszélyeztetett szakaszain, küzdöttek a folyóval, vigyázták a gátakat, hogy mögöttük nyugodt mederben folyhasson az élet, a termelő munka. S aki a békére készül, annak készülni kell a háborúra, mondták a régiek. így van ez az árvízzel is. A most folyó ötéves tervben csaknem 300 km hosszúságú töltést erősítünk és építünk. A védekező szervezet fejlesztésével, ütőképességének erősítésével, népgazdaságunk számottevő anyagi áldozatával törekszünk arra, hogy ritkuljanak az ilyen esetek, az árvizektől biztonságban érezhessük mai gunkat. És ez a 100 évvel ezelőtti pusztulás okainak ellentétjeként fényesen bizonyítja azt, amszocialista társadalmunk lényegéből fakad: államunk mindent megtesz azért, hogy népünk jólétben, békében, biztonságban haladhasson a fejlődés útján. Pedig ma sem dúskálunk a javakban, csak abból jut, amiért kemény munkával megdolgozunk. Minden beruházható forintot a termelő munka várna, mégis milliárdokat fordítunk arra, hogy ne pusztuljanak el helységek emberestől, házastól, védett legyen társadalmunk és nemzeti vagyonunk ! A tudatos, tervszerű fejlesztő munka része a most átadásra kerülő szegedi partfal is. Mi, akik itt állunk, még emlékezhetünk 1970-re, amikor éjt-nappá tevő munkával, homokzsákok tízezreivel kellett védekezni az öreg partfalon. Az új partfal, a város a Tisza-part díszeként, ennek helyébe lép. Magasfokú biztonságot ad hosszú időre, egyúttal korszerű, gazdaságos, esztétikus kialakításával, a munka kiemelkedő technikai színvonalával és szervezettségével méltán dicséri a beruházót, tervezőt, kivitelezőket egyaránt. Űgy vélem, az egész város nevében fejezhetem ki elismerésemet a munkásoknak, technikusoknak, mérnököknek, mindazoknak, akik e létesítmény megvalósításában részt vettek, pártunknak és kormányzatunknak pedig köszönetünket, hogy ehhez a lehetőséget és a feltételeket megteremtették. A mai nap visszaemlékezés és egyben ünnep Szeged város és az egész Tisza-völgy életében. Visszaemlékezés, mert 100 éve tragédia történt Szegeden. Ünnep azért, mert ez a tragikus sorsforduló jelképe lett annak a mérthetetlen erőnek, ami Szeged népét sziklaszilárd közösséggé forrasztja egybe. Ünnep azért, mert a mai nap, a 100 évvel ezelőtti események évfordulója alkalmas annak hangsúlyozására, hogy szocialista hazánk mindent megtesz azért, hogy ne ismétlődhessen meg 1879 tragédiája. És ünnep azért is, hogy kellő tisztelettel, az alkotó munkát megillető módon adózzunk azoknak, akik ezt a szép emlékművet és a biztos partfalat létrehozták. Így az élet, szocialista jelenünk avatta mára ünneppé a 100 évvel ezelőtti pusztulás napjait*. * A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete, Vízügyi Történeti Bizottsága, továbbá az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa századik évfordulóján az árvíz okaival, eseményeivel és az azt követő újjáépítéssel, valamint Szeged árvízvédelmével foglalkozó tanulmányokkal emlékezik meg a vízügyek hazai fejlődésében is fordulóponttá vált eseményről. A tanulmányokat egységes szerkezetben sajtó alá rendezte: dr. Vágás István (szerk.)
