Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

2. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: A nyugat-bükki karsztforrások foglalásainak vízföldtani tapasztalatai

I Aujeszky G.—

Dr. Scheuer Gy.: A Ny.-bükki karszt. Hidrológiai Közlöny 1979. 2. sz. 73 25 24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 v ^ 13 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 1952 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 [évek] v 9. ábra. Forráshozam összeggörbe és a sokévi átlagos forrás-hozamnak megfelelő víztermeléshez szükséges felszín alatti tározótér grafikus meghatározása a felsőtárkányi Szikla forrás 1952—1973 között mért forráshozamai alapján Abb. 9. Graphische Bestimmung der Quellschüttungs- Summenkurve und der zur vieljährigen durchschnittlichen Quellschüttung entsprechenden Wasserförderung notwendigen unterirdischen Speicherräume aufgrund der an der Szikla-Quelle in Felsőtárkány zwischen 1952—1973 gemessenen Quellschüttungen JELMAGYARÁZAT: tg a

0 - 1,09 millió m

3/év - 3000 rrf/nap vízhozam termelhető ki egyenletesen (ha a Vyh -2,2millióm

3 vízmennyiség felszinalatti tarozásból rendelkezésre áll) V

vi

z =7,2 millió m

3 matos hasznosítása lenne ideális. A kutas foglalási mód erre lehetőséget nyújt megfelelő vízföldtani adottságok esetén. Szükséges ugyanis, hogy a kutas vízkivétel számára hozzáférhető, megfelelő térfogatú, felszínalatti víztározótér álljon rendelkezésre a vízadó képződmény hézagaiban, repedéseiben, járataiban. Alacsony természetes forráshozamokkal jellemzett időszakban ebből a tározótérből történő vízkészletfogyasztással egészülhet ki a hasznosított vízhozam a sokévi átlagos forráshozamnak megfelelő értékre. A tározótérből történt vízkészletfogyasztás azután visszapótlódhat a kis vizeket követő bővizű időszakban, amikor a természetes forráshozam a sokévi átlagértéket meghaladná, de a forrásfoglaló műből továbbra is csak az átlagértéknek megfelelő vízhozamot emeljük ki. A sokévi átlagértéknek megfelelő hozam folyamatos hasznosítása csak akkor lehetséges, ha a felszínalatti tározótér ehhez elegendő nagyságú. További feltétel, hogy a tározótér teljes igénybevételéhez szükséges mesterséges vízszint leszívás létrehozásának ne legyen (vízföldtani, technikai vagy egyéb) akadálya. A felszínalatti tározásból szükséges víztérfogat (F

Vf

Z) a természetes forráshozamadatok ismeretében legegyszerűbben grafikusan határozható meg. Függőleges tengely mentén az évi forrásvízhozamok összegét, vízszintes tengely mentén pedig a forráshozamok észlelésének kezdete óta eltelt éveket felrakva forráshozam-összeggörbe szerkeszthető. Elméletileg — teljesen szabályos forráshozam ingadozási periodicitással rendelkező forrás esetén — ez az összeg-görbe teljesen azonos görbületi tulajdonságokkal rendelkező görbeszakaszok szabályosan ismétlődő egymásutánjából tevődik össze (8. ábra). Gyakorlati esetben ettől mutatkoznak bizonyos eltérések, de a periodicitás jeleként azonos görbületi tulajdonságokkal rendelkező görbeszakaszok ismétlődése közelítően ilyenkor is általában felismerhető (9. ábra). Egyenletes vízfelhasználás a hivatkozott ábrák ábrázolási rendszerében ferde egyenesként mutatkozik. Az egyenes hajlásszögének tangense m

3/év dimenzióban adja meg az egyenletesen hasznosított vízhozamot. Eszerint a forráshozam-összeggörbe bármely két pontját összekötő egyenes egy olyan vízfelhasználásra jellemző, amikor a két ponthoz tartozó időpont között a forrás által szolgáltatni képes víztömeget az egyenes hajlásszögének irány-