Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - Szlávik Lajos: A Szovjetunió vízerőkészlete és vízerő hasznosítása

570 Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. Szlávik L.: A Szovjetunió vízerőkészlete 4. táblázat A szovjet vizenergetika fejlődésének szakaszai Fejlődési szakaszok Időszak Vízerőmű teljesítmények üzembehelyezése [MW] Az elektromos energia termelés növekedése [millió kWó/év] A vízerőhasznosítás fejlődésének mutatói az időszak végén Évek szá ma az egész időszakban éves átlagban az egész időszakban éves átlagban Teljes beépített teljesítmény MW Éves energia termelés millió kWó A vízerőművek részaránya a villamos energia termelésben, [ % ] Az időszakban megépült legnagyobb vízerőmű (teljesítménye [MW]) I. 1918—1927/28 10 90 II. 1928/29—1940 13 1 484 III 1941—1945 3 — IV. 194G—1958 13 9 611 V. 1959—1975 17 29 737 1976—1980(terv) 5 13 700 9,0 219 22 103 115 4 857 374 1 587 — — — 1 252 729 41 637 3 203 10 860 1749 79 522 4 678 40 500 2740 71 000 14 200 54 200 256 6,0 Volhovi Lenin(58) 5 113 10,5 Dnyeperi Lenin(560 4 841 11,2 Rübinszki (110) 46 478 19,7 Volgai Lenin(2100) 126 000 12,1 Kraszno j arszki (6000) 197 000 14,3 Uszty-Ilimszki (4320) I Vízerőhasznosítás a Szovjetunióban Az első vízerőműveket Oroszországban 1896-ban helyezték üzembe Pétervárott az Ohta folyón (260 kW) és a Léna mentén a Nügri folyón. Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Porradalom előtt 78 kis vízerőmű épült, összesen 16 ezer kilowatt teljesítménnyel; a legnagyobb vízerőmű (1350 kW) Turkesztánban létesült. 1913-ban az éves energiatermelés a vízerőműveken 35 millió kWó volt (az ország akkori éves energiatermelésének alig 2%-a), ugyanakkor pl. az Amerikai Egyesült Állomokban a vízerőművi teljesítmény 2,8 millió kW az energiatermelés pedig 7,4 milliárd kWó volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után az ország ipari fejlődésének alapját Lenin a villamos energiatermelés növelésében határozza meg. Megszületett a közismert jelmondat: „Kommunizmus — annyi, mint szovjet hatalom és az egész ország villamosítása." Az 1920 decemberében elfogadott GOELRO (Goszudarsztvennaja Elektrifikacija Rosszii — Oroszország Állami Villamosítása) — terv a villamosítás történetében egyedülálló fejlesztést indított el. A tervben 640 ezer kW új vízerőmű teljesítményt terveztek, ami az 1750 ezer kW-nyi teljes tervezett teljesítmény (a teljes GOELRO) 36%-a. Az ország számtalan gazdasági nehézsége ellenére, még a terv elfogadását megelőzően, 1918—1919-ben felépítettek 47 kis vízerőművet 1600 kW teljesítménnyel — „Iljics lámpácskái" fellobbantak a falvakban. A szovjet vízerőhasznosítás fejlődésének szakaszai a következők voltak (4. táblázat): I. 1918—1927/28 —helyreállítás és rekonstrukció II. 1928/29—1940 — az első ötéves tervek III. 1941—1945 — a Nagy Honvédő Háború időszaka IV. 1946—1958 — a háború utáni ötéves tervek V. 1959-től napjainkig A fejlődési szakaszok ilyen felosztása összefügg a Szovjetunió egész népgazdaságának fejlődési periódusaival és a vízerőhasznosítás sajátosságaival (technikai fejlettségével, a vízerőművek földrajzi elhelyezkedésével stb.). Az energetika állóeszköz állományának értéke a Szovjetunióban 26,9 milliárd rubel, a teljes nemzeti vagyon 15,3 %-a; a hőerőműveké 12,0 milliárd Rbl (6,8%), a vízerőműveké 5,8 milliárd Rbl (3,3%). Igen figyelemreméltó a vízenergia-termelés megoszlásának alakulása az európai és ázsiai országrészek között: 1940-ben a két országrész aránya 94 : 6, 1965-ben 65 : 35, 1970-ben 54 : 46, 1975-ben 48 : 52 volt, 1980-ra pedig várhatóan 39 : 61 lesz, vagyis Szibéria és a Távol-Kelet vízerőkincsének kihasználása kerül egyre inkább előtérbe. 1977-ig, a szovjethatalom 60 éve alatt több mint 200 vízerőmű épült fel, ebből 59 olyan, amelyek teljesítménye 100 ezer kW-nál nagyobb (együttesen 39 millió kW kapacitással). A tíz legnagyobb, teljes vagy részleges kapacitással üzemelő vízerőmű adja a teljes vízenergiatermelés több mint felét. A vízerőművek csaknem kivétel nélkül komplex rendeltetésű folyami vízlépcsők részeként valósulnak meg, a választott műszaki megoldások a vízerőhasznosítás mellett az öntözés, ipari vízellátás, hajózás, halászat, üdülés stb. szempontjából is a legoptimálisabb változatot jelentik. A Szovjetunió területén a vízerőművek energiatermelése az 1913—1975 közötti időszakban több mint 3600-szorosára nőtt. A vízerőhasznosítás egyik legelőnyösebb formája egy-egy vízrendszerben vízerőmű-kaszkádok kialakítása. A Szovjetunióban jelenleg 25 folyón 140 vízerőmű üzemel ilyen rendszerben, közülük 15 jelenleg is tovább épül. Teljesen elkészült a Dnyeper lépcsőzése 6 vízerőművel (3,6 millió kW), az épülő Csebokszári erőművel befejezés előtt áll a Volgán (8 vízerőmű—8,6 millió kW). Vízerőmű kaszkádok létesülnek a Kámán, Angarán, Jenyiszejen, stb. A vízerőművek és vízturbinák az elmúlt évtizedben hihetetlen mértékű műszaki fejlődésen mentek keresztül: az erőművek maximális teljesítménye