Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
11. szám - Dr. Csanády Mihály: A szennyvíziszap-szállítás és elhelyezés egészségügyi szempontjai
Dr. Csanády M.: A szennyvíziszap-szállítás Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. 495 lást okozva szintén jelenthet életveszélyt. (Hígtrágya szívóaknájában fordult már elő kettős halálos baleset!) Sokezer m 3-es iszapdepóniák létesítésekor ezzel számolni kell, és a megfelelő biztonsági intézkedéseket meg kell tervezni. A különböző eredetű iszapok jellemzése egészségügyi szempontból Nyers iszap A nyers primer iszap, valamint a nyers primer és a fölös eleveniszap keveréke a szennyvízből származó kórokozókat igen nagy számban tartalmazza. Víztartalma nagy, azt állás közben alig adja le, iszapágyon nem szárítható. A hőmérséklettől függően 4—24 órán belül rothadásnak indul, közben rendkívül bűzössé válik. A legyek különösen kedvelik. A nagyterhelésű eleveniszapos rendszerből származó fölös eleveniszap önmagában még nagyobb víztartalmú (híg), bomlási hajlama még kifejezettebb. Korszerű szennyvíztisztító telepről ilyen formában iszapnak nem szabad kikerülnie, hanem csak kezelés (stabilizálás, víztelenítés) után. Ha átmeneti megoldásként mégis számolni kell ilyen iszappal, maximális biztonsággal kell a továbbkezelést megoldani, mivel fertőzőképessége a legnagyobb, bűzképző hajlama szintén. , Oldómedence iszapja Kis tisztítóberendezésből származó, igen kellemetlen tulajdonságú iszap. A műtárgy jellegének megfelelően, a savas rothadás állapotában van, rendkívül bűzös. Fertőzőképessége talán kisebb az előzőnél, de a különbség nem jelentős. Mivel kis mennyiségben, szétszórtan jelentkező, többnyire csak vízzel együtt eltávolítható iszapról van szó, szakszerű hasznosítása általában nem oldható meg. Célszerű a szippantott szennyvizekkel együtt való kezelésről gondoskodni, például nagyobb tisztítótelepek e célra kialakítandó előkezelő műtárgyában. Rothasztott iszap Az anaerob rothasztással stabilizált (20—30 napos kezelés kevert mezofil rothasztóban vagy 70—-90 napos tartózkodás kétszintes ülepítő iszapterében) iszap fekete, eléggé homogén anyag. További bomlásra nem hajlamos, víztartalma általában jóval kisebb a nyers iszapénál. A szakkönyvek állítása, amely szerint szagtalan vagy csaknem szagtalan lenne, nem állja meg a helyét. Szaga jóval gyengébb a savas rothadásban lévő vagy félig kirothadt iszapénál, de határozott és — főleg nagy tömeg esetén — kellemetlen. Légytenyészésre számítani kell. Patogén baktérium tartalma lényegesen (kb. két nagyságrenddel) kisebb a nyers iszapénál, a bélféreg-peték károsodása azonban általában csekély (pl. 60—70%). Kevert rothasztók esetében a rothasztási idő csak átlagos tartózkodási időt jelent, a leeresztéskor friss iszaprészek is kikerülhetnek a rothasztóból, ami a kórokozó-csökkentési hatásfokot erősen ronthatja. Aerob úton stabilizált iszap A teljesoxidációs berendezések fölösiszapja, vagy a külön aerob stabilizálóban kezelt (10—14 napig levegőztetett) iszap laza pelyhes szerkezetű, nagy víztartalmú, szagtalan. Színe barnás, állás közben sem változik. Száradása után világos drapp színű, kérges darabokat képez. Szagtalan volta miatt a legyek nem kedvelik, legfeljebb zárt tároló légterében fordul elő Psychoda. Patogén baktérium tartalma kisebb (kb. egy nagyságrenddel) a nyers iszapónál. Az aerob kezelés a bélféreg-peték életképességét nem csökkenti, sőt esetleg elősegíti fejlődésüket (pl. barázdálódnak), így fertőzőképességük fokozádhat. Ha a stabilizáció tökéletlen (pl. 3—4 nap csak a levegőztetési idő), az iszap tejfölszerű konzisztenciájú, igen nehezen szárad, állás közben megszürkül, de általában ekkor sem válik bűzössé. Víztelenített iszap A fizikai víztelenítő eljárások (szűrés, centrifugálás) a mikroorganizmusok életképességét nem befolyásolják lényegesen. A centrifugálás egyes vizsgálatok szerint károsítja ugyan a féregpetéket, más vizsgálatok szerint azonban ez a hatás nem olyan jelentős (a szokásos fordulatszámú gépek esetében), hogy ezzel mint fertőtlenítő eljárással számolni lehetne. A gépi víztelenítéssel együtt járó vegyszeres kezelés hatása a baktériumok esetében akkor jelentős, ha meszezést végeznek, és a pH 10—11 fölé emelkedik. A polielektrolitok terjedésével azonban a meszezés szerepe csökken, hiszen a korszerű vegyszerekből nagyságrendileg kisebb mennyiség szükséges; így viszont nincs fertőtlenítő hatás. A féregpeték szempontjából egyébként a meszezés sem volna eléggé hatásos (11 körüli pH-nál is csak kb. 70%-os pusztulás várható). Összegezve: A nyers iszap különösen nagy menynyiségben, de a rothasztott, aerob úton stabilizált vagy gépi úton víztelenített iszap is tartalmaz kórokozó mikroorganizmusokat, amit mindenféle kezelés, szállítás, elhelyezés vagy hasznosítás megtervezéskor és végrehajtásakor szem előtt kell tartani. A kórokozó mikroorganizmusok elpusztítására jelenlegi ismereteink szerint csak a hőkezelés tekinthető kipróbált és megbízható eljárásnak. A patogén baktériumok és magasabbrendű szervezetek (pl. féregpeték, amőbák, gombák) elpusztítására
