Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

11. szám - Fórizs Józsefné–dr. Szabó Zoltánné–dr. Szováty György–dr. Vermes László: Szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása

Forizs J.-né és társai: Szennyvíziszapok Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. 481 3.2. Állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai feltételek Mivel az iszapkezelés és elhelyezés közegészségügyi kérdéseivel és feltételeivel a Hidrológiai Közlöny egy külön cikke foglalkozik, humán vonatkozásban csupán az állategészségügyi szolgálat élelmiszerhigiéniai feladataival kapcsolatos feltételekkel foglalkozunk. Bár a jelen cikksorozat mindenekelőtt a települési szennyvizek tisztításakor keletkező iszapokkal foglalkozik, itt — kivételesen — a szennyvíziszapokról általában beszélünk, az elmondottak nemcsak a települési szennyvíziszapokra érvényesek. Általánosan betartandó alapelv, hogy a szennyvíziszapok kezelése, ideiglenes vagy végleges elhelyezése, valamint mezőgazdasági földterületén való hasznosítása során egyaránt meg kell akadályozni a hasznos mezőgazdasági, vadgazdasági és halgazdasági állatok, a nem gazdasági céllal tartott háziállatok, valamint a természetvédelem alá tartozó vadonélő állatok — és végső soron az állati termékeket fogyasztó ember — egészségének károsodását. Az állatokba a szennyvíziszapokban lévő kórokozó mikroorganizmusok — aerogén úton, — fertőzésközvetítő személyek és állatok útján kerülhetnek, valamint — kutak vizének, az itatásra használt, valamint a legelők és a takarmánynövények öntözésére szolgáló felszíni vizeknek, továbbá a halastavak táplálóvizeinek révén juthatnak, ha az említett vizek az iszap gondatlan vagy szakszerűtlen kezelése, ill. elhelyezése miatt szennyeződnek. Az iszapokban lévő mérgező anyagok (peszticidek, nehézfémek stb) gyakorlatilag a felsorolt vizek közvetítésével kerülhetnek az állatba, az ivóvíz és az öntözött takarmánynövények elfogyasztásakor, ugyancsak abban az esetben, ha a vizek — meg nem engedhető módon — szennyeződnek. Éppen ennek megelőzése érdekében kell gondoskodni az iszap megfelelő kezeléséről és ártalommentes elhelyezéséről. Rádioaktiv anyagok békeidőben csak az atomreaktorok meghibásodásakor szennyeződött szennyvíznek, ill. iszapnak az ivóvízbe vagy takarmánynövényre való kerülésével veszélyeztethetik állatok egészségét. A fertőző (kórokozó), mérgező és rádioaktiv anyagok az állati szervezetből az állati termékbe és ezzel az emberi tápláléklánc utolsó szakaszába kerülhetnek. Az állati eredetű élelmiszerekben kórokozó mikroorganizmusok (pl. szalmonellák) nem lehetnek jelen. Egyes mérgező anyagok (pl. higany) nyomokban sem engedhetők meg, mások pedig (pl. peszticidek, a nehézfémek zöme) nem dúsúlhatnak egy minimális szint fölé. Ugyanilyen elbírálás alá esik a természetes tápanyagok túlzott adagolásából eredő nitrát-felhalmozódás is. A rádióaktivitás mértéke az élelmiszerekben hasonlóképpen limitált, gyakorlatilag a háttérsugárzás erősségét nem haladhatja meg. A kifejtettek alapján a különféle eredetű szennyvíziszapok veszélyessége eltérő. a) A mérgező anyagokat (esetleg rádioaktiv anyagokat) kibocsátó ipari üzemek önállóan kezelt szennyvize és rendszerint ezek iszapja is — a fentiek miatt — mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan. b) Az állati hulladékokat tartalmazó, de nem toxikus, önállóan kezelt ipari szennyvizek és iszapjaik elhelyezésében csak a fertőzöttség leküzdése a szempont (pl. állati fehérje üzem szennyvizének hősterilizálása; az aerob eljárással tisztított szennyvíz kémhatásának mészhidráttal való növelése; kísérleti fertőtlenítés ionizáló sugarakkal). c) Az állati eredetű, de toxikus vagy rádioaktiv anyagokat, hulladékokat nem tartalmazó ipari eredetű szennyvizek és iszapjaik elhelyezésekor csupán az általános egészségügyi környezetvédelmi követelmények szempontjából szükségesek az intézkedések (pl. az élelmiszeripari szennyvíziszapok csiraszámcsökkentő kezelése, elhelyezése után a várakozási idő megtartása). d) A települési szennyvíziszapokat állat- és élelmiszerhigiéniai szempontból fertőzőeknek kell tekinteni. Mérgezőnek, valamint radioaktívnak akkor nem, ha rendszeres vizsgálatokkal az utóbbiak jelenléte, kizárható. Mivel bármely települési szennyvízbe bármikor kerülhetnek emberi és állati ürülékkel kórokozók, ezek hiányát negatív mikrobiológiai vizsgálattal nem lehet igazolni. A mérgező vagy rádioaktiv szennyezéseket kibocsátó ipari üzemek tevékenységét viszont mind szennyvízvizsgálatok kal, mind a működésük hatósági felügyelete révén ellenőrizni lehet és kell. A települési szennyvíziszapok elhelyezésére ezért a legkedvezőbb a faültetvényeken való elhelyezés, vagy a végleges elhelyező (deponáló) terület fásítása, valamint olyan ipari növények (pl. napraforgó, repce stb.) termesztése az elhelyező területen, amelyeknek melléktermékeit sem használják takarmányozásra. A takarmánynövény érintése nélkül történő kiadagolásnál (pl. tarlóra, vagy vegetációs időben mélybarázdába, mélyárokba) az alkalmazott adagokat csak a növényekbe felszívódó mérgező anyagok mennyisége korlátozza. A folyamatban lévő kísérletek döntik el majd, hogy mennyiben lehet minimalizálni a takarmányozásra alkalmas növényi részekben a toxikus anyagok felhalmozódását. A növényzetre való kijuttatás esetén a mérgező anyagok kártételének elhárításán kívül a kórokozó mikroorganizmusokat is el kell pusztítani Ezért nyersen fogyasztott takarmánynövényre (pl. legelő füvére) csak szikkasztómezőről nyert szürletvíz, vagy az előzőekben említett módon, megfelelően fertőtlenített szennyvíziszap adagolható. Egyébként a növényt kell megfelelő hőkezelésnek alávetni (pl. melegerjesztés min. 55 °C-on legalább 3 hétig, szúróhőmérővel ellenőrizve; forrólevegős szárítás, ha a növényi részecskék felületén 105 °C kialakulhat; gőzzel való granulálás min. 80 °C-on legalább 20 perc időtartamig).