Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

11. szám - Fórizs Józsefné–dr. Szabó Zoltánné–dr. Szováty György–dr. Vermes László: Szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása

482 Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. Forizs J.-né és társai: Szennyvíziszapok 3.3. Műszaki és szervezési feltételek A műszaki megoldások elsősorban az iszap szállítása, átmeneti deponálása, le- és felrakása, valamint a területen való szótosztása érdekében szükségesek. A hasznosításra kerülő iszap szállításának és kiadagolásának módját meghatározzák az iszap halmazállapota és mennyisége, valamint a rendelkezésre álló terület domborzati viszonyai. Bármivel történik is a szállítás, szennyvíziszap esetében különös gondossággal és körültekintéssel kell eljárni, továbbá a tengelyen történő szállításkor rendszerint speciális, csepegéstől mentes járművekről kell gondoskodni. A hidraulikus (csővezetéken történő) szállításnak nagy előnye az, hogy a legkevesebb speciális berendezést, szerelvényt igényli, és hogy a föld felszíne alatt, közterületektől izolálva lehet kijuttatni segítségével az iszapot rendeltetési helyére. A gyakorlatban kipróbált azbesztcement és műanyag nyomócsövek alkalmasak az iszap továbbítására is, a hasznosító területen pedig a hidránsaikra csatlakoztathatók mind a szórófejes, mind a talajba injektáló berendezések, mind pedig a felületi elosztó elemek (barázdák, árkok). A tengelyen való szállítás fő eszközei folyékony iszap esetén az önjáró, vagy vontatott tartálykocsik, víztelenített és szárított iszap, ill. iszapkomposzt esetében a billenőtartályos, zárt rakfelületű speciális teherautók, dömperek. Szilárd halmazállapotú iszap tengelyen történő szállítá' sának nélkülözhetetlen kiegészítője az ideiglenes tárolás, ahol rakodó- és mozgató (keverő) gépekről kell gondoskodni az időszakosan megismétlődő anyagmozgatási feladatok ellátására. Folyékony iszap esetében a tartálykocsik — — amelyek különösen kisebb települések esetén még sokáig alapvető fontosságú szállítóeszközök lesznek — a talajra vagy a talajba való kijuttatás műveletét is elvégezhetik, ha az időjárási és a talajviszonyok, valamint a hasznosító terület útviszonyai azt megengedik. Átmeneti tárolótérről azonban ilyenkor is gondoskodni kell. Folyékony iszap hidraulikus szállításakor a területen való szétosztásra jól felhasználhatók a hígtrágya kiöntözésre is alkalmas berendezések, de kifejlesztés alatt vannak az iszapot a talajba adagoló, injektáló gépek is. A szilárd, ill. víztelenített iszap kiadagolását a szervestrágya-szóró gépekkel célszerű megvalósítani. A kiadagolásnak és a területen való szétosztásnak olyannak kell lennie, hogy a terület talaj művelését ne zavarja, a műveléshez szükséges gépeket és műveleteket ne, vagy csak kis mértékben növelje. Ä mezőgazdasági területen történő iszapelhelyezésnek és hasznosításnak egyik kulcskérdése a kellő szervezeti forma megtalálása, kialakítása. Erre kevés hazai tapasztalatunk van, de a külföldi példák azt mutatják, hogy a szervezés mindenekelőtt a szennyvizet —• és így a szennyvíziszapot is — kezelő vállalatoktól indul ki. Ezek keresik meg a partner mezőgazdasági üzemet, a szóbajöhető területeket, készítik el a terveket, majd gondoskodnak az iszap kiszállításáról és szaktanácsadó szolgálatot tartanak fönn a terveknek megfelelő, ártalommentes és gazdaságilag hatékony iszapelhelyezés végrehajtásának segítésére. Igen gyakori az, hogy a szennyvíziszap termelő és felhasználók közös érdekeltségű társulatot alkotnak az iszap elhelyezésére és hasznosítására, de arra is van példa (NDK), hogy az iszapok és egyéb szilárd hulladékok kezelését és elhelyezését regionális vállalatok komposzttelepein és a környező mezőgazdasági üzemek területein végzik. A legjobb hazai szervezési módszerek és szervezeti formák kialakítása a soronkövetkező kutató-fejlesztő munka egyik legfontosabb feladata, amelyhez értékes támpontokat nyújtanak az 1976—77. évi országos iszappályázat díjnyertes pályaműveiben javasolt megoldások. A pályázati anyag a VITUKI könyvtárában található meg. 4. A jelenleg í'olyó kísérleti munka 4.1. A Fővárosi Csatornázási Művek által irányított kísérletek A tudatos, szervezett kutató-fejlesztő munka az iszaphasznosítás területén igen elhanyagolt helyzetben volt az elmúlt évtizedekben. A fordulat évének 1975 tekinthető, amikor az OVH több helyen sürgette kísérletek megkezdését ebben a témában is. A kezdeményezés helyességét igazolta a már említett országos iszappályázat, amelyen a többi közt kiderült, hogy még számos kérdés tisztázatlan és rendezetlen az iszaphasznosítás végleges, minden igényt kielégítő módszereinek kialakításához. Az eddig ismertetett követelmények is legnagyobbrészt elméleti megfontolásokra és külföldi tapasztalatokra alapozódtak, nem egzakt hazai kísérletekre, mérésekre. Ennek érdekében az országban több helyen kezdődtek komplex és többéves kísérletsorozatok. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) által szervezett kísérlet- és vizsgálatsorozat, amely több egyetem és intézmény bevonásával folyik elsősorban az egyre növekvő mennyiségű budapesti szennyvíziszap elhelyezése és hasznosítása céljából. 1977-ben indult az a szántóföldi elhelyezést szolgáló, 4 évre tervezett, nagyparcellás, a mindennapos gépi talajműveléshez messzemenően igazodó kísérlet, amelyet a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszéke végez, de amelybe bekapcsolódott maga az FCSM, az egyetem több tanszéke és az OKI is. Ezzel párhuzamosan teny észedény es, üvegházi és klimakamrás vizsgálatok is folyamatban vannak különféle kertészeti növényekkel a Kertészeti Egyetem és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem bevonásával, az Állatorvostudományi Egyetem pedig az iszapvizsgálati metodika kialakításába segít be. A kezdeti eredményekről 1979. januárjában sikeres ankéton számoltak be a kutatók, akik megállapították, hogy mindeddig — a legnagyobb iszapdózisok mellett sem — nem mutatkozott semmilyen toxikus hatás a délpesti folyékony, rothasztott szennyvíziszappal végzett kísérletekben, sőt a jelzőnövények a kontrollhoz képest jelentős terméstöbblettel hálálták meg az iszaptrágyázást. Gödöllőn a mélybarázdás kiadagolási