Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

11. szám - Fórizs Józsefné–dr. Szabó Zoltánné–dr. Szováty György–dr. Vermes László: Szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása

Szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása F Ó R I Z S JÓZSEF NÉ* — DK. SZABÓ ZOLTÁNNÉ** — DK. SZOVÁTAY G Y ö R G Y*** — DK. VERMES LÁSZLÓ**** 1. A szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosításának indokai Hazai körülmények között a szennyvíztisztító telepeken keletkező szennyvíziszapok elhelyezésére gyakorlatilag csak a földkéreg, és zömmel annak is legfelső rétege: a talaj áll rendelkezésre. (Az állandó, vagy hosszabb idejű — több évtizedes — depóniahelyeken történő elhelyezés kérdéseivel külön cikk foglalkozik.) A talajban való iszapelhelyezés tehát az ország legnagyobb részén, igen sok helyen kikerülhetetlen — alternatíva nélküli — megoldás lesz, annál is inkább, mert a mezőgazdaságilag művelt területeken történő elhelyezés nemcsak az iszap anyagainak ártalommentes visszajuttatását szolgálja a természetes anyagforgalomba, hanem lehetővé teszi hasznos anyagainak ismételt fölhasználását is a növénytermesztés révén. Ez pedig egy improduktív, de társadalmilag nélkülözhetetlen feladat, a szennyvízkezelés és tisztítás mellékterméke, a szennyvíziszap ártalommentes kiküszöbölésének viszonylag gazdaságos megoldását igéri. A szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása nem egészen új módszer Magyarországon sem, hiszen minden olyan település környékén, ahol ezt a szennyvíz kezelését végző vállalatnak sikerült megszerveznie, általános gyakorlat volt a szikkasztott és rendszerint más anyagokkal kevert, komposztált iszap trágyázásra való fölhasználása. Napjainkban változott a mezőgazdaság fogadókészsége, változott — éppen az ipari fejlődés következtében — az iszap összetétele, és a kutató-fejlesztő munka is adós a megváltozott körülmények között alkalmazható gyakorlati megoldások kidolgozásával, az iszaphasznosítás feltételeinek és módszereinek kialakításával. * MÉM-NAK, Agrokémiai Igazgatóság, Budapest, ** FCSM Vízvédelmi Osztály, Budapest. *** MÉM Állategészségügyi és Élelmiszerhigiéniai Főosztály, Budapest. **** V fogazd ál kod ás i Tudományos Kutatóközpont (VITUKT), Budapest. y ^ 2. Iszapmennyiségek, minőségi jellemzők A szennyvíztisztítás fejlődésével és terjedésével egyidejűleg a keletkező iszapmennyiség is jelentősen megnövekszik. Durva tájékoztatásként azt mondhatjuk, hogy a hazai szennyvíztisztítási technológiákban minden tisztított szennyvíz-térfogat után századrésznyi iszaptérfogattal (vagyis minden 100m

3 szennyvíz után 1 m

3 iszappal) kell számolnunk, amelynek szárazanyag tartalma általában 3—9% között változik. A települési szennyvíziszapok összetételének meghatározására világszerte sok vizsgálat történt, a közelmúltban számos hazai intézmény is végzett iszapminőségi vizsgálatokat. Ezek közül most a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) által végzett legújabb vizsgálatok eredményeit mutatjuk be. Az iszap összetételét nagymértékben az alábbi tényezők határozzák meg: — a szennyvíztisztító telep vízgyűjtőterületén lévő ipari szennyvízkibocsátók, — a csatornarendszer jellege (egyesített vagy elválasztó), — a szennyvíztisztítás technológiai folyamatai, — az iszap kezelésének módja. Az FCSM Délpesti Szennyvíztisztító Telepére három fővárosi kerület egyesített rendszerű csatornahálózatán levezetett szennyvíz kerül, amelynek több mint a fele ipari eredetű és mint ilyen, jóval kedvezőtlenebb összetételű, mint az átlagos települési szennyvizek az ország más városaiban. Délpesten a legnagyobb ipari szenny vízkibocsátók a gépgyárak, a könnyűipari és a húsipari üzemek. A telepen keletkező —• és a később ismertetésre kerülő iszapelhelyezési kísérletekben felhasznált — iszap az előülepítőből származó nyers iszap és a biológiai tisztító rendszerből származó fölös iszap