Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

9. szám - Gajárszki Győző: Öntözés automatizálása

Oajárszki Gy. : Öntözés automatizálása Hidrológiai Közlöny 1979. 9. sz. 389 A kutató-fejlesztő munka első szakaszában a már meglevő hagyományos talajnedvesség-mérési módszerek és berendezések kerültek felülvizsgá­latra alkalmazhatóság szempontjából. Megállapí­tást nyert azonban, hogy az eddig ismert talaj­nedvesség mérési módszerek nem alkalmasak a kitűzött cél elérésére. Ekkor kezdődött el a laboratóriumi körülmények között már alkalmazott talaj nedvesség-pötenciál meghatározásán alapuló mérési módszer szabad­földi viszonyok között történő alkalmazhatóságá­nak a kidolgozása. A fejlesztőmunka eredményeként kifejlesztésre került egy közvetett nedvességpotenciál mérésen alapuló módszer és a hozzátartozó mérő berende­zés, amely a nedvességpotenciállal arányos elektro­mos jelet ad, s ily módon — megfelelő jeltovábbító rendszer alkalmazásával — közvetlenül felhasznál­ható távjelzésre, illetve távműködtetésre. Az eljárás és berendezés közös szovjet—magyar találmányként van bejelentve. A műszer kidolgozá­sában jelentékeny mértékben részt vett a Kerté­szeti Egyetem Műszaki Tanszéke. A berendezéssel 1979. évben üzemi vizsgálatok folynak, majd várhatóan a következő évtől meg­indul ennek sorozatgyártása. E munkához kapcsolódóan számos egyéb öntö­zési időpont és öntöző vízadag meghatározását elősegítő kísérlet és laboratóriumi vizsgálat zajlott le és folyik jelenleg is. Említésre méltó ezek közül: a potenciálkiegyenlítődés meghatározására vonat­kozó kísérletek természetes és öntözött körülmé­nyek között; a hiszterézis vizsgálatok, a cukorrépa öntözési kísérletek és a növények optimális poten­ciál tartományának meghatározására irányuló kutatások. 06 aBT0MaTH3aUHH OpOmeiIHH CCJIbCK0X03HHCTBeHllblX KyjibTyp ranpcKu, U. PaÖOTa 3H3K0MHT MHTaTejlfl C OCHOBHbIMH 3aAaiaMH 110 nyHKTy 1. COBCTCKO—BeHrepcKoro HayMHo-TexHHHecKoro coTpyflHimecTBa B oßjiacTH BOAHOTO XO3«HCTBA H IIOAHTO­>KHBaeT pe3yjibTaTbi npoBeaenHbix AO CHX nop coBMecT­Hbix pa3pa60T0K. Uejib coTpy/íHHMecTBa: pa3paőoTi<a SKOHOMHHCCKH 3(J>­(JieKTHBHo SKcnjiyaTHpye.Mbix CHCTCM CTaiuionapHoro AO>K­AeßaHHH H opoiueHHH no 6opo3aaM. CjieayeT pa3pa6oraTb TexHOJiormo IIOJIHBOB, aBT0MaTii3np0BaHH0e oöopyaoßa­nne. CHCTeMbi c 33KpbiTbiMH TpyőonpoBOAaMH pa3paőaTbi­BaiOTCH BeHi epCKOÍÍ CTOpOHOH, a COBeTCKaH CTOpOHa B3HJia Ha ce6n pa3BHTiie CHCTCM opouieiiHH H3 OTKPWTWX Kana­JIOB. JXnn npoBcpi<H pe3yjibTaT0B pa3paÖ0T0K, npoBOAH­Mbix no corjiacoBaHiibiM nporpaMMaM nocTpoeHbi oribiTHaa ciicTeMa CTauHOHapnoro AOWAEBAHHH B Bem-pun H OIIMT­naa CHCTeMa opomeiiHfl H3 OTKpwTbix KaiiajiOB B COBCT­CKOM C0K)3e. B BeHrpiiH B npe«e;iax CHCTCMM Me3exeK-l B 1978-M roay npoBeaeHbi noAroTOBHTejibHbie paßoTbi K npoBeae­HHK) SKCnepilMeHTOB B np0H3B0ÄCTBeHHblX MacujTaßax. B paMKax nporpaMMbi Hapnay c TpaaHuiionajibHUM 060­pyAOBaHiieM AJIH CHCTCM opomenHH c BWCOKHMH HanopaMii BMOHTnpoBaHO H AonojiimTejibnoe oöopyaoBamie, onpe­ÄEJIHEMOE COBMCCTHOH KOHuenuHeií B T. I. COBPEMEHHAA aBTOMaTHKa AJIH ynpaßjieHHH paöoToö HacocoB, aBTOMa­THqCCKHe ycTpotícTBa Ha pacnpeijejiHTejibHOíí. ceTH H np. B CHCTEME, oSopyAOBanHo.w B COBCTCKOM Coio3e AJIH opomeHHH c OTKpbiTbix KaHajiOB np0H3B0flHTcn npoßHan 3KCn^yaTai;HH ACY nojiHBaMH, pa3pa6oTaHHoii B paMKax COTPYFLHHQECTBA. npeanojioraeTCH, WTO SKcnepHMeHTw B o6enx cucTeMax ßyayT 3aBepiueHbi B 1980-M roay. IlpiiMeHeHne pe3y;ibTaT0B paöoT B qacTH oprami3auHH aBT0MaTH3Hp0BaHHbIX IIOJIHBOB H3 OTKpbITblX KaHajiOB B OTewecTBeuHbix ycjiOBHHX iiponcxoAHT B CHCTeMe K-IV. CoraacHO njiaHa.M B npeaejiax STOÍÍ CHCTCMM K 1982 6yfleT HajiaweHO oöopyAOBaHtie AAH aBroMaTH3auHii nojiHBOB, „ H3r0TäBjlHB3CM0e COBeTCKOH CTOpOHOií H AOnOJIHeHHOe B nocAeACTBHii ycTpofiCTBa.viii A^IH aBTOMaTimecKOTO ueirr­panbiioro yiipaBJieHHfl. JlajiHeiíaieH saAaieií coTpyAHimecTBa HBjiHnocb H3ro­TOBJienne AaTHHKOB A-Jifl aBTOMaTimecKOH ncpeAami Tpe­ßyeMoro KO/nmecTBa opocHTejibHoií BOAU H CPOKOB no;IH­BOB. B paMKax STOÍÍ paőOTbi H3ROT0BJIEH npnöop AJIH Ha­TypHblX H3MepeHHÍÍ BJiarOeMKOCTH nOHBH, KOTOpbIH M0>KCT öbiTb CHaő)KeH ycTpofícTBOM aBTOMarimecKOíi nepeflawH AaHHbix HaöjnoAeHHii. Automatisierung der Bewässerung Gajárszki, Gy. In der Abahandlung werden die mit den wichtigesten Zielsetzungen der 1. Aufgabe der sowjetisch —unga­rischen wasserwirtschaftlichen Kooperation verbunde­nen Fragen und die bisher erreichten Ergebnisse besprochen. Der Zweck der Kooperation ist die Ausarbeitung und Entwicklung der zur Realisierung der für den wirtschaftlichen Betrieb notwendigen modernen Be­triebstechnologien und der hierzu notwendigen automa­tischen Systeme und Einrichtungen für die Bewäs­serungssysteme mit geschlossener Rohrleitung und mit offenen Kanälen. Von diesen Aufgaben werden die Entwicklungsarbeiten der Bewässerungssysteme mit geschlossener Hohrleitung von der ungarischen Seite und die Entwicklung des Bewässerungssystems mit offenen Kanälen von sowjetischer Seite versehen. Zur Ausprobierung der Resultate der den gemeinsamen Gesichtspunkten entsprechenden Forschungs-Entwick­lungs-Arbeiten bzw. der Durchführung der notwendigen Untersuchungen wurde in Ungarn ein Versuchs-Bereg­nungssystem und in d er Sowjetunion ein Versuchs­system mit offenen Kanälen errichtet. In Ungarn wurde die Vorbereitung des für die Betriebsuntersuchung dienenden Versuchssystems ,,Mezőhék-I" im Jahre 1978 beendet. Im Rahmen dieses Systems wurden ausser den als herkömmlich zu betrachtenden Hochdruck-Bewässerungsanlagen, auch die für die gemeinsame Konzeption bestimmten Be­triebstechnologien notwendigen Einrichtungen, unter anderen das moderne I'uinpwerk-Automatiksystem und zahlreiche automatische Einrichtungen der Hohrnetze und Pumpwerke eingebaut. An dem in der Sowjetunion errichteten Bewässe­rungssystem mit offenen Kanälen, wird die Funktio­nierung des im Rahmen der Kooperation ausgestalteten Fernsteuerungssystems unter Betriebsverhältnissen un­tersucht. Bei beiden Systemen werden die Untersuchungen voraussichtlich in 1980 beendet. Die Anwendung in Ungarn der im Rahmen der Entwicklung der Bewässerungsanlagen mit offenen Kanälen erreichten gemeinsamen Resultate, erfolgt am Teilsystem K. IV. Laut den Plänen wird am Teilsystem K. IV. bis 1982 das im Rahmen der Kooperation ent­wickelte und seitens der sowjetischen Partei angefer­tigte Fernstereungssystein, ergänzt mit der durch beide Parteien zur Ausarbeitung gelangenden automa­tischen Zentralen Steuerungsmöglichkeit, in Betrieb gesetzt. Ein weiteres Ziel der Kooperation war die Entwick­lung der zur automatischen Signalisierung dos Bewässe­rungszeitpunktes und der Bewässerungswassermenge notwendigen Einrichtung. Im Rahmen dieser Arbeit wird das auf der Wahrnehmung des Bodenfeuchtig­keitspotentials fussende, für Freilansmessungen geeig­nete Instrument angefertigt, die eine für Fernmeldun­gen geeignete elektrische Zeichen gebende Einrich­tung ist.

Next

/
Oldalképek
Tartalom