Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

9. szám - Dr. Csoma János–dr. Goda László: Árvízvédelmi rendszerek optimalizálása

390 Hidrológiai Közlöny 1979. 8. sz. Árvízvédelmi rendszerek optimalizálása DR. CSOMA JÁNOS* — DR. GODA LÁSZLÓ* Előzmények A vízgyűjtőterületek árvédelme a földrajzi­hidrológiai viszonyok függvényében, a társadalmi­gazdasági igényekkel szoros összhangban alakult ki és fejlődik ma is. Az árvízmentesítés módszere és elemei az említett tényezőknek megfelelően jelen­tősen különbözhetnek. Koncentrált létesítmények és települések védelme körtöltéssel ma is megold­ható. .Gazdasági szempontból értékes —- belterjes gazdálkodást folytató — területeken árvízvédelmi töltésekkel akadályozzák meg az árvizek szétterü­lését. A töltésezéssel gyakran együttjár a közép­vízi és az árvízi meder szabályozása. Kedvező domborzati adottságú területen az árhullám töme­gét részben vagy egészben tározóban tartják vissza, illetve árapasztó csatornával elvezetik. Közvetlen beavatkozási lehetőséget nyújt a védett öblözet kijelölt részének megnyitása és ennek eredménye­ként a tetőző vízállás csökkentése. Az árvízi lefo­lyás természetesen csökkenthető a vízgyűjtő rende­zésével is. Az említett védelmi elemeket esetenként egye­dileg, máskor kombináltan alkalmazzák. Az alkal­mazás lehetőségét a vízgyűjtőterület adottságai, a védett élet- és vagyonbiztonság jellemzői hatá­rozzák meg. A vízfolyások fejlődéstörténete és morfológiai jellemzői is meghatározó szerepet tölthetnek be az árvízvédelmi elemek kiválasztása során. A saját alluviumukban kanyargó — általában sekély medrű — széles árterületű folyók síksági szaka­szán elsősorban az árvédelmi töltések építése aka­dályozhatja meg az évenként ismétlődő árvizek kártételeit. Szűk völgyű, beágyazódott medrű folyóknál kisebb a mederből kilépő árhullámok gyakorisága, így esetenként elégséges a folyó felső vagy középső szakaszán létesített tározók árvízi kapacitásának kihasználása. A hazai folyók ármentesítését elsősorban az árvédelmi töltésrendszerek biztosítják. A fejlesztés is elsősorban a töltésrendszerekre irányul, jóllehet újabban árvízcsúcs-csökkentő tározókat is figye­lembe vettek. Az árvízvédelmi töltések tervezése, építése, fenntartása, továbbá a töltésrendszerek vízjárásra gyakorolt hatásának megismerése terén gazdag hazai tapasztalatokkal rendelkezünk. Hasonlóan gazdag tapasztalatokat találunk a Szovjetunióban a tározórendszerekkel történő ár­vízvédelem vonatkozásában. Árvízvédelmi töltése­ket ez ideig azonban csak a települések, illetve a kiemelt népgazdasági jelentőségű területek (pl. Ku­bány) védelme érdekében építettek. A Szovjetunió európai részének fokozott fejlesz­tése — ezen belül a belterjes mezőgazdaság megva­lósítása — megköveteli az árterületek többcélú * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest. intenzív hasznosítását, így tervbe vették a folyók ármentesítését, az árterületek töltésekkel való védelmét. Az árvízvédelem sokoldalú fejlesztésének fela­datát a két szomszédos szocialista ország — Ma­gyarország és a Szovjetunió — műszaki-tudomá­nyos együttműködés keretében oldja meg, miköz­ben kölcsönösen felhasználja és továbbfejleszti a másik ország tapasztalatait. ,,A vízgyűjtőterületek árvízvédelmi rendszerei matematikai modellezési módszereinek kidolgozása optimálissá tételük és megbízhatóságuk növelése céljából" című téma olyan általánosan alkalmazható modell kidolgo­zását célozza, amely egyaránt alkalmazható termé­szetes állapotban levő vízgyűjtőterületek árvé­delmi létesítményeinek megtervezésére, vagy mái­meglevő árvízvédelmi rendszerek fejlesztési kérdé­seinek eldöntésére, miközben a mérlegelés műsza­ki-gazdasági jellemzők figyelembevételével tör­ténik. A Szovjetunió részéről a Központi Vízkészlet­gazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (Minszk) magyar részről a VITUKI Vízrajzi Intézete koordi­nálásával a VITUKI Műszaki Fejlesztési Intézete, a Vízgazdálkodási Intézet és a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság vesz részt az együttműködésben. A modell bevezetésére a Pripjaty folyó, illetve a Körösök vízgyűjtőjét jelölték ki. A kutatás 1976­ban kezdődött és 1980-ban fejeződik be. 1. Az optimalizálási íeladat megfogalmazása Az ármentesítés megvalósítása egy vízgyűjtő­területen az elfogadásra kerülő műszaki megoldá­sok gondos és sokoldalú alátámasztását és mérlege­lését igényli. Szükségessé teszi az árvízvédelmi létesítmények hatásának előrejelzését, illetve figye­lembevételét a hidrológiai viszonyok leírásánál, a mértékadó hidrológiai jellemzők meghatározásánál. Az optimális műszaki megoldások kialakítását lényegesen bonyolítj £L az a követelmény, hogy nélkülözhetetlen az egyes részterületekre kidolgo­zott védelmi beavatkozások közötti összhang meg­teremtése és egy olyan megbízható árvízvédelmi rendszer kialakítása, amely kielégíti a népgazda­ság és a környezetvédelem igényeit is. Általános megfogalmazásban egy adott vízgyűj­tőterület árvízvédelmi rendszerének optimalizálási feladata a következőképpen írható le. Legyen ismert azoknak a károknak a nagysága, amelyeket a különböző magasságú és tartósságú árvizek okoz­nak a terület elöntése esetén. A károk megszünte­tése érdekében többféle intézkedés tehető: árvíz­védelmi töltés építése, lefolyásszabályozó víztá­rozó létesítése, folyószabályozási munkák végre­hajtása, az árhullám egy részének más területre történő elvezetése stb. Meg kell határozni az ár­védelmi elemek összetételét és azoknak a védelmi műveknek a fontosabb paramétereit, amelyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom