Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
7. szám - Gombás Lukács: A műszaki fejlődés hatása a vízi létesítmények beruházási költség növekedésére
330 Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. Gombás L.: A műszaki fejlődés hatása hajtott, távirányítással működtetett tolózár kerül beépítésre, vagy hazai gép helyett ugyanolyan célú és paraméterű import gép kerül alkalmazásra. A középtávú és főleg a távlati tervekben előirányzott vízügyi létesítmények beruházási költségszükségletének tervezésénél tehát nem lehet megelégedni a költségnövekedési árindexek, illetve árindex prognózisok alapján történő becslésével, mert azokban a műszaki fejlődés költségnövelő hatása nem jut kifejezésre. Ez egyrészt olyan következményekkel járhat, hogy a tervezett költség keretekből a létesítmények az előirányzott terjedelemben nem valósulhatnak meg a létesítményi egységre eső költség növekedése miatt, másrészt az említett árindexekkel való számítás esetén az üzem belépés tervezett időpontjában a létesítmény a kellő műszaki színvonalon nem valósítható meg. Ezért indokolt a költség növelő hatás nagyságának vizsgálata, illetve az ezt figyelembe vevő és a makrotervezésben használható fajlagos költségmutatók kimunkálása. A hosszútávú tervezési munka ilyen irányú megalapozására — külső megbízás alapján — a műszaki fejlődés költségkihatását a következő elemekre vonatkozóan vizsgáltuk a V1ZITERV 1. Tervezésfejlesztési Irodáján: —- új anyagok, szerkezetek, —- új építési technológiák, — a korszerű üzemeltetési eljárások, valamint —- az automatika és irányítástecnika alkalmazása esetére. Irodalmi adatok a vizsgálat módszereire vonatkozólag nem álltak rendelkezésre, ezért a tanulmány kidolgozása során kellett kialakítani. Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy az 1968—1972 között tervezett vízügyi létesítményekben a műszaki tudományos forradalom eredményei már megjelentek, amelyek a következő 15—20 év általános műszaki fejlődésének jellemzésére alkalmasak. A Vízügyi Tervező Vállalat által készített kiviteli tervdokumentációk közül azokat válogattuk ki, amelyekben az említett fejlesztések valamelyike (csőanyag szerkezet stb.) megtalálható. A tervek vizsgálata során megállapítottuk az alkalmazott új szerkezetek, technológiák költségének az adott létesítmény összköltségéhez mért %-arányát, továbbá az új szerkezet és az ugyanazon célra szolgáló hagyományos szerkezet költségének különbözetét, s ennek arányát a létesítmény bruttó költségéhez. A kapott adat csupán egy adott létesítménynél előállott költségnövekedés értékét mutatja. A távlati tervezés szempontjából viszont a népgazdaság egy-egy területén, ágában vagy ágazatában a beruházási színvonalnak a műszaki fejlődés következtében várható változását kell meghatároznunk a vizsgálat tárgyát képező tervidőszak kívánt időpontjaira. Ennek megállapításához — a műszaki fejlődés várható színvonalának becslése mellett — a fejlesztési terv adatai ismeretére van szükség. Minél nagyobb mértékben tervezték elterjeszteni például a szóban forgó új szerkezetet, annál nagyobb az illető szakágazat természetes egységére vetített fajlagos költség növekedése. A fejlesztési elképzeléseket a vízgazdálkodás fejlesztésének koncepció tervezetéből és a vízgazdálkodás távlati fejlesztési irányelveiről szóló minisztertanácsi határozatból ismertük meg. A műszaki fejlődés irányának becslésére elsősorban ,,A tudomány és technika várható jelentősebb változásainak prognózisa a vízgazdálkodás területén", továbbá „A víz szennyvíztisztítás műszaki fejlesztése" című OMEB tanulmányok nyújtottak segítséget. A műszaki fejlesztést — amint ismeretes — általában hosszabb távlatban kell vizsgálni. A ma elhatározott fejlesztések megvalósításáig, a fejlesztés jellegétől függően, 3—6 év is eltelik. A költségnövelő hatás az illető létesítményfajta természetes egységre vetített (fajlagos) költségében olyan mértékben növekszik, amilyen mértékben az elhatározott fejlesztés teret nyer. A kifejlesztett új berendezés megvalósításától az általános elterjedésig ugyancsak több év telik el, mert a gyártási háttér létrehozása is hosszabb időt igényel. A vizsgálatok az mutatták, hogy az általános fejlődés görbéjével szemben az egyes létesítményfajták műszaki fejlődése lineáris, vagy lépcsőzetes. Ezért jogos az a feltételezés, hogy az 1990-ig a vízgazdálkodási létesítményeknél szélesebb körben megvalósuló fejlesztések a jelen időszakban szűkebb területen már megjelentek. Annak érdekében, hogy a közbenső anyagár, munkabér stb. változásból származó hatásokat kiküszöböljük,a vizsgálatot az 1972. évi árszinten végeztük. Azokat a költségadatokat, amelyek 1972. évet megelőzően készült tervekből származtak, 1972. évi árszintre számítottuk át a Központi Statisztikai Hivatal által 1972 évben kiadott árindexek segítségével. A távlati tervben várható anyagár és egyéb változások figyelembe vétele bizonyos mértékben eltakarta volna a műszaki fejlesztési eredmények alkalmazásából eredő költség növekedést, ezért a távlati tervidőszak végén jelentkező költséghatást is 1972-es árszinten mutattuk ki. A vizsgálatot elsősorban azokra a vízgazdálkodási szakágazatokra terjesztettük ki, amelyeknek területén a műszaki fejlesztés eredményei jelentősebb mértékben jelentkeztek, továbbá melyek a távlati tervben nagyobb súllyal szerepelnek. Ezek az öntözés, vízellátás, csatornázás, belvízrendezés, árvízvédelem. E szakágazatok közül az üzemeltetési technológia terén a legnagyobb fejlődés az öntözések területén valósult meg. A korábbi munkaerő igényes felületi öntözési üzemmódokat túlnyomó részben az esőztető öntözés váltotta fel, ami kézi áttelepítésű, majd beépített nyomócsöves gépi mozgatású esőztető öntözés formájában jelent meg. Beruházási költségszükséglet vonatkozásában a vázolt fejlődéssel párhuzamosan jelentős változás állott be. A korszerű gépi mozgatású esőztető berendezéssel ellátott öntözőtelep egységköltsége (Ft/ha) többszöröse lett a kézi áttelepítésű esőztető öntözőberendezéssel üzemelő telep fajlagos költségének. A lényegesen magasabb beruházási ráfordítást azzal a tendenciával kell szembeállítani, mely a
