Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

7. szám - Gombás Lukács: A műszaki fejlődés hatása a vízi létesítmények beruházási költség növekedésére

Gombás L.: A műszaki fejlődés hatása Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. 331 mezőgazdaság általános iparszerű fejlődésének következménye. Ennek vizsgálata nem képezte feladatunkat. Az öntözések országos átlagos fajlagos költségét (Ft/ha) az egyes öntözési üzemmódok és öntözött kutúrák fajlagos költségei, valamint az 1973. évi területi megoszlásuk figyelembevételével alakítottuk ki. A távlati tervidőszak végén jelentkező fajlagos költséget a távlati fejlesztési tervekben szereplő öntözési módok és öntözési kultúrák területi megoszlása, illetve fajlagos költségei súlyozása alapján állapítottuk meg, 1972. évi árszinten. A távlati tervidőszak végén jelentkező átlagos költség tükrözi a fejlesztés miatt előálló költségnövekedést. Mértékét a jelenlegi és a tervidőszak végén jelentkező fajlagos költség különbözetéből állapítottuk meg. A vizsgálatokból megállapítható volt, hogy az öntözések fajlagos költségének növekedését 75%ban a műszakilag fejlettebb öntözési üzemmódok területi elterjedése, 25%-ban pedig az öntözés szempontjából igényesebb növénykultúrák fokozott elterjedése okozza. A fejlettebb öntözési üzemmód növekedése két irányú, egyrészt abból adódik, hogy a fokozatosan növekvő területű új öntöző telepeket magasabb műszaki színvonalú berendezésekkel látják el, másrészt a meglevő öntöző telepek régi berendezéseit korszerűsítik. Tovább emelkedik az öntözés fajlagos költsége a műanyagcsöves csepegtető öntözési mód esetleges elterjedésével, bár jelenleg e legköltségesebb öntözési módnak számottevő elterjesztését a távlati tervek nem irányozzák elő. Az öntözőtelepi nyomásközpontok jelentős része már automatikával és távvezérléssel épül. Az automatika és távvezérlés nélkül tervezett megoldásokkal összehasonlítva ez a fejlesztés 100 l/s kapacitásra vetítve mintegy 15% költségnövekedést jelent. A kommunális vízellátás fejlesztését az életszínvonal emelkedése, a vezetékes ivóvízellásba bekapcsolt lakosság száma és az egy lakosra jutó fajlagos vízhasználat növekedése határozza meg. Az ivóvízellátásba bekapcsolt lakosság számának növekedése azzal a következménnyel jár, hogy a ritkábban lakott területek és üdülőkörzetek is bekapcsolódnak a vízellátásba. Ez önmagában is költségnövekedést okoz és ugyanilyen hatása van a költségekre az egy főre jutó vízfogyaszás növekedésének is. A vízellátásban a műszaki fejlesztés súlypontját a hatékony víztisztítási technológiák megvalósítása jelenti, ami a korszerű üzemeltetésnek egyik alapfeltétele. A mikroszennyezések eltávolítása céljából fokozattan elterjed a lassú szűrés, és sor kerül az ózonos kezelés szélesebb elterjedésére is. Különösen fontos feladatot jelent a felszín alatti vizek nitrátmentesítésének általános megoldása. A tisztítási igények fokozódása miatti fejlesztés a vizsgálataink szerint (ugyancsak 1972-es áron) a vízmű beruházás 20%-át fogja kitenni a távlati tervidőszak végén. Jelentősen fejlődik a nyomócsövek, az elosztóhálózatok építési technológiája. A vízművek, a vízkivételek, a víztisztítás, víztárolás és vízelosztás területén egyaránt általánossá válik a távjelzés és automatizálás, ez a beruházási költségeket 1972-es árszinten további 10%-al növeli. A felszínalatti vízkészletek a vizsgált időszakban mind jobban kimerülnek, egyre inkább sor kerül a felszíni vizek felhasználására is a közműves vízellátás céljára. Ez jelentősen növeli a várható ráfordításokat. A felszíni víztisztítás költsége a felszín alatti víztisztítási költségének általában 250 %-a. A vízművek kapacitása is jelentősen befolyásolja a fajlagos beruházási költségek alakulását. A vizsgálat megállapította, hogy 11 000 m

3/nap teljesítmény határig a fajlagos költségek magasak és erősen ingadoznak, míg 11 000 m

3/nap felett a fajlagos értékek alacsonyabbak és egyenletesen változnak, a költségekben viszont a vízkivételi művekre eső részarány nő, a víztisztításra eső rész pedig csökken Az ismertetett hatások mellett a műszaki fejlődésnek van olyan hatása is, amelyeket az 1972-es árszintre átszámított költségvetések nem tükrözhetnek, de a távlati tervekben erre számítani kell. Ez a hatás annak folytán jelentkezik, hogy a kedvező előfeltételű vízgazdálkodási létesítményeken kívül olyanokat is üzembe kell helyezni, melyek a kívánt célt (pl. az igényelt mennyiségű és minőségű víz kitermelését) a kedvezőbb víztermelési lehetőségek csökkenése miatt csak lényegesen magasabb költség ráfordítással biztosíthatják. A kommunális szennyvíztisztítás terén új anyagok, szerkezetek mellett a ráfordítások növekvő tendenciáját a szennyvíz mennyiség nagyarányú növekedése, az újabb szennyező anyagok megjelenése, a befogadók növekvő terhelése miatt a szennyvíztisztítás hatékonyságát fokozó tisztítási technológiák jelzik. A távlati tervidőszakban számítani lehet a biológiai tisztítási eljárások nagyobb mértékű elterjedésével és a szennyvíziszap gépi víztelenítési eljárásainak bevezetésével. Ezzel szemben még nem várható a harmadik szennyvíztisztítási fokozat általános elterjedése.. Azonban néhány, második fokozatú tisztításnál tökéletesebb, ún. utótisztítási módszer (a koagulációs és szűrési eljárás), továbbá az automatika és irányítástechnika bevezetésével lehet számolni. Fejlődésre kell számítani a csatorna fektetési eljárások terén is. A fejlesztés hatására várhatóan bekövetkező költségnövekedéseket a kiválasztott szennyvíztisztítótelep tervei alapján vizsgáltuk. A fajlagos költségeket a kapacitás függvényében is elemeztük az üzemnagyság hatásának a megállapítása céljából. Kisebb kapacitásoknál a fajlagos költségeket aránytalanul magasnak találtuk, azok értékei 1800 m

3/nap teljesítménynél nagy ingadozást mutattak. Ezen felül a 6 000 m

3/nap kapacitásig a fajlagos költségingadozás kisebb, 100 000 m

3/nap fölött a fajlagos költségek pedig igen kis mértékben reagálnak a kapacitás változásokra. Átlag 10% költségnövekedést okoz e területen az automatika, irányítástechnika alkalmazása. A biológiai szennyvíztisztítás fajlagos költsége közel háromszorosa a mechanikai tisztítás fajlagos költségeinek, míg a harmadik fokozatú tisztítás