Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

1. szám - Dr. Vágás István: Adatok az 1876–1975-ös időszak tiszavölgyi árvizeiről. IV. A Tisza fontosabb árhullámai 1912 és 1961 között

Dr. Vágás I.: Adatok az 1876—1975-ös időszak Hidrológiai Közlöny 1979. 1. sz. 29 December folyamán a már lehullott hó a melegre fordult időjárás következtében olvadt el. Ehhez még további, folyamatos esők járultak. A mellékfolyók több ízben is megáradtak. A Tisza árhulláma a vásárosnaményi december 14-i 830 cm-es tetőzés nyomán indult el. A Szamos december 12-én 614 cm-rel tetőzött Csengerben. Volt ezt követően egy későbbi mellékárhullám is, amelynek vásárosnaményi tetőzése december 28-án 588 cm volt. [hónap] 3.a ábra. A Tisza vízállása Szegednél, 1915 Abb. 3.a Wasserstand der Tisza bei Szeged, 1915 A fő árhullám Szolnokig folyamatosan vonult le, Tokaj és Szolnok között 8 napot időzve. Szolnok alatt a folyó egyszerre tetőzött, Tiszaug alatt a tetőzési vonal kettészakadt. Mind a két jelenség a Maros tetőzésével kapcsolatos: az első tetőzési vonaldarab a makói december 25-i 315 cm-es tetőzéshez, a második a makói december 31-i 336 cmes tetőzéshez, tartozik. A szegedi 791 cm-es tetőzés a második alkalommal, december 31-én következett be (3.b ábra). Korbély József [2] könyvének 135. oldalán szintén ábrázolta az 1915. évi decemberi árhullámot, igaz, hogy kissé másként, mint e tanulmány, ő ugyanis a második árhullámot Szegeden túlig vitte és Szeged alatt csatlakoztatta az elsőhöz. A vízállások tüzetes értékelése azonban megmutatta, hogy Tiszafüredtől Tiszaugig nem volt második tetőzés, onnan azonban ismét volt, azaz a mellékárhullám tetőzési vonala már Tiszafürednél beleolvadt az elsőébe, viszont Tiszaugtól lefelé kettészakadt a tetőzési vonal. Nem említenénk ezt a lényegtelen eltérést, ha érdekes tényre nem hívhatnánk fel általa a figyelmet: arra, hogy az eddigiekben a szakirodalomban senki sem mutatott rá, hogy az Alsó-Tiszán a tetőzési vonalak rendszeresen szétszakadnak, és hogy ez mindig a Maros árhulláma miatt következik be, nemcsak Szegednél, tehát a Maros torkolata alatt, hanem Tiszaugig, Szolnokig, sőt néha Tiszabőig visszafelé is. A Maros ilyen erős, meghatározó hatását — úgy látszik — eddig minden kutató (még Korbélyt is beleértve) elmellőzte, kisebbnek vélte vagy nem is vett róla tudomást. 10 15 20 25 30 1915 December 3.b ábra. Tetőzési vonal, 1915. december Abb. 3.b Kulminationslinie, Dezember 1915 1919 A töltések közé fogott Tisza 1888 és 1895 után következő, ezeket az árvizeket azonban a legtöbb helyen felülmúló, a folyó teljes hosszában érvényesülő, ezért sokak szerint igen nagyméretű árvize 1919-ben volt. Szeged szempontjából ez a megkülönböztetés szintén helytálló, hiszen ott 1919-ben haladta meg először a Tisza vízállása a 900 cm-t. Az 1919. évi háborús viszonyok miatt erről az árvízről nyert ismereteink néhol hézagosak. Az 1918. év egészét oly annyira az alacsony tiszai vízállások jellemezték, hogy az őszi esőzések következtében az 1918. évi szegedi NV december 31-én 349 cm-rel állott be. (Ennél kisebb évi NV is csak egyszer, 1921-ben volt: 325 cm). Az 1918 év végén kezdődő átmeneti áradás is megszűnt 1919 februárjáig. Február 14-én a szegedi völgyelő vízállást 36 cm volt. A február közepén a vízgyűjtő területen lehullott jelentős csapadék miatt azonban már február 28-án 400 cm fölé emelkedett a szegedi vízállás és június 16-ig nem is apadt ez alá az érték alá. Márciusban folytatódtak az esők a vízgyűjtő területen, áprilisban pedig tovább fokozódtak. A Tiszában nagy mederteltség alakult ki.