Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

1. szám - Dr. Vágás István: Adatok az 1876–1975-ös időszak tiszavölgyi árvizeiről. IV. A Tisza fontosabb árhullámai 1912 és 1961 között

30 Hidrológiai Közlöny 1979. 1. sz. Dr. Vágás 1.: Adatok az 1876—1975-ös időszak 4.a ábra. A Tisza vízállása Szegednél, 1919 Abb. 4.a Wasserstand der Tisza bei Szeged, 1919 Az 1919-i tiszai fő árhullám (4.a ábra) az év minden addigi előárhullámát magasan felülmúló, egyetlen nagy árhullámként a május 5-én Vásárosnaményban bekövetkezett 850 cm-es tetőzéssel indult el. A Szamos esengeri ugyanaznapi tetőzése 698 cm volt. Tokajban május 9-én tetőzött a Tisza 854 cm-rel, ami az 1888 évi LNV-nél (872 cm) csak 18 cm-rel volt alacsonyabb. Ugyancsak május 9-én tetőzött a Bodrog is Sárospatakon 645 cm-rel, ami az 1888. évi LNV-nél (686 cm) 41 cm-rel volt alacsonyabb. Szolnokon május 14-én volt a tetőzés 882 cm-es LNV-vel. A Tokaj—Szolnok közötti tetőzéslevonulás 5 napi időkülönbözete az árhullám erőteljes és gyors levonulására mutatott. Az Alsó-Tisza viselkedését most is a Maros határozta meg. A Maros vízállása Makónál ugyan ezúttal még elmaradt az 1877. évi 541 cm-es LNV-től, de május 9-i 483 cm-es tetőzése azért tekintélyes érték. Ez most is magához húzta a tetőzési vonalat: Szeged május 11-i tetőzését ez a marosi árhullám idézte elő, a szolnoki tetőzés előtt három nappal, LNV-t jelentő 916 cm-rel (4.b ábra). Mint arra ott utaltunk, az 1881. évi kisebb árhullám tetőzési vonalának alakja emlékeztet a leginkább az 1919-i árhulláméra. Ilyen lesz a tetőzési vonal 1924-ben, 1932-ben, 1965-ben és kétszer is 1970-ben: egyedi, mellékágaktól mentes, szétválás nélküli, gyors lefutású, Szolnoktól visszahajló tetőzési vonal. Ez lenne az ismérve a különlegesen nagy tiszai árvizeknek? Lehet, hogy nem kizárólagosan, de kétségtelenül, mint gyakran előfordulhatóként kell számolnunk az ehhez hasonló tetőzéslefutásokkal a nagy árvizek idején. Az 1919-i árhullám Alsó-Tisza-i hosszszelvénye azt mutatta [2], hogy Tiszaugot követően nagyobb vízszínesések alakultak ki, s a vízszínek nagyobb mértékben „letörtek", mint az az addigi vízszínesésekből és terepesésekből várható lett volna. Emiatt még bizonyos, ki nem használt áradási lehetőséget sejtettek a szakértők az Alsó-Tiszán. Tellyesniczky János szerint [4] a szegedi vízmércén az 1919. évi LNV-t még kb. 60 cm-rel meghaladó, tehát 975—980 cm-es vízállások is kialakulhatnak. Az 1932. évi, az LNV-t Szegeden 923 cm-re módosító újabb árvíz után további becslések történtek 1919 10 MÁJUS 15 20 4.b ábra. Tetőzési vonal, 1919. május Abb. 4.b Kulminationslinie, Mai 1919 a vízállás lehetséges emelkedésére: Szepesvári-Szlovák Iván [3] a 970 cm-es vízállásokat tartotta lehetségesnek. A fenti becslések 1970-ben realizálódtak (961 cm), de azóta nem tartjuk kizártnak az 1020—1040 cm-es szegedi vízállások esetleges bekövetkezését sem. 1924 Az 1919. és az 1932. évi nagy árhullámok időközében is jelentősnek mondható az 1924. évi tavaszi áradás. 1924-ben a januári alacsony vízállásokat követően februárban és márciusban is csak kisebb áradások jelentkeztek a Tiszán. A fő árhullám a március 31-i vásárosnaményi 716 cm-es tiszai, és az áprilisi 1-i 416 cm-es csengeri Szamostetőzés nyomán, feltehetőleg hóolvadásből keletkezett. Volt egy, az áprilisival egybeolvadó májusi árhullám is, de ez a fő árhullámnál kisebb volt (5.a ábra). Az áprilisi árhullám 3-án tetőzött Tokajban 802 cm-rel. Egy nappal előbb tetőzött a Bodrog Sárospatakon 646 cm-rel, 1 cm-rel felülmúlva az 1919-i tetőzést. A Sajó felsőzsolcai, március 31-i 450 cmes tetőzése hathatott a Tiszára is. Szolnokon április 12-én 846 cm volt a tetőzés, így a Tokaj—Szolnok levonulás most 9 napos volt. A Maros makói tetőzése 436 cm-rel április 10-én következett be,