Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

1. szám - Dr. Vágás István: Adatok az 1876–1975-ös időszak tiszavölgyi árvizeiről. IV. A Tisza fontosabb árhullámai 1912 és 1961 között

Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. 29 Adatok az 1876-1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről IV. A Tisza fontosabb árhullámai 1912 és 1961 között DR. V A G A S I S T V A N* a mrtszaki tudományok kandidátusa Sorozatunknak ebben a tanulmányában a szabályozott Tisza második, 1912 és 194] közötti árvizes korszakát tárgyaljuk, kiegészítve ezt a követő, 1943—1961 közötti szárazabb időszakkal. Elemzéseink alapja ezúttal iä a vízállások időgörbéje, amelyek közül a tárgyalt évekre vonatkozó szegedi grafikonokat be is mutatjuk. Ezen kívül vizsgáljuk az árhullámok tetőzésének előre haladását ábrázoló „grafikus menetrend"-eket, a tetőzési vonalakat is. 1912 1912-ben tél végi, nyári és őszi árvíz egyaránt volt a Tiszán (l.a ábra). A tél végi (áprilisi) és a nyári (júniusi) árvíz méreteiben nem volt különleges. Az őszi (szeptemberi) árvíz viszont az őszi árvizek történetében foglal el előkelő helyet: ezt meghaladó őszi árvíz — Szegedet illetően — csak 1915-ben és 1974-ben volt. Az áprilisi árhullám két, egymáshoz közeli ágból indult el Vásárosnaményből, ahol április 9-én 722 cm-rel, majd 12-én 720 cm-rel tetőzött. A Szamos csengeri tetőzése mindkét esetben közel volt ehhez: először egy nappal előbb 498 cm-rel, másodszor egy nappal később 440 cm-rel. Az árhullám két ága Tokajnál találkozott április 15-én (l.b ábra). Ugyanazon a napon tetőzött a Bodrog is Sárospatakon. Az árhullámtetőzések lefutása ezt követően is folyamatos volt: Tokaj és Szolnok között a normálisnak is mondható 6 nap, Szolnok és Szeged között a Tisza önálló lefolyására mutató 3 8 nappal később, április 24-én következett be, 722 cm-rel. A szeptemberi árhullám négy, időrendben növekvő ágból indult (l.c ábra). Az első és második, illetve a harmadik és negyedik árhullám Polgárnál egyesült egymással, majd a páronként egyesült árhullámok Tiszabőnél folytak össze egyetlen árhullámmá. A Felső- és Közép-Tiszán a vízállások nem voltak különlegesen magasak. Kivétel talán a legutolsó vásárosnaményi tetőzés 712 cm-e szeptember 24-én. Az Alsó-Tiszán a Maros hatására növekedtek meg a vízállások. A tetőzési vonal az október 5-i általános tetőzés mellett Szegednél kissé visszahajló. A tetőzések Tokaj—Szolnok közötti időzése az első árhullámot illetően 25 nap, az utolsót illetően is 7 nap. Az Alsó-Tiszán — miután sem a Bodrog, sem a Sajó, sem a Körös nem gyakorolt hatást az árhullámra — a döntő tényező a Maros október 3-i makói 470 cm-es tetőzése volt. Ez hozta létre a szegedi, viszonylag magas 753 cmes vízállást október 4-én. / //. m. ív. v. vi. vi/, m ix. x. Xi xn. [hónap] l.a ábra. A Tisza vízállása Szegednél, 1912 Abb. l.a Wasserstand der Tisza bei Szeged, 1912 t nap időeltolódással. Láthatólag sem a Sajó, sem a Körös, sem a Maros nem hatott közre a tiszai árhullám alakításában. A Maros április 16-i 358 cmes makói tetőzése nem volt képes magához szívni a tiszai tetőzési vonalat. A szegedi tetőzés így csak * Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged 10 25 15 20 1912 ÁPRILIS l.b ábra. Tetőzési vonal, 1912. április Abb. l.b Kulminationslinie, April 1912