Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

6. szám - Dr. Vágás István: Az 1879. évi, Szeged városát rombadöntő árvíz hidrológiai képe

248 Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. Dr. Vágás 1.: Az 1879. évi szegedi árvíz 3. kép. Szeged belvárosa árvízben Bild 3. Die Szegeder Innere Stadt im Hochwasser volna a negyven éves adatsorból akár száz éves, akár ennél ritkább átlagos előfordulásokra vonatkozó bármely kijelentés. De a 832-es érték, vagy a már nagyságban talán elképzelhetetlennek látszó, de a statisztikai adatsorból már mindenképpen következő 880 cm-es érték feltétlenül realitásnak mutatkozhatott volna 1879- elején. Az árvíz utáni újjáépítés azonnal hasonló, sőt még magasabb védműkiépítési szinteket tett magáévá! Megjegyezhetjük még, hogy most 100 év után, és csali az 1876 utáni adatokat figyelembe véve az előbbi értékek a következőképpen alakultak: KNV, azaz a száz év NV-inek átlaga 648 cm. CT, ctZclZ £L statisztikai sokaság szórása: ±137 cm. Az NV-k 95,4%-os (két szigmás) számköze: 374—922 cm. A száz évben átlagosan egyszer előfordulható vízállás (évi NV) 967 cm. Az eddig előfordult LNV 961 cm (1970. június 2.) A „három szigmás" NV 1059 cm. Vázoljuk fel a továbbiakban az LNV-k alakulását a szegedi vízmércén: 1879. március 5-én gátszakadás mellett 806 cm-re emelkedett a maximum, amely — mint ismeretes -— a várost elpusztító nagy árvízhez vezetett. Az újjáépítést éppenhogy követően 1881. április 15-én 845 cm volt az újabb LNV. 1888. április 18-án újabb 2 cm-es emelekedéssel már 847 cm-re növekedett. 1895. április 12-én 884 cm-rel mintha hoszszabb időre megnyugodott volna az árvízszint további emelkedése. Ismételt növekedés ezt követően ugyanis már csak 1919. május 12-én (916 cm), 1932. április 15-én (923 cm) és végül 1970. június 2-án (961 cm) volt. Hogy a legnagyobb vízállások szintje növekszik, ez már csak azért is természetes, mert ebbe a sorba csak újabb rekord esetén jegyzünk fel újabb adatokat. Hogy számértékkel kifejezhető felső határ sem értelmezhető, az is világos, hiszen meteorológiailag, vagy fizikailag ilyet megfogalmazni nem lehet. A statisztikai tudomány minden esetre azt sugalmazza, hogy a rekord-szintek bekövetkezése az idők folyamán fokozatosan ritkul, de elvileg sohasem ér véget. Ma már nem tartjuk elérhetetlennek Szegeden az 1020—1040 cm-es vízállásokat sem, amelyeknek kivédésére azonban minden lehetőség fennáll. Ehhez csupán annyi szükséges, hogy az eddig is lehullott nagy tavaszi, vagy késő tavaszi esők a vízgyűjtőn olyan késleltetésekkel jussanak a mellékfolyókba, hogy tetőző árhullámaik — különösen pedig a Tisza és a Maros árhulláma — a torkolatnál az eddig tapasztaltaknál pontosabban találkozzanak. Az 1879-et megelőző időszak hidrológiai adatainak értékeléséből végeredményben megállapíthatjuk, hogy az akkori idők módszereivel is, a mai idők módszereivel is a szegedi árvízkatasztrófa bekövetkezése nagy valószínűséggel előre látható volt, azt a szakemberek több-kevesebb pontossággal előre is látták, az ország felelős vezetőit előre figyelmeztették, s nem rajtuk múlott, hogy a tervszerű, megelőző védekezést akkor még nem tudták megszervezni. Rátérve most már az 1879. évi februári árhullám leírására, megállapíthatjuk, hogy ugyan az előző hónapok az átlagosnál csapadékosabbak voltak, és egy december—januári elő-árhullám tartós mederteltséget idézett elő a Tiszában, az elkövetkező száz évben azonban az is kitűnt, hogy az 1879-inél lényegesen tartósabb és hevesebb csapadékok, és lényegesen magasabb árvizek is előfordulhattak. 4. kép. Árvízkép a belváros központjáról Bűd 4. Hochwasserbild aus dem inneren Stadtzentrum 5. kép. Az elöntött Széchenyi tér Bild 5. Der überschwemmte SzéchenyiPlatz