Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Dr. Vágás István: Az 1879. évi, Szeged városát rombadöntő árvíz hidrológiai képe
Dr. Lászlóffy W\: Az 1879. évi szegedi árvíz Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. 249 6'. kép. A szegedi városháza árvízben Bild 6. Das Szegeder Kathaus im Hochwasser Az évi NV-k rangsorában 1876 és 1875 között az 1879. évi szegedi tetőzés csupán tizenkettedik. Ez sem elhanyagolható tény, de mai szemmel nézve a töltésezett Tisza megállapodottnak mondható viszonyait tekintve, korántsem szélsőséges. Hogy 1878. decemberében a Felső-Tiszáról és a vízgyűjtő más mellékfolyóiról elő-árhullám indulhatott, ennek az lehetett az oka, hogy az akkor feltehetően meglevő hó felmelegedés és esőzés következtében elolvadt. Tény, hogy december 20-a táján nagyobb esőzés volt [2, 25.o.]. Az elő-árhullám két ágból indult: az első 1878. december 24-én 760 cmrel tetőzött Vásárosnaményban, a második 1879. január 6-án 776 cm-rel. A további tetőzési szintek nem voltak túlzottan magasak. Tokajban december 29-én 598 cm, január 10-én 660 cm volt a tetőzés, Szolnokon a két árhullámág már egyesült, s itt csak január 18-án volt 697 cm-es tetőzés. Szegeden január 21-én 658 cm-rel tetőzött a Tisza. Jellegzetes, hogy a Szamos csengeri tetőzései (664 cm és 585 cm, december 24-én és január 3-án), valamint a Bodrog sárospataki tetőzései (452 cm és 526 cm, december 30-án és január 10-én) még viszonylag magasaknak mondhatók, viszont a Körös tetőzése elmaradt, a Marosé pedig január 20-án 235 cm-es igen mérsékelt vízállással ment végbe Makó7. kép. Menekülés a hajóliídra, Újszeged jelé Bild 7. Flucht auf die Pontonbrücke, nach Újszeged nál. A további kellemetlenségeket nem is az előárhullám okozta, hanem az a körülmény, hogy ezt követően márciusig mindig került annyi vízutánpótlás a Tiszába, amely a szegedi vízmércén nem engedte lejjebb a vízállásokat az 540 cm-es völgyelésnél. Ez az előzetes mederteltség alapozta meg a február közepén induló újabb és nagyobb árhullám magasabb vízszintjeit. A fő árhullám — amely nyilván további olvadékvizeket hozott — 1879. február 15-én tetőzött Vásárosnaményban, 785 cm-rel, egy nappal később, mint a Szamos csengeri 649 cm-es tetőzése. Hogy túl sok csapadékvíz nem indulhatott a FelsőTiszáról, vagy a Szamosról, hanem inkább hóolvadékvíz, erre abból következtethetünk, hogy a már említett tetőzések időpontja megelőzte a [2] 25.'oldalán kimutatott csapadékhullások időpontját. A február 20 táján esett esők a Maros vízgyűjtőjén lehettek elegendők ahhoz, hogy időpontjuk és mennyiségük révén egyaránt növelhették a Tisza vízszintjeit. A Vásárosnaményból elindult árhullám február 22-én 755 cm-rel Tokajban, 604 cm-rel Polgáron tetőzött. Közben február 22-én a Bodrog tetőzött Sárospatakon (625 cm), illetve« már február 20-án a Sajó Felsőzsolcán (470 cm). A két említett mel8. kép. Árvízkép az egykori Vár körzetéből Bild 8. Hochwasserbild aus dem Bezirk der einstigen Burg lékfolyó vize mai szemmel nézve is igen magas volt. Ha a Bodrog és a Sajó viszonylag sok vizet hoz a Közép-Tiszába, ennek rendszerint az az eredménye, hogy az árhullám tetőzésének lehaladása erősen lelassul, az árhullám vesztegelni kezd. Most is így történt: Tokaj és Szolnok között 12 napot időzött. Szolnokon csak március 6-án volt meg a tetőzés, viszonylag alacsony, 763 cm-es vízállással. Egy nappal ezt megelőzően viszont Szeged fölött, Petresnél már átszakadt a töltés. Hogyan történhetett, hogy míg az árhullám tetőzése még Szolnokot sem érte el és Csongrádon sem tetőzött (itt is március 6-án volt a tetőzés, 805 cm-rel), Szeged városa már közvetlen veszélybe került? Ezt csak úgy magyarázhatjuk meg, ha figyelembe vesszük a Marosnak a nyilván a február 20-a táján leesett csapadékokból származó árhullámát, amely március 3-án tetőzött Makónál 420 cm-rel. A Makón mért 420 cm kb. 900 m 3/s
