Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

4. szám - Dr. Gergely István: A „Vízgazdálkodás és településfejlesztés” konferencia célkitűzései

Dr. Gergely I.: A vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1979. 4. sz. 149 Kiemelt társadalmi és népgazdasági jelentősége miatt a főváros vízellátása és csatornázása megkülönböztetett figyelmet érdemel. Az elmúlt években a főváros területén is jeléntős előrehaladás történt. A közműves vízellátásban részesülő lakosság aránya 95%-ra emelkedett, az ellátás biztosítása érdekében közel 350 000 m

3/nap kapacitásfejlesztés, a rekonstrukciós program keretében pedig 450 km elavult vezeték cseréje valósult meg. Mintegy 240 km-rel növekedett a közcsatorna-hálózat, így fővárosunkban az összlakásállománynak ma már több mint háromnegyede van csatornahálózatba bekötve. Elkészült a főváros szennyvízelvezetésének és tisztításának távlati fejlesztési programja is, amely a további munkák alapját veti meg. A települések korszerű vízgazdálkodási infrastruktúrájának kialakítása a nagy fejlődés ellenére változatlanul jelentős probléma. A korábbi évtizedekben létrehozott víz-, csatornamű hálózatok sokszor teljes felújítása most jelentkezik elemi erővel. Ugyanakkor lépést kell tartanunk az új lakótelepek, városok, falvak növekvő igényeivel. A vízi-közművek fejlesztésében tulajdonképpen rövid idő alatt történelmi korszakot kellett átlépnünk. Ma — általában —. a következő főbb fejlesztési irányelveket érvényesítjük, annak érdekében, hogy az előzőekben említett településfejlesztési célokkal összhangban történjen a víziközművek fejlődése: — A közműfejlesztés vegye figyelembe a lakásépítés és a település igényeit, s azzal mind mennyiségi szempontból, mind időben összhangban, sőt bizonyos előretartással történjék. — A szolgáltatás biztonságának növelése érdekében összhangot kell teremteni a vízműkapacitás, az elosztóhálózat és a tárolótérfogat fejlesztési arányai között. — A víztermelő kapacitás bővítésének figyelemmel kell lennie a helyi ipar és a közintézmény-hálózat igényeire is. — A települések vízműkapacitásának fejlesztésénél elsődlegesen a gazdaságosan kihasználnálható felszín alatti vízkészletet kell hasznosítani. — Kedvezőtlen hidrogeológiai adottságú területeken törekedni kell a települések közötti (térségi) ellátási rendszerek kialakítására, vagy biztosítani kell a meglevő regionális rendszerekhez való kapcsolódás lehetőségeit. — A szennyvíztisztító kapacitás tervezése során az eddigieknél nagyobb mértékben kell érvényesíteni a vízminőség-szabályozás és a szennyvízelhelyezés korszerű módszereit (pl. a szennyvízöntözést, tározást stb.). — A tervidőszak folyamán előtérbe kell helyezni a csatornázást és ezzel a vízellátás és a csatornázás közötti aránytalanságok lényeges csökkentését. — Tovább kell csökkenteni a városok és a kisebb települések közötti ellátásbeli különbséget. — A vízkészletben szegény, ugyanakkor nagy vízfogyasztású ipari- és üdülőövezetekben tovább kell folytatni a nagytérségi regionális és régióközi vízellátó rendszerek építését. — A vízi közművek létesítése és üzemeltetése legyen munkaerő-, energia- és tőketakarékos, és egyidejűleg hosszú élettartamú. Ezeket az elveket is figyelembe vevő számítások szerint az V. ötéves terv során a közműves vízellátásnak 73%-ra, míg a csatornázottság mértékének 43%-ra kell növekednie. A közüzemi vízművek kapacitását napi 700 ezer m

3rel, a közüzemi szennyvíztisztító telepekét 250 ezer m

3-rel szükséges emelni és ezzel elérjük a 3,8 millió m

3/nap víztermelési, ill. 0,9 millió m

3/nap szennyvíztisztítási kapacitást. E célkitűzések megvalósítására szükséges öszszeg nagysága 30 milliárd Ft. A vízellátás, a csatornázás és ä szennyvíztisztítás mellett a helyi vízkárelhárítás a települések vízgazdálkodási tevékenységében jelentős feladat. Mint ismeretes, a helyi vízkárelhárítás magában foglalja — mind a domb-, mind a síkvidéken — a vizek kártételei elleni védelmet, azokon a helyeken, ahol nincsenek árvíz- illetőleg belvízvédelmi főművek. A helyi vízkárelhárítást közel 30 000 km hosszúságú vízfolyáson és belvízcsatornán a tanácsok látják el. A helyi vízkár az ország területén mintegy 320 000 ha kiterjedésű területet veszélyeztet. Az utóbbi években sokat fejlődött a tanácsok helyi vízkárelhárítási szervezete és a védekezés szervezettsége, felkészültsége is. A védekezés azonban passzív tevékenység, célszerűbb a megelőzés a településfejlesztés eszközeivel. A vízkártól veszélyeztetett mély fekvésű területek beépítése kedvezőtlen a népgazdaság és az állampolgárok számára. E területek mentesítése. biztonságának megteremtése csak nagv anvagi áldozatok árán érhető el. Erre számos példa fordult elő az elmúlt évek árvízi, belvízi és helyi vízkárvédekezéseinél. Éppen ezért szükséges megkülönböztetett figvelmet fordítani a mélv fekvésű területek építési tilalmának elrendelésére és betartatására. Éppúgv, mint » területfelhasználási tervezés során a vízművek, szenny víztisztítótel epek és tározóhelyek gazdaságos építéshelyeinek megőrzésére, ezek védőterületeinek biztosítására. A településfejlesztésnek és a környezetfejlesztésnek egyik fontos feladata a csapadékvíz rendezett elvezetése, kártételeinek megelőzése a belterületi vízelvezető hálózat útján. Megvalósításánál szem előtt kell tartani, hogy a helyi jellegű vízügyi feladat elválaszthatatlanul öszszefügg nemcsak a települések belső struktúrájával, hanem a befogadó vízfolyások rendszerével. a térség komplex vízgazdálkodásával is. A belterületi vízrendezés fontosságát egyre több megyében ismerik fel és sorolják a kiemelt vízgazdálkodási feladatok közé. Elsőként Hajdú megyében kezdték meg a belterületi vízrendezés egész megyére kiterjedő tervszerű, gyorsabb