Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

4. szám - Dr. Gergely István: A „Vízgazdálkodás és településfejlesztés” konferencia célkitűzései

150 Hidrológiai Közlöny 1919. 4. sz. Dr. Gergely I.: A vízgazdálkodás ütemű fejlesztését, különös figyelmet fordítva a települések környezetfejlesztésére, illetőleg a területfejlesztési koncepciókra. Már az eddigi eredmények is arra mutatnak, hogy követendő példaként hívjuk fel e munkára a figyelmet. Hazánk viszonylag kis területe, nagy laksűrűsége, a gyorsuló ütemű társadalmi-gazdasági fejlődés, ennek következtében környezetünk fokozódó civilizációs terhelése indokolja a vízgazdálkodásban — természetszerűleg a települések vízgazdálkodásában is — a környezetvédelmi tevékenység gyors és hatékony kibontakozását. A vízgazdálkodás környezetvédelmi tevékenysége nem merülhet ki a vizek minőségének közvetlen védelmével, a települési és ipari szennyvizek tisztításának szorgalmazásával és fejlesztésével, bár ezek alapvető elemeit képezik. A környezetvédelem már a jelenben — de a jövőben még inkább — szerves részét képezi a vízgazdálkodás minden tevékenységének, amelynek szempontjait ezért elsődleges fontossággal kell érvényesíteni a vízügyi létesítmények tervezésében, megépítésében és működésében. Aktív környezetvédelmi tevékenységet jelent valamennyi, a vizek kártételeinek elhárítására irányuló tevékenység, a vízfolyások szabályozása, a káros, felesleges vizek levezetése is. Igen jelentős környezetformáló szerepe van a fokozatosan kiépülő tározóknak, amelyek vízkészlet-gazdálkodási feladataik mellett termelési, új üdülési és vízisport lehetőségeket teremtenek. A nagyobb vízfelületű tározók, a vízhiányos területeken létesített mesterséges folyók (csatornák) gazdasági rendeltetésükön túl, az érintett területek mikroklímájának alakulására, a környezet élővilágának fejlődésére is kedvezően hatnak. A jelentős állami ráfordítások ellenére a helyzet még nem kielégítő. Lassú ütemben fejlesztik a települések és üzemek szennyvíztisztító telepeit. Ebből származik (és természetesen külföldről eredően), hogy élővizeink többsége nem tisztul óban, hanem szennyeződében van: itt-ott veszélyeztetve az emberi és a természeti környezet tisztaságát és az egészséges vízellátást. A tervszámokkal jellemezhető környezetvédelmi érdekű előirányzatokon túl jelentős változást kell elérjünk a környezetvédelem szemléletének kérdéseiben is. Mind a szakágazati munkában, mind a hatósági tevékenységben, de az oktatásban, a nevelésben, a vállalati és emberi magatartásban, formálásában is különös súlyt kell helyezni rá. A nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében, a hatósági előírások megállapításánál, az érdekelt szakhatóságok állásfoglalása beszerzésénél és érvényesítésénél következetesen kell gondoskodni a környezetvédelemmel összefüggő szigorúbb, igényesebb követelmények kifejezésre juttatásáról és azok közérdekű érvényesítéséről. Ez ma még lehetőség és feladat, de holnap már kényszerű önvédekezés; ma még figyelmet és magatartás-változást igényel, de holnap már milliárdokat követel. A nagytérségi vízgazdálkodás távlati célkitűzései Mondanivalóm elején említettem a települések vízgazdálkodási környezetének fontosságát, mint a települések vízgazdálkodásának feltételrendszerét. Következőkben néhány gondolattal erről, a vízgazdálkodás országos távlati célkitűzéseiről kívánok szólni. A település és területfejlesztés bonyolult kérdésének megoldásában alapvető fontosságú a vízgazdálkodás regionális és országos jelentőségű fejlesztési célkitűzéseinek megvalósítása. Ezt Magyarország földrajzi, természeti adottságaiból következő vízgazdálkodási sajátosságok okozzák, melyek közül csak a két legfontosabbat emelem ki: — felszíni vízkészletünk 96%-a az igényekkel súlyos ellentmondásban levő területi és időbeli eloszlással, külföldről érkezik, — az ország 93 ezer km

2 területéből 22 ezer km

2 területen, 400—500 milliárd Ft-nyi nemzeti vagyon van a folyók árvízszintje alatt. Nyilvánvaló, hogy a települések vízellátása nem oldható meg biztonsággal rendelkezésre álló vízkészlet nélkül és a települések fejlődése sem történhet állandó árvízi fenyegetettség közben. A növekvő vízigények és a csökkenő készletek közötti időbeni és területi egyensúly megteremtése a vízkészlet-gazdálkodás egyik fő feladata. Fejlesztése elsősorban a vízkészletek növelése, a lefolyás egyenletesebbé tételére irányul. Adottságaink folytán ezt elsősorban fő folyóinkra — a Dunára, Tiszára és a Drávára — támaszkodó nagytérségi vízpótló rendszerekkel tudjuk elérni. A Duna magyar—csehszlovák közös határszakaszán már megindult a magyar felső-dunai vízlépcsőrendszer építése Csehszlovákiával közösen. Ez, mint komplex nagytérségi létesítmény egyaránt szolgálja majd az energiagazdálkodás, a hajózás, a vízgazdálkodás és a területi gazdaságfejlesztés érdekeit. A Tisza-völgy vízgazdálkodási létesítményrendszerének fejlesztése érdekében fejezzük be a Kiskörei Vízlépcső II. ütemének építését. Előkészítjük, majd várhatóan rövidesen meg is kezdjük a Tisza folyón a torkolat és Záhony közötti szakasz csatornázásához szükséges — ma még hiányzq létesítmények — közte a Csongrádi Vízlépcső — építését. Fő folyóink csatornázásával kialakuló létesítményrendszerek a legfőbb feltételeit teremtik meg nagy távlatú vízgazdálkodási feladatainknak, egyúttal jelentős mértékben kihatnak a településszerkezetre is. Ezek mellett még nagy kiterjedésű területi vízgazdálkodási rendszereket is létre kell hoznunk, amelyek lehetővé teszik a nagy folyóktól távolabb eső, rendszerint szűkös helyi vízkészletekkel rendelkező területeken is a vízigények kielégítését.