Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Könyvismertetés

Gölz B.: Budapesti meleg- és langyosvizek Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. 467 führte es in das Trink- und Gebrauchswassernetz. Diese artfremde Verwendung des Heilwassers wurde seit Anfang der sechziger Jahre nur langsam abgebaut. Erwähnt sei ferner, dass auch der Bergbau im Transdanubischen Mittelgebirge Karstwasserentnahmen erfordert. Die gravierendsten Wasserentnahme-Schäden treffen das Mischwasser der Quellen und seichten Brunnen, z. B. im Császárbad. Im Falle eines Mischwassers aus 2 Komponenten verursacht die Anzapfung der warmen Komponente eine Temperaturänderung nach Formel (2). — (Q, = Schüttung, T

1 = Temperatur der warmen Komponente — Q

2 = Schüttung, T

2 = Temperatur der kalten Komponente). Besonders rapid sinken auch die Brunnentemperaturen im Lukácsbad. Diese seichten Brunnen neigen zum Ansaugen kalten Grundwassers, da zwischen dem ther malwasserspendenden eozänen Mergel und den Quartärsedimenten hier die wassersperrende oligozäne Tonschicht'fehlt. Im Gellértbad sinkt die Temperatur nicht so stetig wie bei den meisten Quellen des Lukácsbades. Die Quellgruppe Gellértbad-I steht in hydrologischer Kommunikation mit den unterhalb im Donaubett austretenden Leckwasserquellen. Bei Hochwasser übt das Donauwasser auf die Leckwasserquellen einen Rückstau aus, dadurch wird der Karstwasserspiegel gehoben und die Schüttung der Gellértbad-Gruppe erhöht. Durch stärkere Kaltwasser-Beimischung sinkt in solchen Fällen die Quellwassertemperatur. Hier interferiert die sukzessive Auskühlung durch steigende Wasserentnahme mit periodischen Abkühlungen durch Schwankungen des Donauspiegels (Abb. 2). Auch der benachbarte, Anfang der 50-er Jahre angelegte Wasserspeicher mag die Quellen etwas kühlen. Tritt das Thermalwasser unvermischt zu Tage (z. B. in tief verrohrten Borungen), so kühlt bei einer Förderungs-Senkung das aufströmende Wasser nur ein wenig mehr ab. Aus Angaben ungarischer Thermalbrunnen errechnete P. Liebe den in Formel (3) dargelegten Abkühlungsgradienten. In den Brunnen Margaretheninsel-I und Városliget-I verhindern oligozäne Tone im Hangenden des Thermalwasserspenders die Vermischung mit kühlerem Wasser. In den über 500 m tiefen Bohrungen Városliget-I, Krankenhaus „Tétényi út" und Csepel-II sind keine Temperatursenkungen festzustellen

. Die Temperatur

—Messreihen zeigen, dass die Temperatur der seit langem untersuchten Budapester Quellen allgemein sinkt. Dies liegt wohl in der zunehmenden Brunnenwasserförderung begründet. Die Auswirkungen der Grubenwasserentnahmen auf das Budapester Gebiet sind noch fraglich. Schon wiederholt verlautete die Forderung, zum Schutze der „klassischen" Budapester Heilbäder die Thermalwasserförderung einzuschränken. Besonders akut ist dies dort, wo auf engem Räume verhältnismässig grosse Thermalwassermengen entnommen werden, wie z. B. im Bereich des Lukács- und Császárbades. Könyvismertetés Galli László: A földtan alkalmazása a víz- és mélyépítésben. (Az OVH megbízásából kiadta a V1ZDOK.) Bp. 1977. (404 oldal, 238 ábra, 27 kép és 14 táblázat. Orosz és angol nyelvű tartalomjegyzékkel ós kivonattal.) A nagy elméleti és gyakorlati tapasztalattal rendelkező illusztris szerző könyve mind a hazai, mind a külföldi alkalmazott földtani szakirodalomban egyedülálló vállalkozásnak tekinthető. A könyv a víz- és mélyépítés nagy területekre vagy hosszú területsávokra kiterjedő talaj-, illetve kőzetvizsgálataival foglalkozik. Számbaveszi azokat a földtani, természeti földrajzi, talajmechanikai és hidraulikai ismereteket, amelyekkel ezek a feltárások még gazdaságos keretek között elvégezhetők és összefoglalja azokat a vizsgálati módszereket, amelyekkel e feltárások eredményei a műszaki célok számára értékelhetők. Rövid bevezetőként A viz- és mélyépítés földtani vizsgálatainak alapelvei-1 foglalja össze, majd áttekinti a Földtani és földrajzi alapismeretek-et (I) ós A földkéreg építőanyagai-t (II). Ezután A laza üledékek építésföldtani vizsgálata (III), A Kárpát-medence földtani felépítése (IV), a Tektonikus szerkezetek (V), Az általános lepusztulás (VI), a Lejtők pusztlása (VII), A szél működése (VIII), A hullámverés (IX), Az erózió (X), a Vízfolyások rendezése (XI), A felszín alatti vizek és vízfolyások (XII) és a Feltárási rendszerek (XIII) című főfejezetek következnek. Végül a hivatkozott és az ajánlott irodalmat szakok szerint adja meg. Az egyes fejezetek gazdag ismeretanyagából a legértékesebb szakmai újdonságok, illetve új tudományos eredmények a következők. A II1/1. fejezetben a kötött talajok műszaki viselkedésének magyarázó sémája és ennek jellemzője a „mértékadó" hézagtényező. A III/3. fejezetben a laza üledókrétegek műszaki minősítő rendszere. A réteghatárok átlagos magassági szintje és ennek statisztikai szórása, a genetikai és műszaki minőségi jelleg, a rótegzettsógi mutató és a szabálytalansági mutató (13., 14. és 25. ábra). A IV/2. fejezetben az Alföld felosztása neotektonikai tömbökre ós az azonos jellegű rétegződéssel rendelkező területek határainak építésföldtani kijelölése (52. ábra ). A X/3. fejezetben a vízfolyások meder-alakulatainak — a völgyi üledékek rétegződése és a terület neotektonikai rendszere alapján történő — magyarázata (124., 128. és 132. ábra), valamint a völgyfejlődési fokozatok (felső, középső és alsó szakasz jelleg) ós a vízfolyások jellegének (mélyülő, szélesedő, feltöltődő jelleg) szétválasztása. A XI/1. fejezetben a mederrézsűk állékonysági vizsgálata a pergési feszültség, az elragadó erő és az esetleges beszivárgási nyomás figyelembevételével (176. ábra ). A X11/4. fejezetben pedig a kolmatáció fizikai-kémiai magyarázata és ennek számszerű értékelésére vonatkozó magyarországi tapasztalatok (198. ós 199. ábra). A természeti földrajz és a műszaki földtan, valamint a víz- és mélyépítés határterületén, a természettudományos ós a műszaki szemléletet kitűnően ötvöző munka, mind az alkalmazott földtan (műszaki földtan, vízföldtan) ós a természeti földrajz, mind a víz- és mélyépítés kezdő és gyakorló szakemberei, valamint a felsőoktatási intézmények hallgatói számára egyaránt nélkülözhetetlen tan-, illetve kézikönyveként áll előttünk. A könyvben közölt — céltudatosan összeválogatott — igen gazdag, többségében eredeti ábraanyag, ós különösen a légi fényképek közzététele ós azoknak a könyv szemléletmódjában való értelmezése, a szerző fáradtságot nem ismerő szakmai lelkesedósét és szaktudományának alkotó szeretetét dicséri. Galli László — egy életművet összefoglaló — könyvének tanulmányozását, szemléletmódját, annak gyakorlati alkalmazását és alkotó továbbfejlesztését elsősorban a pályájuk kezdetén álló mérnökök és geológusok számára a legmelegebben ajánljuk. Dr. Vitális György