Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
10. szám - Bozsai Gábor–Köves Lászlóné: A Dunából nyert ivóvizek nehézfém-szennyezettségének vizsgálata atomabszorpciós módszerrel
468 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. A Dunából nyert ivóvizek nehézfém-szennyezettségének vizsgálata atomabszorpciós módszerrel BOZSAI GÁBOR* — KÖVES LÁSZLÓN É* Bevezetés Napjaink környezethigiénés problémái között egyre fontosabbá válik a felszíni vizeket szennyező toxikus nehézfémek kérdése. Ezek a természetidegen anyagok komoly veszélyt jelentenek, mert természetes úton nem válnak ártalmatlanná. Gátolják a szerves szennyező anyagok lebomlását, sőt megmérgezhetik az élővíz növény- és állatvilágát is. Közvetlenül veszélyezteti az ember egészségét a szennyezett felszíni vízből nyert ivóvíz toxikus nehézfém-tartalma [1]. Az ivóvíz nehézfém-szennyezettségének szerencsére ma még viszonylag kis szerepe van a környezeti ártalmak által okozott megbetegedések között. Ennek elsősorban az az oka, hogy a szennyezettségi szint a nagy átlagot tekintve ma még viszonylag alacsony. Azonban a felszíni vízbe jutó fémszennyezés évről évre fokozódik, ugyanakkor növekszik a felszíni vízből nyert ivóvíz hányada is, így a vízellátásban a közeljövőben számolni kell majd ezekkel a mikroszennyező anyagokkal is. Az eddigi kutatások eredményei szerint a felszíni- és ivóvízben gyakrabban előforduló fémek közül a higany, kadmium és az ólom erősen toxikus, sőt a higany és a kadmium esetében vízszennyezésből eredő tömeges mérgezések és halálesetek is előfordultak (pl. Japánban a „Minimata" ill. „itaiitai" kór néven ismertté vált megbetegedések). Nem véletlen tehát, hogy az Egészségügyi Világszervezet által ivóvízre megállapított higany- ill. kadmium-határérték igen szigorú: 1 ill. 10 /xg/Z [2], Az ólom esetében a jelenleg érvényes határérték 100 (Ug/liter; az európai javaslat 50 //g/l értéket ad meg [3], Közegészségügyi szempontból tehát feltétlenül indokolt az ipari szennyezésnek kitett felszíni vízből nyert ivóvíz nehézfém-tartalmának vizsgálata. Irodalmi áttekintés Ezek a vizsgálatok csak az utóbbi években váltak széleskörűvé. Ennek két oka van: a nagy ipari vízszennyezések súlyos egészségügyi követelményei miatt a kérdés aktuálissá vált, másrészt, a megfelelően érzékeny, gyors és viszonylag egyszerű analitikai módszer alkalmazása csak ekkor vált lehetővé. A természetes vizek nehézfém-terhelése két alapvető tényezőből tevődik össze: a geológiai eredetű háttérszennyezettségből és az ipari, mezőgazdasági ún. ,,természetidegen" szennyezésből. A háttérszennyezettség ismerete fontos lenne az esetleges rendkívüli szennyezés vizsgálatánál, megállapítása azonban nehéz feladat, hisz ma már sajnos csaknem minden vízfolyás, tó többé-kevésbé mestersé* Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest gesen is szennyezett. A mai állapot ismerete már csak ún. ,,alapszennyezettségi" adatként lenne elfogadható. A vízi környezetbe kerülő fémekkel szemben adott biológiai választ az határozza meg, hogy van-e jelen a vízben a fémmel reagáló ligandum, és hogy a fém oldatban, vagy kolloid részecskék formájában van-e jelen. Következésképpen a vísben levő fémek által a környezetre gyakorolt egészségügyi hatás helyes értékelésének a fém-formák jellemzésén és azok egymásba való átalakulása dinamikájának meghatározásán kell alapulnia. Maney szerint a vízben a következő formák létezését kell figyelembe venni [4]: Oldható formák a) szabad hidratált ionok b) szervetlen- (pl. OH-, C0 3 2- stb.) és szerves(aminok, proteinek, vitaminok, huminsavak stb.) -ligandumokkal komplexet képzett fémek. Oldatlan részecskék a) kolloid fémkomplexek vagy hidratált fémoxidok aggregátumai b) szuszpendált részecskéken adszorbeált fémkomplexek. Az, hogy a fémek melyik formájukban vannak jelen, nagymértékben függ a hőmérséklettől, a pHtól, a redoxipotenciáltól és az ionerősségtől. Az egyik formából a másikba való átmenetet kémiai és biokémiai folyamatok egyaránt előidézhetik. A nehézfém-formák biokémiai átalakulásának egyik tipikus példája a higany metileződése vizes közegben. A felszíni vízbe kerülő higany a Hg 2 + formából szervetlen komplexként kicsapódik és felhalmozódik a fenéküledékben. Bizonyos anaerob mikroorganizmusok a szervetlen higanyt dimetilhigannyá alakítják és ez átmegy a vizes fázisba. Ez a visszaoldódás többféle mechanizmus szerint mehet végbe. Az idézett közlemény szerint az arzén, kadmium és ólom hasonlóképpen metileződhet, mint a higany. A felszíni vízből nyert ivóvíz nehézfém-tartalma elsősorban a nyersvízben oldott formában jelenlevő nehézfémekből származik. A tisztítás során a természetes szűrőrétegből (kémiai és biokémiai mobilizációs folyamatok miatt) vagy a mesterséges derítés, szűrés során alkalmazott vegyszerek, anyagok szenynyezettsége folytán bejutó nehézfémek mennyisége sem elhanyagolható. További problémát jelent a hálózatból, szerelvényekből kioldódó szennyezés is [5]. Lodemann és Bukenberger [6] az NSZK-beli Neckar folyó felső szakaszát érő súlyos nehézfémszennyezés sorsát kutatták. Megállapították, hogy
