Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
2. szám - Dr. Csanády Mihály–dr. Deák Zsuzsa: A vízfertőtlenítés néhány elméleti és gyakorlati kérdése
80 Hidrológiai Közlöny 1978. 2. sz. Dr. Csanády M.—dr. Deák Zs.: A vízfertőtlenítés A kézi vegyszeradagolásból egyébként már baleset is származott: egyik budapesti tanmedence vizének vödörből történő fertőtlenítésekor — téves elegyítés következtében — az uszoda légterébe nagy mennyiségű klórgáz jutott, és az ott tartózkodó gyekerek klórgáz mérgezést szenvedtek. A vízfertőtlenítés jelentősége hazánkban A fertőtlenítés kérdésének egyébként az ad különös jelentőséget hazánkban, hogy a vízművek fejlesztése az utóbbi két évtizedben erősen meggyorsult, a fertőtlenítés azonban ezzel nem minden esetben tartott lépést. Nagyobb vízműveknél szerencsére kevés esetben fordult elő ugyan vízjárvány, de a vízművek műszaki állapotát ismerve, a helyzet egyáltalán nem megnyugtató. A 10—15 éve épült vízművek ma már a kapacitás szempontjából sem mindig felelnek meg a követelményeknek, ezért — pl. a szakaszos vízszolgáltatás ideje alatt — a beszennyezés veszélye megvan, vagyis a víz útján terjedő megbetegedések elhárítása érdekében egyre több esetben látjuk szükségesnek a víz állandó klórozásának az elrendelését. Az országos vízellátási program keretében 1985re a lakosság 85%-át kell vezetett vízzel ellátni. Ez nemcsak mennyiségi, hanem minőségi igényt is jelent. A követelmény ma már nemcsak a víz útján is terjedő kórokozók által előidézhető járvány kiküszöbölése és megelőzése, hanem a biztonság megteremtése is. Meg kell tehát teremteni a feltételeit annak, hogy a lakosság döntő hányadát érintő központivezetett vízellátás egészségkárosodást ne okozzon se az ún. nuisance (nen kívánatos) baktériumok, se olyan, a fertőtlenítés során keletkező vegyületek révén, amelyeknél pl. felmerül a daganatkeltő hatás. A szennyvizek esetében korábban a szennyvízben a tisztítás után is megmaradó patogén baktériumok pusztulását többnyire a befogadó vízfolyásra bíztuk. A vízfolyások egyre nagyobb szennyezettsége miatt azonban az öntisztulóképesség romlik, vagyis az ötnisztuláshoz szükséges távolság egyre nagyobb lesz. Például: a Dunából több ízben izoláltunk olyan Salmonella szerotípusokat, amelyek a folyó határon kívüli szakaszán jutottak a Dunába pl. S. orion, S. ohio. Ezért a fertőtlenítés itt is egyre több helyen válik szükségessé. A Balaton esetében az illetékes KÖJAL-ok a fürdési idényre a közvetlenül a Balatonba ömlő szennyvizek esetében ma már előírják az állandó klórozást. A végrehajtás során nehézséget jelent, hogy a szennyvizek esetében használható olyan adagoló berendezés, amely legalább a mennyiséggel arányosan adagolná automatikusan a klórt, hazánkban nem kapható. Egyetlen komolyabb szennyvíztisztító telepünk sincs, ahol az arányos adagolást megoldották volna; holott a higiénés követelmények betartása ennél többet kívánna: nemcsak a menynyiséggel arányosan kellene adagolni, hanem a minőség változását is figyelembe kellene venni. Az első lépés itt az volna, hogy legalább a mennyiséggel arányos adagoló szerkezetek kialakítása vagy külföldről történő beszerzése megtörténjen. Ilyen irányban tettünk már javaslatot, nincs azonban tudomásunk arról, hogy a kérdés azóta előbbre haladt volna. A Balaton esetében például azért kényes a helyzet, mivel a jó fertőtlenítés kellő mennyiségű klór adagolását teszi szükségessé; arányos adagolás hiányában azonban ez azt jelenti, bizonyos napszai kokban túladagolás történik, amely túladagolás viszont a befogadó — adott esetben a Balaton — élővilágát károsítja. A fölös klór elvétele, vagyis a deklórozás megoldására ma még nem látszik reális lehetőség hazánkban. Azt viszont sürgősen megoldandónak tartjuk, hogy az arányos adagolás megvalósuljon. A kérdés jelentőségét egyébként az is mutatja, hogy nem csak állóvizek, hanem folyóvizek esetében is egyre több esetben lesz szükség klórozásra, ami a felhasznált klór szempontjából is indokolttá teszi az arányos adagoló kifejlesztését. összefoglalás A vízfertőtlenítés kérdését az teszi aktuálissá Magyarországon, hogy egyrészt a vízigény növekedésével egyre szennyezettebb vizeket is igénybe kell venni, másrészt a vízellátó hálózatok regionális rendszerekké való kiépítése a biztonság érdekében ott is szükségesé teszi a fertőtlenítést, ahol a kis helyi vízmű enélkül működött. A befogadó vízfolyások szennyezettségének fokozódása a szenyvizek fertőtlenítését is egyre gyakrabban teszi szükségessé. A tanulmány a klóros fertőtlenítés alapfolyamataiból kiindulva ismerteti a klóramin-képződés szerepét, jelentőségét. A vizekben levő szervesanyagokból keletkező klórozott melléktermékek képződésére is felhívja a figyelmet, különös tekintettel a kloroformra. A gyakorlati kérdések közül az időszakos és állandó klórozással, a behatási idő, a bekeverés és behatási tér kérdésével foglalkozik, majd szennyvízfertőtlenítési modell-kísérlet és ténylegesen, üzemi körülmények között működő szennyvízfertőtlenítő berendezéseknél végzett néhány mérés adatát közli gyakorlati példaként. Röviden foglalkozik a vízvisszaforgatással működő uszodák esetében alkalmazott fertőtlenítéssel szerzett tapasztalatokkal is. IRODALOM [1] Stetten, O.: Halogens and their role in disinfection J. AWWA 1974, 690—692. [2] Race, J. : Chlorination of Water. New York J. (Wiley a. Sons Inc.) 1918, 1—3. [3] White, G. G. : Disinfection : Present and Future. J. AWWA 1974. 689—690. [4] Ammon, F. : Grundlagen der Abwasserdesinfektion mit Chlor und die Folgerungen sowie Richtlinien für Krankenhausabwässer. Münch. Beiträge zur Abwasser-, Fischerei- und Fluss- biologie, Bd. 8. München, 1961. p. 174—196. [5] Collins, M. F., Seileck, R. E. : Process kinetics of wastewater chlorination Univ. of California, Berkeley, 1972. [6] Bellar, T. A., Lichtenberg, J. J., Kroner, R. C. : The occurence of organohalides in chlorinated drinking water. J. AWWA 1974. 703—706. [7] Stevens, A. A., Slocum, C. J., Seeger, D. R., Robeck, G. C. : Chlorination of organics in drinking water Proc. of Conf. on the Env. Impact of Water Chlorination, Oak Ridge, Tenn., Oct. 22—24, 1975.
