Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

2. szám - Dr. Oroszlány István: A csapadékból származó lefolyás számításának új módszere

72 Hidrológiai Közlöny 1978. 2. sz. Dr. Oroszlány 1.: A csapadékból származó lefolyás KV. 150 100 MG Y. XII. 50mm/5óra kap. vizemelés 4. ábra. Mintaöblözetek bázisadatainak interpolálási lehetősége a talajszelvény vizvezetőképességét jellemző talajparaméter segítségével <Pue. 4. Bo3MoxcH0cmu uHmepnoAnquu ocnoemtx damibix KOHtnpoAbitbix ynacmKoe c rtoMouibio napaMempa, xapanmepu3ywit)eeo eodonpoeoönocmb zpynmoe Abb. 4. Interpolierungsmöglichkeiten der Grunddaten der Muster-Poldergebiete mit Hilfe der die Wasserleitfähigkeit des Bodenprofils charakterisierenden Bodenparameter 12 3 4 Csatornasürűség [km/km

2] 5. ábra. Korrekciós görbe, a csatornasűrűség figyelembevételére, Kienitz [4] adatainak felhasználásával <Pue. 5. Kpueaa KoppeKifuu dAHeeedenunepacnem eycmombi cemu KanaAoe, nocmpoeHHan c ucnoAb3oeanueM daHHbix KiiHUifa (4) Abb. 5. Korrektionskurve zur Berücksichtigung der Kanal dichte mit Verwendung von Daten von Kienitz (4) Jcező területre, a kívánt előfordulási valószínűséggel várható vízhozamokat az ábráról lineáris interpolálással olvassuk le. Szikes talajok esetében természetesen figyelembe vettük dr. Mados idevonatkozó korlátozó megjegyzéseit. A napi átlagos vízhozam skáláját a 4. ábra jobb oldalán — a tervezők munkájának megkönnyítésére — már l/s/km

2-ben adtuk meg. A csatornasűrűség hatásának figyelembevételére a dr. Kienitz Gábor által készített tanulmány felhasználásával szerkesztett, a csatornasűrűség függvényében változó korrekciós tényező grafikonját (5. ábra) használtuk. Ami a talaj víz okozta korrekció szükségességét illeti , mint láttuk ez csak akkor indokolt, ha az adaptálás helyén a III-—IV. havi közepes talajvíz a 1,5 m küszöbértéket meghaladja, és a kritikus évjáratokban értéke kisebb, mint 75 cm. A csatornahálózat méretezéséhez szükséges mértékadó faljagos vízhozamok (q

c) meghatározása, —- előbbieket összsfoglalva — az alábbi feladatok megoldását jelentette: 1. A talajszelvény vízvezetőképességét jellemző talaj paraméter alkalmazásával a terület talajkategóriai térképének megszerkesztése. 2. A csatornahálózat kivonalazása után a vizsgálandó szelvényekben kijelöltük a hozzájuk tartozó vízgyűjtőterületet. A vízgyűjtőterület talajkategóriáinak megfelelően kiírtuk a hozzájuk tartozó, választott előfordulási valószínűségű „mértékadó" fajlagos bázis-vízhozamokat és azok területtel súlyozott értékeiből képeztük a szelvényhez érkező külöbnöző talajkategóriájú területekről lefolyó vízhozamok összegét. Ez szolgáltatta a csatornaszelvény bázisadatát. 3. A bázisadatot a csatornasűrűségnek és a talajvíz járásnak megfelelően korrigáltuk. Ahol a talajvíz a mértékadó III—IV. havi időszakban nagyobb gyakorisággal emelkedett a küszöbértékként megadott 1,5 m fölé, mint a mintaöblözetekben, az érintett terület lefolyását a legrosszabb kategóriájú terület fajlagos értékére növeltük, mondván, hogy itt ugyanolyan hatás jelentkezik, mint sekély termőrétegűség esetén. Az így kapott javított bázisadat 1,5 km/km

2 csatornasűrűségnek felel meg. Amennyiben a tervezett csatornasűrűség ettől eltért, a bázisadatot az 5. sz. grafikon segítségével javítottuk, a leolvasott szorzóval szoroztuk. 4. A táblákon az összegyülekezési idő 800 m lefolyási úthosszig (500—600 m táblaszélességnél) 1 napon belül van. A bázisadatok a torkolati szelvény 2—3 napos összegyülekezési idejének felelnek meg. Ezért a táblacsatornák mértékadó vízhozamait — az 1 napos összegyülekezési időnek megfelelően — a korrigált bázis vízhozamok kétszereseiként vettük fel. A közbenső vizsgált szelvényekben a torkolati szelvényre érvényes vízhozamot ennek figyelembevételével vízgyűjtő terület csökkenésének arányában növeltük. Ezt a közelítő megoldást — mérések birtokában — még javítani lehet. Az alkalmazott módszer kielégíti azokat az igényeket, melyeket a korábbiakban megfogalmaztunk. A tényleges lefolyások vízhozam-észlelési adataira alapozott méretezés közelebb áll a valósághoz, mint a korábbi közelítő módszereké és meg van a mód különböző műszaki színvonalú változatok közötti ökonómiai vizsgálatra, ill. ez úton az esetenként mértékadó eset kiválasztására. A bemutatott módszer természetesen további vizsgálatokkal, feldolgozásokkal továbbfejleszthető, finomítható. A talaj kategóriák képzése a talajszelvények K hidraulikus vezetőképességét is felmérő részletes talajtérképek segítségével valósághűbben megoldható. Ezek azonban a módszer koncepcióját nem módosítják. A bemutatott módszernek tervezési irányelvekben történő rögzítése a síkvidéki vízrendezés műszaki fejlesztését szolgálná,