Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

2. szám - Dr. Oroszlány István: A csapadékból származó lefolyás számításának új módszere

Dr. Oroszlány I.: A csapadékból származó lefolyás Hidrológiai Közlöny 1978. 2. sz. 71 3. ábra. A napi átlagos lefolyások, valamint a kényszerű pangási idők tartóssági görbéi a Mirhó-Gyócs XII öblözet adatai alapján <t>uz. 3. CpedHecymotHbte 3na'ieHua cmoKa u Kpusbie npodoAMCumeAbHocmu nepuoda 3aMedjieHHoeo cmoica no danHbiM KOHtnpoAbHoeo yiacmica Mupxo—JJbéU XII Abb. 3. Dauerkurven der täglichen durchschnittlichen Abflüsse und der zwangsmässigen Stagnierungszeiten aufgrund der Daten des Poldergebiets XII Mirhó-Gyocs vénynél eltűrhető a felszíni víz 1 napos pangása. Ez ugyan a tervezői munka egyszerűsítése érdekében bármikor átszámítható másodpercre, de nem vezeti félre a tervezőt abban, mintha a nagy intenzitású záporok rövid idejű vízhozamcsúcsait, mint mértékadót, figyelembe vettük volna, illetőleg, hogy ő azt figyelembe vegye. Korábbi vizsgálatainkból [6] ismert volt számunkra, hogy a III—-IV hónapok átlagos csapadéka mutatja járási méretek között a legnagyobb negatív parciális korrelációt a terméssel, ennek megfelelően a felszíni vizek elvezetésének tervezésekor mértékadó időszakként azt kell választanunk. A lefolyások abszolút értékei és tartóssága a I—II hónapokban alig különbözött a III—IV haviakétól, ugyanakkor a téli halmozott csapadékok hatása a termésre, nagyobb területre vonatkozóan, számszerűen nem volt kimutatható. Nem beszélve arról, hogy a III—IV hónapok a tavaszi munkák időszaka lévén, a sár vagy a táblák inhomogenitása (tócsák) ekkor zavarják a munkák időben történő elvégzését, és rontják a minőségét, s ezzel növelik a közvetlen károkat. így a további vizsgálatainknál a III—IV havi eseteket vettük alapul. Felmerült a kérdés, hogy a napi átlagos vízhozamok tartóssági görbéi elegendőek-e az ökonómiai vizsgálatokhoz. Nyilvánvaló volt a válasz, hogy nem, hiszen a mezőgazdasági termelést a táblákon keletkezett felszíni vizek pangási ideje érdekli elsősorban, ezzel tudja a növények tűrését, a tavaszi talajmunkák korlátozottságát összevetni, s ezek alapján a mértékadó (gazdaságos) lefolyást, ill. annak valamilyen valószínűséggel várható küszöbértékét megadni. Következő lépésünk tehát az volt, hogy a különböző valószínűséggel várható napi átlagos vízhozamok alsó határértékeihez, a mintavízgyűjtő terület teljes észlelési időszakát napról napra végigelemezve, kigyűjtöttük a változatonként eltérő mértékben kiépített levezető kapacitás miatt előforduló pangási időket, s megszerkesztettük az 1., 2., 3., 5., 10%-os valószínűségű, napi átlagos vízhozamokhoz mint mértékadókhoz tartozó kényszerű pangási idők tartóssági görbéit (2., 3. ábrák). Ezek most már lehetővé teszik, hogy a III—IV havi pangási idők változó előfordulási valószínűségét a hozzájuk tartozó fajlagos vízhozamokkal együtt kezelve, a tervezők közülük a tervezés alapjául szolgáló ,,mértékadót" —- vagy variánsokat — kijelöljék. Hátra volt még a két mintaöblözet adatsorainak más térségekre, lehetőleg interpolálást alkalmazó adaptálási módszerének kidolgozása. A domborzat, a csapadékosság szerepét (a Tiszavölgyön belül) első megközelítésben itt elhanyagoltuk. Az egyes talaj foltokat a felszíni vízképződés lehetőségének szempontjából minősítenünk kellett. Ehhez Mados összefüggésének (1. ábra) és a „Magyarázó füzetek" adatainak felhasználásával talaj kategóriákat képeztünk. Talaj kategóriánként az alábbi határértékeket adtuk meg: 1. kategória 5 óra kap. vízemelés <40 mm, vagy a szikes talaj, vagy ha a III—IV. havi közepes talajvíz mélysége <1,5 m 2. kategória 41— 60 mm/5 óra kap. vízemelés 3. kategória 61— 80 mm/5 óra kap. vízemelés 4. kategória 81—100 mm/5 óra kap. vízemelés 5. kategória 101—-120 mm/5 óra kap. vízemelés 6. kategória 121—140 mm/5 óra kap. vízemelés 7. kategória 141—160 mm/5 óra kap. vízemelés 8. kategória >161 mm/5 óra kap. vízemelés Ezek figyelembevételével megszerkesztettük a vizsgált terület talaj kategória térképét. A Kreybig-féle talajismereti térképeken jelölt és Magyarázó füzetekben részletesen elemzett vizsgálati helyek szelvényadataiból kiemeltük a legkisebb 5 órás kap. vízemelést mutató rétegre vonatkozó értéket ós azt fogadtuk el a szelvények jellemzőjeként. A szelvények részletes elemzése általában 120—140 cm mélységig állott rendelkezésünkre. Az egyes szelvényadatok területi érvényességét keresve, a kategóriákat elválasztó helyszínrajzi határok egyértelműen meghatározhatók voltak, mert az alaptérképen az azonos minőségű talajfoltok és az őket jellemző vizsgálati helyek érvényességének határai jól megkülönböztethetőek. Az adaptálás lehetőségét vizsgálva, úgy találtuk, hogy az alkalmazott talaj paraméter segítségével az interpolálással megoldható. E célból a két minta vízgyűjtőterületet jellemző talajparaméter függvényében felraktuk a korábbiak alapján szóbajöhető 1., 2., 3., 5., 10%-os valószínűséggel várható napi átlagos vízhozamokat (4. ábra). Azt tapasztaltuk, hogy a két vizsgálati hely viszonylag elég szélső helyzeteket képvisel a vízvezetőképesség görbéjének azon szakaszán, ahol az egyenessel jól közelíthető. A görbe azon szakasza, ahol görbülete nagyobb, a víz vezetőképesség olyan nagy, hogy a felszíni vízképződés szempontjából figyelmen kívül hagyható. Ezzel lehetőség nyílott, hogy a két vízgyűjtőterület összetartozó vízhozampárjait egyenessel összekötve bármilyen talajparaméter értékkel rendel-