Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
2. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
Dr. Rónai A.: Az alföldi mélységi vízfigyelés Hidrológiai Közlöny 1978. 2. sz. 67 Mit Rücksicht darauf, dass aus den beobachteten Brunnen kein Wasser gefördert werden kann und diese von den grösseren Grundwasser-Schöpfwerken weit entfernt liegen, kann die regelmässigen jahreszeitliche Wasserspiegelerhöhung und Senkung der jahreszeitlichen Einspeisung und der durch die Verdunstung erfolgten Schwindung angerechnet werden, worauf man auf die pulsationsartige aber beständige Wasserbewegung in den wasserhaltenden Schichten von den eingespeisten 'Gebieten bis zu den natürlichen Verbrauchergebieten, <1. h. der Verdunstungs-Oberfläche der Tiefebene folgern kann. Die Gleichzeitigkeit wird durch die rasche Verbreitung der Druckwellen in den Schichten von verschiedenen Tiefen verursacht. Die Sickerung folgt dieser ebenfalls pulsationsartig, aber mit einer um mehreren Grössenordnungen kleinerer Geschwindigkeit (Abb. 14-16). In den zwischen 1967 —1976 vergangenen 10 Jahren meldete sich ein bestimmtes mehrjähriges Wasserstandsmaximum in jedem Brunnen, in jeder Tiefe im Sommer 1970 und ein kleineres Maximum in 1974 — 1975, ein deutliches Minimum an der Jahreswende 1973 — 74 und zwei kleinere am Ende der Jahre 1969 und 1975. Die mehrjährige Erhöhung und Senkung entspricht den mehrjährigen Wetterzyklen und den auch in den Oberflächen wässern eintretenden Hoch- und Niedrigwässer (Abb. 17). Die mehrjährigen Wasserspiegelbewegungen widerspiegeln den Wasserkreislauf in gleicher Richtung im ganzen Becken der Tiefebene. Da Mächtigkeit, Kornzusammensetzung, Tiefenlage der wassergebenden Schichten, ihr Verhältnis zu den wasserdichten Schichten, Wassergüte, Temperatur im Raum der beobachteten Brunnen bekannt sind, werden die Daten nach einer Beobachtung von entsprechender Zeitdauer für die Berechnung des natürlichen Wasserumsatzes der geologischen Landschaftern zur Verfügung stehen. A geológia szerepe a környezetvédelemben Napjaink egyik legsúlyosabb gondja az emberiség gyors szaporodása, amelyet demográfiai robbanásnak nevezünk. Az egészségügyi ellátás fejlődik és egyre szervezettebbé válik. Egyre kevesebb a járvány, katasztrófa és a meglevők méretei is mind kisebbek és rövidebb ideig tartók. Lecsökkent a csecsemő- ós gyermekhalandóság, meghosszabbodott az emberi életkor. Mindezzel azonban nem tart lépést a tudatos családtervezés. Napjaink emberei tehát élvezik a XX. sz. nyújtotta előnyöket, de úgy szaporodunk, mint a XIV. században. A növekvő számú emberiségnek egyre több mezőgazdasági és ipari termékre van szüksége. Ez a ,,demográfia kényszerpálya" parancsolóan írja elő az ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, szállítás és a gazdasági élet más területeinek intenzív fejlesztését. S a fejlődés az utolsó három évtizedben valóban hihetetlen méreteket öltött. A termelésben az eddigieket sokszorosan felülmúló teljesítményű új gépeket, új technológiai eljárásokat, rendkívül sok új anyagot (műanyagok, vegyszerek stb.) vezettek be, illetve használtak. Átalakult a szállítás, ma már sok ezer km-re juttathatjuk értékes termékeinket. Rendkívül szervezett lett a tudományos élet és az eredmények, a tudományos publikációk, előadások stb. révén, mindenki számára hozzáférhetőkké váltak. Az elmondottak, valamint a híradástechnika fejlődése lehetővé tette az információk azonnali továbbadását, így lerövidült a tudományos eredmények alkalmazásának időtartama. Világjelenség korunkban, hogy a kutatásra fordított anyagi eszközök és a kutatók száma kereken tíz év alatt megduplázódik, ós az emberiség történelmében valaha is tudományos kutatással foglalkozó személyek kilencven százaléka kortársunk. A tudományos-technikai forradalom hatására alapvetően megváltozik az ember természetes és mesterséges környezete. Az ember olyan jelenségekkel találja magát szembe, mint a vizek- és a levegő azelőtt elképzelhetetlen méretű szennyeződése, a talajpusztulás, a növényállatvilág ós általában a természet- ós táj védelmének szükségessége, a szinte elviselhetetlen méretű zajártalom, a hihetetlen mennyiségű és a legkülönbözőbb típusú szennyezésekkel terhelt hulladékok elhelyezése, toxikus és radioaktív végtermékek hatástalanítása, vagy megnyugtató módon történő végleges deponálása. A környezetvédelem a Szovjetunióban és a többi szocialista államban, így hazánkban is, egyre szervezettebben ós dinamikusabban folyik. A sokrétű feladatok megoldásában a legkülönbözőbb tudományok képviselői vesznek részt: mérnökök, matematikusok, fizikusok, építészek, közlekedési szakemberek, vegyészek, csillagászok, biológusok, a földtudományok szakemberei, agrárszakemberek, erdészek, orvosok, jogászok, közgazdászok stb. A felsorolt szakemberek a következő öt tudományhoz tartoznak: — agrártudományok, — műszaki tudományok, — orvostudományok, — társadalomtudományok, — természettudományok. A környezetvédelmi problémák megoldása komplex feladat, amelyek megoldása a különböző tudományok, vagy tudományágak indiszciplináris együttműködésével történhet. A környezetvédelem nagyon sok földtani vonzattal is rendelkezik. Alábbiakat — rendkívül vázlatosan — a következőkben lehet összefoglalni: 1. Természet- és tájvédelem, valamint a geológia kapcsolatának megfogalmazása, együttműködés kidolgozása. 2. Természetvédelem és bányászat összhangja, érdekütközés esetén elsőbbség eldöntése. Természetvédelmi érdekek miatt termelésbe nem vont ásványvagyon helyett másik, azonos értékű biztosítása. 3. Természetvédelem érdekeinek figyelemmel kísérése a földtani kutatás és mindennemű egyéb tevékenység során. 4. Földtani-természetvédelmi területek kialakítása. 5. Környezetvédelmi érdekek képviselete közvetlenül alföldtani kutatás, közvetve a bányászati tevékenység során. 6. A nyersanyagok gazdaságossági vizsgálatánál figyelembe kell venni a környezetvédelem céljára történő többletráfordításokat. 7. Asványvagyonvédelem-környezetvódelem érdekeinek összehangolását szolgáló prognosztikus térképek készítése. 8. Természeti környezeti potenciál alapján történő tervezés. A természeti környezeti potenciál egykori helytelen kihasználásából adódó konfliktushelyzet feloldása. 9. Részvétel az ésszerű, hatékony településfejlesztésben. 10. Hulladókelhelyezés földtani szempontjainak kidolgozása. 11. Közreműködés radioaktív szennyező anyagok elhelyezésében és móregtemetők megfelelő helyének kiválasztásában. Világviszonylatban felhagyott sóbányákat ós lakatlan sivatagokat használnak fel. Hazánkban számításba jöhetnek azok a felhagyott bányatérségek, ahonnan radioaktív tartalmú haszonanyagot bányásztunk. 12. A felszíni vizek tisztasága védelmének csak közvetett földtani vonzata van. (Folytatás a 81. oldalon.)
