Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

2. szám - Dr. Rónai András: Az alföldi mélységi vízfigyelés eredményeinek elemzése

Dr. Rónai A.: Az alföldi mélységi vízfigyelés f Hidrológiai Közlöny 1978. 2. sz. 65 majd 1976 nyárelején ismét emelkedik és csak 1976 őszén süllyed jelentősebben. A legsekélyebb kút (191 m) Kecskeméten a legerősebb vízjátékot mutatja. Három év alatt háromszor van magas vízszintje, mindig nyár elején. Kétszer van mély vízállása 1974 és 1976 őszén. A 3 éves kilengés amplitúdója 80 cm, tehát nem éri el a legmélyebb kútét, de a mozgása élénkebb és kétirányú. Kecskemét környékén, a Duna—Tisza közi hátság magasán, 200—250 m laza negyedidőszaki üledékösszlet (jelentős részben futóhomok) alatt a pannóniai képződmények közepére helyezett 525 m mély kút mutatja az egész Alföldön érvényesülő általános vízháztartási állapotot és az abban lefolyó változások tendenciáját, ami 1971 és 1976 között egy lefelé, a vízszint csökkenése irányában mutató görbe. A két sekélyebb kút megérzi a helyi, a Hátságon, de nemcsak helyben, hanem az egész homokdomb vidékén, fel Budapestig, érvényesülő időszakos beszivárgási és párolgási viszonyokat, amelynek hatása itt mélyebbre hatol, mint az Alföld mélyebben fekvő és finomabb szemű üledéksorral fedett területein. Erdőtelek az Alföld északi peremén az észlelő kutak É-D-i sorának első tagja. Legsekélyebb kútja a negyedidőszaki laza üledékösszlet felső részébe mélyült, középső kútja ugyanennek az összletnek a legaljába, a harmadik a pannóniai képződmények felső részébe. A legmélyebb (321 m) itt is az Alföld általános vízmozgási tendenciáját mutatja, tehát többéves süllyedést 1972-től 1976ig. A középső (247 m) és felső (98 m) a helyi lefolyási viszonyokat jobban megérzi, de a szintváltozások többéves amplitúdója kisebb, mint a mély kútban. Áttekintve az összes figyelt kút adatát 1967 és 1976 között általános tendenciának lehet tekinteni a mélységi vízszintek 1966 és 1970 közötti emelkedést, az 1970. évi kulminációt és az 1971-től megfigyelhető általános vízszintsüllyedést 1974-ig. Az 1974—1976 éveket rendkívül gyors és nagyméretű vízszintmozgás jellemzi, de az adatok e rendkívüli évek után az első süllyedő tendencia folytatódását ígérik. Azok a megfigyelések, amelyeket a nyomáshullámok területi levonulására a többéves ciklusok víz járásgörbéin folytattunk, nem adtak több adatot, mint az évi periódusban megfigyelt jellemző pontok vizsgálata. Megfigyelhetők több hónapos eltolódások a sokévi trend fordulópontjaiban, ezek a közvetlen tápláló terület különbségeiből adódnak, esetleg a nagy folyókhoz való közelségből, másrészt a mélységkülönbségekből. így nehéz következtetést levonni belőlük az áramlási irányokra és az áramlási sebességekre. A legrégibb észlelő kutak tízéves adatsora azonban igazolja, hogy évről évre rendszeres feltöltődés és fogyás van minden rétegben a vizsgált 1000 m-es mélységhatárig és azt is, hogy ez a feltöltődés éveken át fokozódhatik vagy csökkenhet. Mindhogy az éves és többéves nyomásingadozásokban mutatkozó különbségeket sem a földi árapálynak, sem a légnyomásváltozásoknak számlájára nem lehet írni, azoknak nagyságrendjét fölülmúlják, a betáplálás évi és sokévi periódusait kell e mozgásokban látnunk. A nyomáshullámok gyors terjedése a mozgásokat az Alföld medencéjében nagy területen egybehangolja, a nyomáshullámok mögött azonban folyik a lassú tényleges szivárgás a nyomáshullámoknak megfelelő lüktetésben és folyik a felszínalatti körmozgás során a felszínalatti víztartók vizének természetes fogyása is, az Alföld mélysíkjainak párologtató felületén. A víznívó emelkedés és csökkenés, ami a szintkülönbségek évi és sokévi menetében mutatkozik valóságos vízmennyiség növekedés és fogyás és ez a mennyiség arányos a kilengés nagyságával és a hézagtérfogattal. Az egyes vízmolekulák állandó mozgásban vannak, de az utat a peremektől befelé és a mélysíkokból felfelé nem egyetlen hullámban teszik meg. A mozgás hullámzóan változó sebességű évente is és sokéves periódusokban is. Minden hullámmal beljebb és beljebb kerül a vízmolekula az Alföld mélye felé és felfelé szivárgásra kényszeríti a mélyrétegekben talált vizet. Míg maga is valamelyik nyárral megindul felfelé a párologtató felszín felé. A párolgás volumene a száraz-meleg évsorokban nagyobb, a nedves hűvösebb évsorokban évente kisebb. Ha a minden kútban, az Alföld minden táján nagyjából egyszerre megemelkedő vízszintek emelkedési magasságát a hézagtér fogatok ismeretében tájanként és mélységkategóriánként, víztartó rétegként számba vesszük, közelítően meghatározhatjuk az évi betáplásás mennyiségét. E számításokat az Alföld vízföldtani tájai, fiókmedencéi szerint kell és lehet elvégezni. HA6JUOFLEHHFL 3a POKHMOM NOFL3EMHBIX BOA J(-p Ponau, A. doKmdp zeoAoao-MunepaAoeunecKUX nayK Ha TeppHTopHH BeHrepcKoií HH3MeHH0rni B perHOHax, HaHöojiee Ba>KHbix c TOMKH 3peHHH HX raaporeoJiorHwecKHX ocoöeHHOCTeü B nepno« c 1966 no 1976 rofl BeHrepcKHM rocyflapcTBeHHbiM TeoJiortmecKHM H

HCTHTYTOM Gbijia nocTpoeHa ceTb HaSjuoAaTejibHbix KOnoaueB, coCTOHINAA M3 56 CKBE>KHH rjiyßnHHoro ßypeHHH. B MecTax, rae peMHi.ie 0TJi0>KeHHH neTBepmMHoro nepno.ua 0TJiH4aIOTCH OCOÖeHHO ÖOJlbUIOH MOmHOCTbK), SblJlH coopy>KeHbi rpynnbi Ha6;uo,naTejibHbix CKßa>KHH, 3ajio>KeHHbix B 2, -3 H aa>Ke 4 pa3JiMiHbix no rjiyÖHHe BOÄOHOCHMX njiacTax. B HenoTopbix MecTax una cpaBHeHHfl ci<Ba>KHHbi SHJIH 3ajio>KeHbi TaK>Ke B nepBbifl BOÄOHOCHMH r0pn30H. CaMbin rjiyßoKHH HaÖJiiOAaTeJibHbiH Kojioaeij ßbiji npoßypeH B MOHRPAFLE ÄJIH HASJUO^EHHH 3A POKHMOM BO« BOAOHoeTHoro nJiacTa, 3ajieraiomero na rjiy6nHe 1029— 1056 M. BOJIBIIMHCTBO KOJIOÄUEB BCKPBIBAER BOAOHOCHBIE r0pH30HTbI HeTBepTHHHOrO nepHOfla, HO MHO>KeCTBO KOjiojmeB npoSy^eHO H B njiacTax BepxHero naHHOHa AJIH HaöJuofleHHH 3a n3MeHeHH3MH Hanopa B STHX njiacTax. XapaKTepHOCTbK) BeHrepcKoií HH3MCHHOCTH HBJIÍIETCH TO, HTO 3flecb Ha OIJHHAKOBBIX rjiyöHHax BCTPEMAIOTCH BOÁM C pa3JiMMH0H TeiwnepaTypoíí n HanopoM. Hapafly c H3iweHeHHHMH 3THX XapaKTepHCTHK B r0pH30HTaJIbH0M HanpaBJieHHH, Ha6juo

.ua IOTCH H3MeHenn5i Hanopa n TeMnepaTypw, TaioKe H no BepTHKaJibHOMy pa3pe3y. 3TH H3MeHeHHH CBH3aHbi c pa3JiniHHMH B cnTpyKType, pejibe())e H REOJIONMECKOM COCTOÍIHHH TeppHTopnn (pnc. 3). HaöJiiOAeHna 6bijiH Haia™ B 1967 ro^Y na 9 HaSjuoaaTejibHbix KOJiOAuax, HX WHCJIO H3 ROFLA B RÓ« YBEJIHHHBAjiocb Ha 3—4 eflHHHi^bi. 3aiwepbi npoBO/injiHCb pa3 B HeAeJibK) H orpaHHHHBajiHCb HaöjuoAeHHíiMH 3A TeívfnepaTypoií B03Ayxa, axMoc({»epeHbiM aaBJieHneM n ypoBHeM CTOÍIHHJI BOAH B Kojioflue. HaHHHan c 1974 roaa, Ha HeKOTOpbix Kojio/wax ycraHaBJiHBaioTCH caMonncijbi. B 1976