Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

12. szám - Vezse S.: A vízgazdálkodás feladatai és fejlesztése Észak-Magyarországon

Vezse S.: A vízgazdálkodás feladatai Hidrológiai Közlöny 1978. 12. sz. 527 haszonanyagok kinyerésére, amellyel a szennyvíztisztítás produktív beavatkozássá tehető. A zárt vízgazdálkodási rendszerek alkalmazásában is értünk el eredményeket. Ilyen technológiával épült a Hejőcsabai és épül a Bélapátfalvi Cementgyár. Hasonló megoldással tervezik a Diósgyőri Acélgyár rekonstrukcióját, illetve a recski színesfémkohászati bázis kialakítását is. A területünkön végzett vízminőség-gazdálkodási munkában nagy segítséget jelentett az OVH— WHO szerződésében végzett „Sajó—Project" munka. Annak során a vizek terhelhetőségi, öntisztulási vizsgálatain túl, kialakításra került a szennyvíztisztítás vízgazdálkodási és közgazdasági modellje, valamint a beavatkozások optimalizációs hatásvizsgálata. A több éves feltáró, kutató és szervező munka eredményeként elkészült a továbbhaladás alapjait jelentő vízminőségi monitorállomás hálózat- és távjelző rendszer. Az egyben a hazai és határon túli vízminőségi politikának fontos technikai kelléke. Mindezek azt is bizonyítják, hogy 1959 óta a Hidrológiai Társaság és a Borsodi Területi Szerve-, zet által megrendezett szennyvízkonferenciák, a vízminőség-védelem jelentős állomásai voltak. A társaság sajátos eszközeivel segítette a megyei vízvédelmi bizottságok, a megyei természetvédelmi bizottságok, valamint a különböző területi intéző bizottságok tevékenységét is. Az elmúlt két évtizedben a vezetékes vízellátásban részesülők száma megháromszorozódott. A fejlesztés műszaki feltételét a regionális ellátórendszerek kialakítása szervezeti-gazdasági bázisát pedig a társulati mozgalom kiteljesedése jelentette. A regionális rendszerekkel szerzett kedvező tapasztalatok tették lehetővé, hogy 1962-től, az első ilyen mű üzembe állításától napjainkig, e létesítmények kapacitása 56 000 m

3/nap értékre, a bekapcsolt települések száma 50-re, az ellátott lakosság lélekszáma 184 ezer főije növekedjék. A regionális művek továbbra is a fejlesztés súlypontját képezik. Az V. ötéves tervidőszakban pl. a Borsodi Regionális Vízmű 12 000 m

3/nap értékű kapacitásnövelését tervezzük. Ezzel párhuzamosan a VI. ötéves terv fokozott ütemű fejlesztését készítjük elő. A lázbérci Vízmű bővítésével az Ózd környéki települések teljes ellátását biztosítjuk. A bélapátfalva—borsodnádasdi ipari vízmű megépítésével az ott levő karsztvizek vízellátási célú felhasználásának feltételeit teremtjük meg. A Mezőkövesd—Füzesabony közötti térségben található vízkészletekre egy 30 000 m

3/nap kapacitású regionális vízmű építését tervezzük, Mezőkövesd és Eger, valamint a Bükkaljai települések ellátására. A mátraalji települések vízhiányát a Visontai Regionális Vízmű, valamint a gyöngyössolymosi ivóvíztározó megépítésével kívánjuk megszüntetni. Miskolc város ellátási gondjait a Bódva-völgy felől kialakítandó 50—60 ezer m

3/nap értékű megtápláláson kívül a Keleti Csúcsvízmű második ütemének üzembe állításával, majd a Sajóládi Vízmű kiépítésével és egy nagy térségi regionális rendszer kialakításával lehet biztosítani. A regionális rendszert, végleges formájában, a Tisza mentén létesített, esetleg több megyét is ellátó vízmű táplálhatja, amely a már említett inérháti tározóval összhangban építhető ki. A példaként felsorolt fejlesztések bármelyikét is vizsgáljuk, megállapítható, hogy azok előkészítésében, a vízgazdálkodási, műszaki, de nem ritkán a pénzügyi lehetőségek tisztázásában a Hidrológiai Társaság és annak Borsodi Területi Szervezete nagy munkát végzett. Egyes kérdéscsoportok megoldásában az MTESZ tagegyesületeivel szoros kooperációban dolgoztunk. Különösen élénk volt a testületi tevékenység Miskolc város közműfejlesztési javaslatainak kidolgozásánál, amely során célfeladatok megoldására külön munkacsoportokat is szerveztünk. Szükséges is ez a nagy társadalmi összefogás, mert Észak-Magyarországon még mindig több mint 180 település nem rendelkezik megfelelő ivóvízzel. Ahhoz, hogy az elkövetkező 10—12 évben elfogadható ellátást biztosíthassunk, valamennyi érdekelt szerv fokozott együttműködése szükséges. Az előttünk álló feladatok megoldásában alkalmaznunk kell a községi vízművek 7 éves fejlesztési programjának kedvező tapasztalatait. Annak alapján kell kidolgozni és megvalósítani a vízműfejlesztés 12 éves tervét. A települések csatornázottsága a vízellátáshoz képest elmaradt. Az elkövetkező 3—5 évben sem várható abban nagyarányú előrehaladás. Kedvező változás várható viszont a települések szennyvíztisztításában. A már megépült egri, valamint a jelenleg épülő miskolci szennyvíztisztító telep jelzi az ebben elért fejlődést. Ma már nyilvánvaló, hogy a csatornázási feladatok ütemes megoldása csak a társulati mozgalom kiterjedésével, az állami támogatások koncentrálásával, differenciált támogatási rendszer és szigorú tervszerűség mellett lehetséges. A mezőgazdasági vízhasznosítás az 1960-as években rohamos fejlődésnek indult. Az akkor nyilvántartott, nem egészen 2000 ha öntözési kapacitást az évtized végére — az esőztető öntözőberendezések elterjesztésével, — a helyi adottságokhoz igazodó öntözési lehetőségek biztosításával, — a vízbeszerzési lehetőségek bővítésével és változatos alkalmazásukkal több mint 25 000 ha-ra fejlesztettük. Középtávú fejlesztési terveink — a Tokaj-hegyaljai nagyüzemi ültetvények, valamint a rekonstrukció alá eső területek öntözésbe vonását, — a Hernád-fennsíkon egy kukorica-, cukorrépa-, burgonyatermelő zárt rendszer öntözési feltételeinek megteremtését, — a Bodrogközben, Taktaközben, Hernád-völgyben a legelőöntözés fejlesztését, — a Bükkalja—Mezőkövesd vidékén a zárt növénytermelési rendszer és a kertészeti növények öntözésfej lesztését,