Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei

448 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Nagy L. D.: A szennyvíziszap hasznosítása szennyező anyagok zöme az iszapba kerül. A szennyvízben levő kórokozó mikroorganizmusokra is igaz, hogy javarészt az iszapba kerülnek, ott koncentrálódnak. Ebből következik, hogy az iszap jóval nagyobb potenciális fertőzésveszélyt jelent, mint az — azonos térfogatú — szennyvíz. A szokásos iszapkezelési technológiák közül az anaerob rothasztás a patogén baktériumok jelentős részét elpusztítja ugyan, de a maradék (az eredeti mennyiség 1—2%-a lehet) még mindig jelentős. A bélféregpeték károsodása jóval kisebb mértékű, ilyen szempontból a fertőzőképesség alig csökken. A technológiai szempontból előnyös kevert rothasztók esetében a helyzetet rontja az is, hogy az átlagosan 20, 30 vagy akár 50 napos rothasztás csak statisztikus átlagként jelent tartózkodási időt, a leeresztéskor friss, alig elkevert iszaprészek is kikerülhetnek a rothasztóból. Az aerob iszapstabilizálás ilyen hatása még gyengébb, például a coliform baktériumok száma (így feltehetőleg a Salmonellák is) csak kb. egy nagyságrenddel csökken a kezelés során. Az anaerob iszap bűzös is (a szakkönyvek állításával ellentétben, az igen jól kirothasztott iszap szaga is kellemetlen!), ami a környezetet közvetlenül is zavarja, a legyeket vonzza, azok révén közvetett fertőzés forrása is lehet. A szennyvíztisztítás terén már eljutottunk oda, hogy a legtöbb esetben tudjuk mit kell (vagy mit kellene) a szennyvízzel tenni, a tényleges megvalósítás pénzkérdés, illetve kivitelezési kapacitás és üzemeltetési színvonal kérdése. Az iszapelhelyezés teréh a helyzet azonban sokkal rosszabb. Maga az iszapkezelés (rothasztás, stabilizálás) sem megoldott sok telepen, az elhelyezés azonban országosan egyre nagyobb problémát jelent, annyira, hogy sok esetben már a szennyvíztisztítás gátjává válik a kérdés megoldatlan volta. Tíz éve még a tervezők az iszapeladásból származó bevétellel számoltak a fajlagos költségek kiszámításakor, ma már akkor sem kell az iszap a legtöbb mezőgazdasági üzemnek, ha ingyen házhoz szállítják. Elvileg le kell rögzíteni, hogy az iszapkezelés és ártalmatlanítás a szennyvíztisztítási technológia része, vagyis a tervezést nem szabad ott lezárni, hogy az iszapot „a KÖJÁL által kijelölt helyre szállítják". A szennyvíztisztításhoz kapcsolódva meg kell tervezni és meg is kell valósítani az iszap hasznosítását, vagy ártalommentes elhelyezését (pl. deponálást). A meglevő telepek esetében is gondot jelent az iszapnak az iszapágyakról való letermelése és elszállítása. Ennek megelőzésére néhol folyékonyan szállítják el az iszapot (nem igényel kézi munkát), kérdés azonban, hogy hová viszik. A szennyvíziszap ugyanis — a hőkezeléssel fertőtlenített iszapot nem számítva — koncentráltan tartalmazza a szennyvízben levő fertőző mikroorganizmusokat, ezért a fentiek szerint potenciális fertőzésveszélyt jelent. Azt a szabályt, amely szerint nyersen fogyasztható zöldség- vagy gyümölcsfélék trágyázására tilos felhasználni, általában elismerik, a gyakorlati megvalósítás és ennek ellenőrzése azonban nehéz. Nem vitás, hogy az iszapnak a mezőgazdaságban történő hasznosítása — ellenőrzött módon, a fenti elv, továbbá a munkavédelmi óvórendszabályok betartásával — a legjobb megoldás. Ahol a szennyvíztelep közelében olyan mezőgazdasági üzem van, ahol a fentiek betartásával hajlandók az iszapot fogadni, ennek megvalósítására kell törekedni. Tenyészidőn kívül, ha a talajviszonyok is lehetővé teszik, a szippantókocsiból, a folyékonyan történő kiterítés is szóba jöhet. A szárított iszap a szokásos trágyaszóró gépekkel szórható. Mindkét esetben gondoskodni kell (8 napon belül) a beszántásról, amely egyébként a trágyaérték megőrzése érdekében is kívánatos. Ahol viszont a felhasználást nem sikerült megszervezni, az iszap deponálása célszerű. Jó lenne a komposztálás is, de igazi komposztálást a megfelelő vízfelvevőképességű, előzőleg válogatott szemét hiánya, ill. a szükséges gépi berendezések költséges volta miatt hazánkban még sehol sem sikerült megvalósítani! (A tőzeges bekeverés nem komposztálás!) Marad tehát a lerakás. Erre azonban hely kell, amit a környezetvédelem igényeinek megfelelően ki kell alakítani, ami szintén jelent bizonyos költséget. A költségeknél is nagyobb problémának látszik azonban, hogy a kérdésnek nincs gazdája! A vízszennyezés elleni első komoly rendelet 16 éve lépett érvénybe. A levegőszennyezés csökkentésére szintén van érvényes, megfelelő szankciókat tartalmazó rendelet. A szilárd hulladék kérdésnek azonban nincs gazdája, sőt — a köztisztaság általános szabályozásán kívül — rendeleti háttere nincs! A szilárd és folyékony ipari és háztartási hulladékok ártalmatlanításának megoldása sürgős és átfogó rendezést igényel, mivel a környezetvédelem kérdés-komplexumában ez vált az egyik legégetőbb kérdéssé. Ennek részét képezi a szennyvíziszapok elhelyezése is. Az esetek többségében a mezőgazdasági hasznosítás a legjobb megoldás, még a kötöttségekkel járó többlet-költségek ellenére is. A többletet, amelyet a környezeti ártalom megelőzése tesz szükségessé, a hulladékot termelő közösségnek kell fedezni, valamilyen formában. Ennek pénzügyi feltételeit is célszerű kidolgozni, hogy a felhasználást vállaló mezőgazdasági üzemek ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. A hulladék-kérdés egészének rendezéséhez viszont olyan szolgáltató szervezet létrehozása látszik célszerűnek, amelynek a hulladékok ártalmatlanítása a fő feladata, emellett természetesen hasznosíthatja, amit — a környezetvédelem és közegészségügy érdekeinek sérelme nélkül -— lehet, de ne a gazdasági eredmény legyen a fő szempont. Foglalkozzon — térítés ellenében — az ipari hulladékokkal is, beleértve a veszélyes (mérgező) hulladékok ártalmatlanítását és ártalommentes elhelyezését is. Alapvetően fontos viszont, hogy megfelelő hatáskörrel és apparátussal rendelkező szerv (pl. az ÉVM) fogja össze a kérdést, kellő szankciókat is tartalmazó szabályozással rendezze a kérdés jogi oldalát, majd a megfelelő szervezeti és műszaki bázis létrehozásával oldja meg a feladatot. A hulladék-kérdés, ezen belül a szennyvíziszap-elhelyezés