Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei

Nagy L. D.: A szennyvíziszap hasznosítása Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. 449 rendezése nélkül a vízminőség-védelmi feladatok sem oldhatók meg, és ez az egész társadalom érdekeinek rovására megy! DR. MAGÓ ISTVÁN (VIZITERV) A szennyvíziszappal foglalkozók köre örvendetesen kiszélesedett, ezzel szemben az előrehaladás intenzitása csökkent le. Az égető kérdések megoldása nem teszi lehetővé, hogy az iszapkezeléssel és -elhelyezéssel foglalkozók széles területen szerezzenek információkat, jelenleg a szakterület egészséges felosztása elkerülhetetlennek látszik. A kezelendő és elhelyezésre váró szennyvíziszapok sajátosságai a szennyvízkezelési technológiában alakulnak ki. A kezeléshez szóba jöhető technológiai gépek teljesítménye nem független az iszapok sajátosságától. Ezért az alkalmazott kutatások a reálisait alapul vehető, vagy mindenképpen beszerzendő iszapkezelő berendezésekből kiindulóan, az iszapsajátosságok tükrében kell környezetvédelmi optimumok érdekében eredményeket felmutatniuk. A jelenlegi korlátozott ipari háttér lényegesen körültekintőbb tevékenységet (ismeretanyag-gyűjtés és -rendszerezés, üzemi tapasztalatok gyűjtése irodalmi forrásokból, úti jelentésekből, a színvonalas iszapkezelési technológiák gépészeti berendezéseinek rendszerezése, a technológiai műveletek kapcsolatainak feltárása és hasznosítása stb.) kíván. El kell dönteni, hogy a kutatások honnan indulnak? Nem látszik indokoltnak — a jelenlegi ipari háttér mellett — mindent élőiről, az alapkutatások szintjén kezdeni, hanem a nemzetközi kapcsolatok (KGST, WHO stb.) révén számos, időben is hosszadalmas kutatási eredmények tendenciáit célszerű lenne mérlegelés után hasznosítani. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy az 1976-ban Drezdában összeállított KGST vízgépészeti katalógusban az iszapkezelési berendezéseket egy hőcserélő, 2 gáztartály és 2 kisebb anaerob iszapröthasztási rendszer jelenti annak ellenére, hogy a KGST-államok lényegesen fejlettebb szinten állnak. Ezt az ezen a területen mutatkozó külkereskedelmi tevékenység is igazolja. A hazai infrastrukturális gondokkal kissebb mértékben terhelt ipari beruházók számos korszerű iszapkezelő berendezést vásároltak nyugati forrásokból. Ezek rendszerint egymástól eltérőek, így jó alkalmat adnak üzemi és állékonysági információgyűjtésre, ezért gondos nyilvántartásukat fontosnak tartom. A szennyvíziszap-termelők és az elhelyezésre (hasznosításra) választott terület: a mezőgazdasági üzemek véleménykülönbsége feladataikból, szabályozó rendszerükből ered. Ennek az alapvető véleménykülönbségnek az áthidalása az elhelyezendő hulladékanyagok jelentősebb sajátosságainak, és az elhelyezés összes körülményeit is figyelembe vevő igényfelméréssel lehetséges (iszapmeny nyiség, minőség, konzisztencia, toxicitás, szervesanyag és tápsó, anyagmozgatási és terítési lehetőségek, deponálási és tárolási lehetőségek, dotáció, célgazdaságok kijelölése stb.). Ezek nélkül a két vonal megmerevedik és csak elméleti jellegű eredményekhez, ennek következtében egyre több féleredmény jellegű provizórikus megoldáshoz vezet. Az elhelyezéssel kapcsolatos alkalmazott kutatásokat, megfelelő szinten és méretek mellett haladéktalanul meg kell kezdeni. DR. VIRÁGH ZOLTÁN (Országos Közegészségügyi Intézet) A szennyvíziszap fogalomkörébe — higiénés szempontból — az emberi, az állati és az ipari szennyvizek „szilárd" fázisai sorolhatók (csatornaiszap, hordalók, homokfogó-iszap, rács-szemét, rothasztott, szikkasztott iszapok, alommentes állattartásé telepek szennyvizeinek szilárd fázisa, ipari szennyvíziszapok, házi szennyvíztisztító kis berendezések iszapjai, űrgödrös árnyékszékek fekálhulladéka stb.). Az emberi és az állati eredetű szennyvíziszapok közegészségügyi-járványügyi jelentőségét ezek koncentrátum jellege, nagy mikrobiológiai szennyezettsége (kórokozó baktérumok, protozoonok, féregpeték, vírusok, egyes gombafajok stb.), tehát fertőző tulajdonsága adja meg. Az ipari szennyvíziszapok — melyek gyakran a kommunális szennyvíztisztítók iszapjait terhelik — elsősorban toxikus anyag tartalmúak, egyes nehézfémeket illetően a környezeti kommuláció miatt jelentősek. Ezek merőben más elbírálást igényelnek, s célszerű lenne egy hasonló előadóülésen ennek problémáit szintén részletesen megvitatni. A szennyvíziszapok szabálytalan elhelyezése miatt a talajban, a talajvízben, a felszíni vizekben és a levegőben, tehát az ember környezetének teljes szférájában alakulnak ki fertőző gócok, szenynyező források. Nagy L. Dénes tanulmányában a kommunális szennyvíztisztító telepek hulladékaira részletesen ismertetett környezetkímélő eljárások (tervezés, kivitelezés, szakszerű iszapkezelés és -elhelyezés stb.) megvalósításának fontosságát és sürgős szükségességét közegészségügyi jelentősége miatt is megerősítem. Nem osztom viszont Béres Béla, Müller László és Stélik József hozzászólásaiban a „túlzó rendelkezések szennyvíziszap-elhelyezést gátló szerepé"-vel kapcsolatosan elhangzott véleményeket, melyet — részben — a közegészségügyi rendelkezésekre is vonatkoztattak. A közegészségügy — kormányrendeletek alapján — tevékenységét az ember egészségének és az ember környezetének védelme érdekében fejti ki. Az Egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 8. §. (1) bekezdése, ill. az egyes szennyvíziszapok kezelésével, elhelyezésével kapcsolatos — jelenleg is érvényben levő —- egészségügyi rendelkezések (8/1966/Eü. K. 4.) EüM számú utasítás az emberi és állati eredetű fekáliák, derítő és csatornaiszapok gyűjtésének, tárolásának és feldolgozásának közegészségügyi szabályairól, valamint a 9/1970/IX. 5./EüM—EVM együttes számú rendelet a köz-