Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

5. szám - Dr. Bozzay Józsefné–dr. Hegedűs J.: Vizsgálatok Dreissena polymorpha Pallas vándorkagylóval ipari vízellátásban okozott károsodás leküzdése érdekében

Hidrológiai Közlöny 1978. 4. sz. 209 Vizsgálatok Dreissena polymorpha Pallas vándorkagylóval ipari vízellátásban okozott károsodás leküzdése érdekében DR. B 0 Z Z A Y JÓZSEF N ß* DK. HEGEDŰS JÁNOS* Bevezetés A vándorkagylók iránti érdeklődés Európában az utóbbi évtizedekben elsőporban ivóvízellátás vonalán került előtérbe. 1963 óta a Genfi-tóban, 1966 óta a Bodeni-tóban, majd 1969 óta a Zürichi-tóban való megjelenésével és tömeges elszaporodásával riadalmat és sok gondot okozott a vízellátás szakembereinek [1]. A vándorkagyló elterjedésének kutatásáról számos irodalmi adat található. Feltételezik, hogy Európába a Káspi-t.ó és a Fekete-tenger környékéről víziutakon, hajókra tapadva jutott el, Martens szerint 1820—25 körül. Valószínű azonban, hogy már régebben is előfordult. Nehring azt állítja, hogy a német folyókban már sokkal korábban is észlelték. Magyarországon Grossinger .János 1790-ben írta le a Dreissena polymorpha-t, a HoltZsitva és a Büdös-ér vizéből végzett vizsgálatai során. A Dreissena közeli rokona a Congeria Partsch genus, amelynek kihalt fajai, az un. „kecskekörmök" különösen Kelet-Európa miocén és pliocén rétegeire mint vezérkövületek jellemzők. A vándorkagylókat több magyar kutató, dr. Agócsy Pál, dr. Krolopp Endre, dr. Knefjel Zsuzsa vizsgálta. Dr. Haranghy László akadémikus 40 éve foglalkozik a kagylók élet- ós kórtanával. A magyar kutatók munkássága lényegesen hozzájárult a vándorkagylók közelebbi megismeréséhez. A vándorkagylók vízgazdálkodás szempontjából lényegesebb élettani sajátosságainak összefoglalása A Dreissena polymorpha Pallas a Mollusca (puhatestűek) törzs, Lamellibranchiata (Kagylók) osztály, Heteroconchae (felsőrendű kagylók) alosztály, Eulamellibranchiata (lemezkopoltyúsok) rend, Dreissenidae családjába tartozó állati szervezet. Radiológiai vizsgálatokkal megállapították, hogy négy évig él. Detritusszal és planktonnal táplálkozik. Nagyon igénytelen, parazitája nincs, ellensége kevés. A kifejlett állat klór iránt nem érzékeny. A byssus mirigy által termelt váladéka vízben fonalszerűen megszilárdul, ezzel az állat szilárd tárgyakra, kövekre vezetékek felületére, más kagylókra, rákokra stb. rögzíti magát. A byssus, vagy szakái 100—200 merev szállból áll. Fő tenyészideje májustól-október közepéig tart, 12 °C feletti vízhőmérsékletet igényel. A hideg vizet nem szereti. A téli évszakban összezárul, valamennyi példány elszakítja byssusát és a parti fövénybe fúródik. A telepekben az egyes egyedek védik egymást a teljes kihűléstől. Csak tömegben fagyállók. A kifejlett állat élete végéig le tud válni az aljzatról és tovább tud vándorolni. Letelepedésnél friss byssust képez. Szaporodáskor a petéket nem egyszerre, hanem az egész vegetációs periódusban, folytonosan termeli. Az egész évben termelt peték száma igen nagy, pontosan nem ismert. A pete 1—2 /< nagyságú, azonnal osztódni kezd (1. kép). Két-három nap alatt 6—8p nagyságúvá nő a pete és mint veligera lárva hagyja el a köpenyüre* Fővárosi Vízművek, Budapest. 1. kép. Néhány napos, metamorphozissal fejlődő Dreissena pete Fotó: dr. Hegedtts J. Bild 1. Sich mit Metamorphose entwickelndes DreissenaEi von etlichen Tagen 2. kép. Veligera lárva Fotó: dr. Hegedűs J. Bild 2. Valigera-Larve get (2. kép). A lárva gyors mozgású, planktonikus életet él. 6—8 hétig marad lárva állapotban, majd letelepszik. Már a lárván is van kis kagylóhéj. Ekkor mérete nagyon változó, 30—220 y körül írták le. A lárva egy év múlva, tehát a következő évre lesz ivarérett. Az év végén, szeptemberben, októberben letelepedő lárvák, ha a hideg következtében már nem tudnak telepekké fejlődni, télen mind elpusztulnak. A lárvából kifejlődött kagyló egész életében növekszik, ún. telemetrikus állat (3. kép). A különböző évjáratú kagylók ezért különböző nagyságúak. A kifejlett 3—4 éves példány hosszirányú