Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

4. szám - Oláh János–Tóth László–O. Tóth Erzsébet: Szokatlanul nagy tápanyag terhelés hatása a Balatonra

154 Hidrológiai Közlöny 1978. 4. sz. Oláh J.—Tóth L.—O. Tóth E.: Szokatlanul nagy tápanyag terhelés Szokatlanul nagy tápanyag terhelés hatása a Balatonra OLÁH JÁNOS *, TÓTH LÁSZLÓ** és O. TÓTH ERZSÉBET* A fokozódó emberi tevékenységből eredő tápanyagdúsulás vízminőségrontó batását a Balaton kedvező fizikai-kémiai viszonyai jelentős mértékben tompítják. Ennek köszönhető, hogy a tó nagyobbik felén az elsődleges termelés nagysága az elmúlt félévszázadban gyakorlatilag változatlan volt [8]. Ugyanakkor az állandó tápanyag bevételnek és felhalmozódásnak kitett vízterületeken a baktériumok [7], a makrofiták [14], az algák mennyiségének ós termelésének [3] növekedése már egyértelműen a tavi ekoszisztéma megváltozását mutatja. A tavat érő állandó terheléstől eltérő hatása van a ritkán előforduló egyszeri, szokatlanul nagy tápanyag terheléseknek. 1974—75 telén a kedvezőtlen időjárási viszonyok, hosszantartó esőzés, jégmentes periódus hatására nagy mennyiségű szerves ós szervetlen tápanyag került a befolyó vizek döntő többségét befogadó DNy-i medencébe. A szokatlan tápanyag terhelést hatalmas baktérium és alga biomassza kialakulása, majd tömeges halpusztulás követte. Mérgezést eredményező szermaradvány koncentrációt a hivatalos hatósági vizsgálatok szerint sem a vízben sem a halakban nem sikerült kimutatni és így, bár a szermaradványok szubletális koncentrációjának együttes hatásával számolnunk kell, az összefüggés a tömeges halpusztulás és a szokatlanul nagy tápanyag bevétel következtében felgyorsult termelési és lebontási folyamatok között nyilvánvalónak látszik [8, 11]. Jelen munkánkban a szokatlanul nagy tápanyag bevételt megelőző és követő év mikrobiológiai és foszfor háztartási viszonyait vizsgáltuk a tóba került nagy mennyiségű tápanyag utóhatásaival összefüggésben. Emellett, eddigi bakteriológiai adataink összefoglalásával a szokatlanul nagy tápanyagterhelés hatását összehasonlítottuk a Balaton állandó, de az utóbbi években fokozódó tápanyagdúsulása következtében kialakult helyzettel. Anyag és módszer A vizsgálatokat 1974., 1975. és 1976. években végeztük a Balaton kilenc vízterületén (1. ábra). A kiválasztott mintavételi területek az egész tavat képviselik. A korábban nagyjából egységes vízminőségű tóban az elmúlt tíz évben felgyorsult a trofikus állapot szerinti differenciálódás [3, 7], Lényegileg a legtöbb vízbefolyással terhelt Keszthelyi-öbölből kiindulva a tápanyag dúsulás fokozatosan halad északkeleti irányba. Ennek megfelelően a tó két vége, a tápanyagokban leggazdagabb Keszthelyi-öböl és a tápanyagokban legszegényebb Siófoki-medence között húzódó vízterületek átmeneti fokozati állapotban vannak. Mintavételi programunkat mindezek figyelembe vételével alakítottuk ki, felhasználva a tómeder természetes alakulását. Az ábrán látható izobat vonalak szerint tavunkat négy medencére osztottuk. Az 1. számú mintavételi területtel képviselt Keszthelyimedencére, a 2. és 3. számú mintavételi területekkel képviselt Szigligeti medencére, a 4., 5., és 6. számú mintavételi területekkel képviselt Szemesi meden* Haltenyésztési Kutató Intézet, Szarvas. * * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest. 1. ábra. Mintavételi területek a négy medencében Fig. 1. Sampling areas in the Jour basins Abb. 1. Probenahmestellen in den vier Becken cére és a 7., 8., 9. számú mintavételi területekkel képviselt Siófoki medencére. A munkaigényes mikrobiológiai és enzimológiai vizsgálatokat négy, az ábrán befeketített körökkel jelzett vízterületre korlátoztuk. Ezekben az esetekben mindegyik medencét egyetlen mintavételi terület képviseli. A mintavételi területeken 6—10 almintát gyűjtöttünk mintegy 300 méter sugarú körből. Az almintákat összeöntve vagy homogenizálva végeztük a meghatározásokat. Ez a gondos mintavételezési eljárás különösen fontos volt az üledék bakteriológiai vizsgálatánál. A bakteriobentosz vizsgálatokhoz az üledéket Hargrave-féle mintavevővel vettük. A hajó fedélzetére emelt víz-üledék alapmintáról a vizet leszívtuk, majd leégetett fémkanállal a felső egy centiméteres üledékrétegből vettünk mintát steril Petri csészébe. A kémiai és enzimológiai elemzésekhez a vízmintát 1 literes műanyag flaskába, a bakteriológiai vizsgálatokhoz pedig 250 milliliteres steril folyadéküvegbe vettük. Mintavétel után a vizet és üledéket hűtőkosárba tároltuk és a gyűjtést követően legkésőbb 16 órán belül feldolgoztuk. A bakterioplankton mennyiségét, azaz egy milliliter vízben található baktériumok számát Razumov közvetlen, membránszűrős eljárásával határoztuk meg. A 0,2 mikronos Sartorius-membrán szűrőre leszűrt baktériumokat karbolsavas eritrozin festékkel festettük. Az aerób bakterioplankton, azaz egy adott táptalajon aerób tenyésztési körülmények között megjelenő baktérium kolóniák számát a korábbi táptalaj tanulmányaink szerint erre legalkalmasabb nátriumkazeinátos táptalajon számoltuk [6]. Az anaerob bakterioplankton, azaz egy adott táptalajon anaerob tenyésztési körülmények között megjelenő baktérium kolóniák számát a korábbi vizsgálataink szerint erre alkalmasabb, kevés szervesanyagot tartalmazó Oxoid vas szulfit agaron, Burri-cső módszerrel határoztuk meg. Az aerób és anaerob bakteriobentosz mennyiségét a fenti táptalajok és tenyésztési eljárások segítségével mértük. A fitoplankton mennyiségének becslésére használt klorofill-a tartalmát, az oldott össz foszfor és a formált össz foszfor mennyiségét Strickland és Parsons [13] szerint mértük. A tóvíz formált szerves szén tartalmának meghatározása Beckman, Model 915 szerves szén analizálóval történt. Vizs-