Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

4. szám - Oláh János–Tóth László–O. Tóth Erzsébet: Szokatlanul nagy tápanyag terhelés hatása a Balatonra

Oláh J.—Tóth L.—O. Tóth E.: Szokatlanul nagy tápanyag terhelés Hidrológiai Közlöny 1978. 4. sz. 155 gálataink során a formált össz foszfor olyan két frakcióját is meghatároztuk, melyek ismeretében a sekély, gyakran felkavarodó Balaton esetében lényegibb összefüggések feltárása válik lehetővé, mint a vízkémiában általánosan elfogadott frakciók mérésével. A formált össz foszfor szervetlen frakcióját, azaz a minta elsavanyításával oldódó, nagyrészt szervetlen, egyébként vízben oldhatatlan foszfor formák mennyiségét a következő eljárással határoztuk meg. 100—500 ml felrázott tóvizet 0,45 mikron pórusú membránszűrőlapon átszűrtünk. A szűrőlapot apró darabokra vágva 100 ml-es Erlenmeyerlombikba, 50 ml 5%-os kénsavba helyeztük. Szobahőmérsékleten, 30 perces állás után a mintát centrifugáltuk és a felül úszóból foszfát ion meghatározást végeztünk. A formált össz foszfor, pontosabban a frakció lényegéből fakadóan az algasejtben raktározott polifoszfátok mennyiségét forróvizes extrakciós eljárással határoztuk meg. 100—500 ml felrázott tóvizet 0,45 mikron pórusú membrán szűrőlapon átszűrtünk. Az apró darabokra vágott membrán szűrőlapot 200 ml-es Erlenmeyer lombikba helyeztük, majd 50 ml háromszor desztillált vizet adtunk hozzá és 1 órán keresztül vízfürdőn főztük. Ismételt szűrés vagy centrifugálás után a felülúszóból foszfát ion meghatározást végeztünk. A foszfát mennyiségét mindkét frakciónál Murphy és Riley [13] „egyoldatos" módszerével mértük. Az alkalikus foszfatáz enzim mérésére modelszubsztrátként p-nitrofenil foszfátot használtunk és a mérés során Berman [1] eljárását követtük. A formált, sejthez kötött enzim aktivitásának mérésére a kloroformos kezelést használtuk, a hosszú inkubálás alatti baktérium szaporodás megakadályozására. A tóvízben oldott enzim aktivitásának mérésénél kloroformos kezelést nem alkalmaztunk. A bakterioplankton mennyiségének növekedése Az 1975 márciusában bekövetkezett halpusztulás a mintavételi programunk szerinti Fonyódi és Szemesi medencék déli részére korlátozódott. A halpusztulás végén a membránszűrőn meghatározott bakterioplankton mennyisége rendkívül nagy volt, meghaladta a hétmilliót egy milliliter tóvízben (2. ábra). Ugyanekkor a Siófoki-medencében, ahová a halpusztulás nem terjedt ki, a bakterioplankton mennyisége, a megelőző tíz év adataival összhangban alacsony volt. A halpusztulást követő, részletes, mind a négy medencére kiterjedő vizsgálatokat augusztusban kezdtük el. Az év hátralevő részében az egész tóban szokatlanul nagy volt a bakterioplankton mennyisége. A Keszthelyi, Fonyódi és Szemesi medencékben mért értékek elérték a szervesanyaggal súlyosan terhelt vizekben membránfilteren meghatározott baktérium számot. Néhány őszi érték még a Siófoki-medencében is meghaladta a négy milliót. 1976-ban a bakterioplankton mennyisége lecsökkent a halpusztulást megelőző évek szintjére. A Siófoki medencében a nyári minimum is kialakult, a korábban az egész tavat jellemző rendkívül alacsony, néhány százezres értékkel. A Keszthelyi-medencében mért értékek megközelítették a két milliót, á legmagasabb érték október hónapban meghaladta a három milliót. A bakterioplankton nátriumkazeinátos táptalajon, aerób tenyésztési feltételek mellett számolható része, amely még érzékenyebben reagál a víz könynyen lebontható szervesanyaggal való dúsulására, jól mutatja, hogy 1974—75 telén szokatlanul nagy mennyiségű tápanyag került a tóba. A halpusztuláshoz vezető tápanyag terhelés területén, a Fonyódi-medencében az aerób bakterioplankton mennyisége márciusban, a halpusztulás vége felé, rendkívül nagy volt, meghaladta a 3xl0

5-t milliliterenként (3. ábra). A részletes vizsgálatok szerint az aerób bakterioplankton mennyisége az év hátralevő részében is nagy volt, különösen a Keszthelyi és Fonyódi medencékben, de a korábbi évekkel összehasonlítva a Siófoki-medencében is. A halpusztulás utáni évben, 1976-ban a nátriumkazeinátos táptalajon számolt aerób bakterioplankton mennyisége is lecsökkent, legalább is a mindkét évben vizsgált és így összehasonlítható nyári és őszi hónapokban. A melegvízi periódus J FMAMJJAS2 0NDJ F M A MJJASZ OND 2. ábra. A bakterioplankton mennyisége a négy medencében, a halpusztulásos és az azt követő évben Fig. 2. The amount of bacterioplankton in the four basins in the year of, and following, the mass fish decay Abb. 2. Menge des Bakterienplanktons in den vier Becken zur Zeit des Fischabsterbens und im folgenden Jahr