Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

12. szám - Dr. Fekete József: A talaj sóforgalma szabályozásának lehetősége az öntözési rend helyes megválasztásával

Beszámoló Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. 531 A talaj sóforgalma szabályozásának lehetősége az öntözési rend helyes megválasztásával Dr. FEKETE JÓZSEF* a mezőgazdasági tudományok kandidátusa A talaj fizikai-, kémiai- és biológiai tulajdonságait számos környezeti tényező befolyásolja. A kiszáradások és nedvesedések a talaj víz- és sóforgalmának megváltoztatásával a termékenység csökkenéséhez vezethetnek. Erre különös figyelmet kell fordítani öntözött területeken, mert a vízforgalom megváltozása a talajban lejátszódó kedvezőtlen folyamatokat erőteljesebbé teheti. Okszerű mesterséges beavatkozással, helyes öntözési rend alkalmazásával azonban lehetőségünk van arra, hogy a károsfolyamatokat mérsékeljük, illetve megelőzzük. A szikes talajok képződésének és sóforgalmának kérdése igen szerteágazó probléma. A szikes talajok keletkezése jellegzetes talaj képződési folyamat, több együttesen és egymás után ható tényező alakítja. A szikes talajok kialakulásának értelmezésére több elmélet született. A vélemények nagy része azonban megegyezik abban, hogy a szikesek képződésénél fontos szerepe volt a víznek, a nagymértékű átnedvesedésnek, a kiszáradásnak, az ezekkel kapcsolatos kihigzódási és felhalmozódási folyamatoknak. A sófelhalmozódás, szikesedés folyamata és körülményei a földrajzi, geológiai, éghajlati, növénytani, stb. viszonyoknak megfelelően igen eltérőek lehetnek. 'Sigmond (1905) hazánkban a száraz éghajlatot, a vizet át nem eresztő réteget és az időlegesen túl bő nedvességviszonyokat jelölte meg a sófelhalmozódás feltételeiként. A sóforgalommal kapcsolatban több megfigyelést tett Herke (1964). Rámutatott arra, hogy a lazább mechanikai összetételű talajokban általában erőteljesebb a felhalmozódás, gyorsabb a kapilláris vízemelkedés, nagyobb mértékű a felszíni párolgás, aminek eredménye a sók felhalmozódása, sőt a felszíni sókivirágzás. Az öntözésnek jelentős környezeti hatása van. Ennek döntő oka az öntözés előidézte túlbő nedvességviszonyokban, a talajvízszint megemelkedésében keresendő. Hazánkban Szabolcs (1961) vizsgálta több helyen az öntözött talajok sóforgalmát, a másodlagos szikesedés kérdéseit. Szabolcs, Máté (1956) és munkatársaik jelentős mértékű szikesedést mutattak ki modell kísérletekben is. Öntözött körülmények között a sófelhalmozódás fő oka a kedvezőtlen kémiai összetételű talajvíz megemelkedése. A talajvízszint megemelkedéséről és ezzel kapcsolatos sófelhalmozódásról számolt be többek között Arany (1958), Darab (1958), Fekete (1968), Harmati (1964), Várallyay (1967). Szabolcs, Darab, Várallyay (1968) az öntözött területek talajvizének megemelkedése, a talajok másodlagos szikesedése és termékenysége közötti összefüggést tanulmányozták. Kodva (1965) széleskörű és részletes vizsgálatokat végzett a talajvíz és szikesedés * (Agrártudományi Egyetem, Gödöllő) kapcsolatának tisztázásához. A másodlagos sófelhalmozódás mértékét a talajvízszint megemelkedése mellett még számos körülmény befolyásolja. Ezek közé tartozik a talaj nedvességi állapota és kiszáradásának mértéke, a párolgás erőssége. Herke (1964) megállapította, hogy ahol évente kb. 20 cm vastag vízréteg bepárlódik, ott több ezer év alatt még a jó minőségű vízből is jelentékeny mennyiségű nátriumsó halmozódik fel és a talaj elszikesedik. Öntözött viszonyok között ezen okból bekövetkező sófelhalmozódásra még nagyobb a lehetőség. Nyáron a felszíni szintek kiszáradásával a talajvízből a felszín felé szivárgó nedvességgel ionok vándorolnak a felső rétegekbe, ahol jelentős mértékű nátrium felhalmozódást idéznek elő (Bacsó, Fekete, 1974). A felszínhez közeli talajvízállásnál a párolgás erősségétől függően változhat a sófelhalmozódás mértéke. Több éves vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a talajvíz szintjének emelkedésével csak kezdetben nő erőteljesen az oldható sók mennyisége, később a növekedés üteme csökken, illetve jelentéktelenné válik. Ennek oka feltehetően a nedvesség és száradás, illetve a párolgás alakulásában található meg. Ebből kiindulva állítottuk be kísérletünket. A sós talajok nedvességviszonyainak növénytermesztési szempontból fontos gyakorlati következménye is van. Petrasovits (1968) vizsgálatai szerint a nagyobb nedvességtartalom, illetve kisebb sókoncentráció kedvező a növények csírázására. Székely (1954) a kiszáradások és átnedvesedések hatásának vizsgálatánál a vizeskivonatok fajlagos ellenállását mérte. Megállapította, hogy szárítás után a talaj sótartalma nőtt, melyet azzal magyaráz, hogy a talajkolloidok adszorpciós felületéről jól disszociáló elektrolitok lépnek a talajoldatba. Modell kísérletekben vizsgáltuk a különböző sótartalmú oldatokkal nedvesített talajminták oldható sótartalmának változásait, különböző hőmérsékleten végzett szárítások hatására. A meteorológiai adatok szerint talajaink felszínének hőmérséklete 60—70 °C-ig emelkedhet. A kezeléseknél a természetben is előforduló hőfokokat alkalmaztunk. A vizsgálatok módszere A vizsgálatokhoz réti csernozjom talajt használtunk, amely a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság Keleti Főcsatorna melletti öntözött területéről származik. A talaj kémhatása semleges, a vízben mért pH értéke 6 ,9; a KCl-ban 6,5. Szénsavas meszet a felső szintekben csak nyomokban tartalmaz, a C-szintben azonban mennyisége 11%-ra nő. Fizikai talajfélesége vályog, a