Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

10. szám - Fóris Lajos: A termálvízre alapozott üdülés és idegenforgalom fejlesztésénak további feladatai

460 Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. Fóris L.: A termálvízre alapozott üdülés gyen, van-e ilyen jellegű üzleti lehetőségünk, s ha igen, milyen mértékben és főleg milyen feltételekkel (mennyiért lehet eladni egy ilyen szolgáltatást, s az hogyan viszonylik a tényleges, népgazdasági szinten is ellenőrzött önköltséghez?) —, hanem értékes adatokat nyernénk az elsőként említett szociálpolitikai szolgáltatás tényleges költségeire, gazdaságosságának fokozására is. Harmadik alváltozatként a kereskedelmi turizmus keretébe tartozó üdülőszállók említhetők, amire a margitszigeti Termál hotel lehet példa, s rendelkezik nyilvánvalóan értékes és a gyakorlat által folyamatos ellenőrzés alá kerülő számításokkal is. A negyedik változat, a SZOT gyógyüdültetése, már kevésbé tiszta típus, s az első három alapján valószínűleg megítélhető volna. Az ilyen jellegű gazdasági vizsgálatok alapján állást lehet majd foglalni, hogy a koncepcióban a termálfürdőzés fejlesztésére keretként feltételezett összegeknél valószínűleg jóval szerényebb anyagi lehetőségek esetén melyek azok a fejlesztési típusok, amelyek tisztán gazdasági szempontból is indokoltak, melyek azok, amelyek esetleg kizárandók, ill. mely esetekben, hogyan és milyen feltételekkel lehet és kell szociálpolitikai, vagy egyéb szempontok alapján célszerű kompromisszumokat kötni. Ebben a vonatkozásban például érdekes a fürdőzés állami támogatásának feltételeivel, magával az egész árpolitikával foglalkozni, ahol több, egymásnak ellentmondó szemponttal állunk szemben, s ezzel kapcsolatban visszatérni néhány, a koncepció korábbi változatában szereplő, de a véglegesből kimaradt gondolatra. A szociális okokból célszerű állami támogatást olyan fürdőzők is élvezik, akiknél ez aligha indokolt, pl. rokonoknál vagy ismerősöknél lakó, tehát egyébként sem sok gazdasági előnnyel járó külföldi turisták. Minthogy ugyanakkor a „kettős árrendszertől" elvi okokból idegenkedünk, meg lehetne vizsgálni azt a korábbi javaslatot, hogy nem lenne-e indokolt a szolgáltatások, ezek keretében a belépőjegy árát az önköltség közelében, esetleg egy szerény haszon figyelembe vételével megállapítani s a szociálpolitikai szempontot egyidejűleg széles körű kedvezményes jegyváltás lehetőségével biztosítani? Ha a szakszervezeti tagoknak, fiataloknak, katonáknak és nyugdíjasoknak stb. olyan kedvezményt adnánk, ami esetünkben a jelenlegi árszint fenntartását jelentené, akkor a bántó megkülönböztetés elkerülésével emelhetnénk a bevételeket, egyben kidomborítva a rendszer lényegét: az állami támogatást szociális kedvezményként biztosítjuk. Ez még nevelő hatású is volna: többen igénybe vennék a fürdőket, ha tudnák, milyen értékes szolgáltatást kapnak kedvezményes áron. Sőt, a szabályozásra is bizonyos lehetőségeket nyitna a kedvezményen alapuló rendszer, például azok szüneteltetésével vagy korlátozásával mérsékelni lehetne a túlzsúfolt hétvégek higiéniai szempontból is gyakran kifogásolható terhelést. (Az elgondolásnak több olyan részlete van, aminek kifejtésére itt nincs lehetőség. Csupán az elv felvázolására szorítkoztunk.) A gazdasági vizsgálatok kiterjesztésébe, ill. finomításába be kellene vonni a koncepció egyéb részleteit is, pl. annak elemzését, hogy a viszonylag nagy szórást mutató szálloda gazdaságossági számítási eredmények mögött mennyiben állnak egyedi jelenségek, ill. esetleg elvi összefüggések levonására is alkalmat adó általános szempontok. Ezekben a keretekben lehetne elvégezni a koncepció országos fürdőfejlesztési rangsorának olyan finomítását is, ami élesen differenciál az egyes fürdőtípusok igénye szerint, hiszen lényegesen eltérők mondjuk, a gyógyfürdők és a nagyvárosi vagy ipari övezetek napi, esetleg hétvégi relaxációs igényeit kiszolgáló fürdők létesítésének feltételei. (Egyik esetben a vízminőség és a legkedvezőbb környezeti, klimatikus stb. adottságok, másikban a közelség és a viszonylag előnyös, vagy elfogadhatóan kialakítható környezet a döntő.) Általában tovább kell folytatni az egész témakör gazdasági oldalának feltárását, mind a vállalati gazdaságosság, mind a népgazdasági szint alapulvételével. Idegenforgalom Tulajdonképpen a termálfürdőzés idegenforgalmi vonatkozású kérdései vagy gazdasági, vagy szociálpolitikai jellegűek, ha mégis külön is megemlítünk egyeseket, ez a kérdéscsoport viszonylagos önállóságával és jelentőségével indokolható. A feladat ebben a vonatkozásban a termálvízre alapozott üdülés és idegenforgalom integrálása a magyar idegenforgalom egészébe, ill. az utóbbi általános szempontjainak következetes érvényesítése a termálturizmusra. Mindkét vonatkozásban már a koncepció is jelentős lépéseket tett. Annak figyelembevételével, hogy a termálvizek ilyen jellegű hasznosítása a magyar idegenforgalomnak szerencsés esetben egyedi jelleget adhat — mindenesetre remélhető, hogy a jövőben a jelenleginél jóval nagyobb súlyú részét fogja képezni —, tisztázni kell, hogy a termálfürdőzés különböző ágazatai hogyan szolgálhatják, finomítják, ill. egészíthetik ki az idegenforgalom egészének szempontjait. A tranzit idegenforgalom például önmagában inkább hátrányos, mint előnyös. (Növeli a zsúfoltságot, környezetszennyeződést, igénybe veszi gyakran más forrásokból dotált szolgáltatásainkat, ugyanakkor kevés közvetlen hasznot hoz.) A fő idegenforgalmi folyosókra telepíthető, termálfürdővel is rendelkező szállodák nemcsak a közlekedés kényelmét s ezáltal biztonságát is fokoznák, de a tranzit turizmus gazdasági mérlegét is lényegesen javítanák, egyben emelve általános idegenforgalmunk kulturáltságát és jó hírét. Érdemes lenne egy-egy ilyen szálló gazdaságosságát önálló egységként is megvizsgálni! Ha valahol megkísérelhetnénk a külföldi tőke bekapcsolását a termálfürdőzés fejlesztésébe, első lépésként egyegy ilyen tranzit szálló létesítése jöhetne leginkább szóba. Hasonlóan finomítani lehetne-az idegenforgalom további kategóriáinak gazdasági