Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

10. szám - Fóris Lajos: A termálvízre alapozott üdülés és idegenforgalom fejlesztésénak további feladatai

Fóris L.: A termálvízre alapozott üdülés Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. 459 kel, pl. izotópos nyomjelzés segítségével lehetségesnek látszik.) Célszerű megjegyezni, hogy a források és a termálfürdőzés fentiekben vázolt, megint csak aktív jellegűnek nevezhető, (de a bányászati vízvédelemtől élesen megkülönböztetendő) védelme mellett van egy semmi vei sem kisebb jelentőségű passzív lehetőség is. Amint az éppen a koncepcióból meglehetős egyértelműséggel kitűnik, a termálvízkészlet által körvonalazott fürdőfejlesztési lehetőség lényegesen nagyobb, mint aminek realizálására az ország belátható időn belül mozgósítható egyéb adottságai (anyagi fedezet, építési kapacitás) keretet biztosítanak. így a tényleges beruházási döntéseknél mérlegelhető lesz, hogy a nagyobb arányú fejlesztést milyen mértékben lehet, ill. célszerű azokra a területekre koncentrálni, ahol ilyen jellegű veszélyeknek még a gondolata sem merül fel, s így az aktív védekezésnek a szükségességéről sem lehet szó. Éppen a Project keretében készültek olyan térképek is pl. a nyári és téli üdülés klimatikus feltételeinek előnyeire és hátrányaira vonatkozólag, amelyekből kitűnik, hogy a hazai lehetőségek egyéb szempontból is meglehetős bőséget mutatnak, így a bármilyen szempontból problematikus területek elkerülhetők, ill. azok igénybevételére esetenként csak más vonalon, például regionális érdekből jelentkező célszerűség szolgáltat határozott indokot. A fürdők építésével és üzemeltetésével kapcsolatos műszaki kérdések Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek az erősen szerteágazó, különböző területeket érintő kérdések a koncepcióban és attól függetlenül is a legjobban kézben tartottak, így beérhetjük néhány fontos részfeladatnak a puszta megemlítésével. (Részben kivételt képez a használt vizek eltávolításával kapcsolatos kérdéscsoport, amire aligha lehet általános megoldást találni, az egyedi víz- és környezetadottságokhoz alkalmazkodó megoldások pedig egyedi tervezést, ill. szabályozást igényelnek.) Víztermelés vonalán a nagy emelőmagasságú és magas hőmérsékleten is üzembiztosan működő búvárszivattyúk továbbfejlesztése (és hazai gyártása), üzemeltetési vonalon a korrózióvédelem, a gáztalanítás és a lerakódások elleni műszakilag és gazdaságosság terén egyaránt hatásos küzdelem, a víztisztító, ill. vízforgató berendezések jó hatásfokú üzemeltetése, a „hőszivattyúk" műszaki és gazdasági feltételeinek javítása a legfontosabb fejlesztési feladatok. — Építészeti vonalon a vízgőzök korrozív hatásának jól ellenálló építőanyagok, műanyagszigetelések fejlesztése, a könnyű és gyors, ugyanakkor az egyre növekvő esztétikai igényeket is magas szinten kielégítő építkezés a cél. A fürdők és települések kapcsolatának a korszerű urbanisztikai szemléletnek, a közlekedés és közművesítés igényeinek megfelelő kialakítása, a fürdőtelep belső elrendezésének az aktív és passzív pihenést egyaránt lehetővé tevő megoldása szintén nemcsak egy-egy adott tervezés részeként megjelenő, hanem további elvi tisztázást is igénylő feladat. Olyan feladat, amelynek megoldása elengedhetetlen feltétele a szociálpolitikai kérdésekkel kapcsolatban érintendő korszerű fürdőkultúra megteremtésének. A fenti kérdéscsoport tehát érezhetően elhagyja a szigorúan vízgazdálkodási érdekeltségű területet s különböző más főhatóságok hatásköréoe nyúlik át. Fokozottan áll ez a termálvizek üdülési-idegenforgalmi hasznosításának alább tárgyalandó gazdasági és egyéb aspektusaira. Hogy mégis e lap hasábjain tárgyaljuk ezeket is, annak az a magyarázata, hogy az egész kérdéscsoportot a termálvíz mint bázis egy egységbe Kapcsolja össze. Gazdasági kérdések Már említettük annak szükségességét, hogy tisztázni kell a termálvizek különböző célra történő igénybevételéhez fűződő gazdasági (és egyeb) szempontokat. Ez azonban nem csak a két ío felhasználási lehetőség — fürdőzési vagy energetikai célú hasznosítás — viszonylatában szükséges, hanem a fürdőzés körén belül is, hiszen ez a téma maga is szerteágazó. Hogy csak a főbb csoportokat említsük, a gyógyászati (rekreációs), üdülési (relaxációs), esetleg sport, fürdőzés mindegyikének megvannak a nyári, ill. téliesített változatai, amelyekhez eltérő gazdasági szempontok — előnyök és hátrányok — fűződnek, ami az elsősorban figyelembe vett vendégkör (külföldi, ill. belföldi idegenforgalom, esetleg a szociálturizmus résztvevői) szerint is még tovább differenciálódik. így még ezek az alcsoportok sem egységesek s ennek megfelelően lényeges belső összefüggéseiket feltáró egyedi gazdasági elemzést kívánnak. Például a gyógyfürdő kategória legalább 3-4 jól megkülönböztethető alváltozatot képvisel, amelyek egymáshoz képest is eltérő gazdasági problémákat vetnek fel. — Az egyértelműen az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó, gyógyvizekhez kapcsolódó kórházak, szanatóriumok gazdasági kérdéseiről beszélve, itt az a lényeg, hogy az egészségügyi szolgáltatást mennyiért lehet biztosítani (ágyanként és naponként), tehát a szociálpolitikai feladatot milyen gazdasági feltételekkel lehet megoldani. De ehhez kapcsolódóan vissza-visszatér az a gondolat is, hogy az ilyen jellegű szolgáltatást fizető vendégnek, ill. ez esetben betegnek, pl. külföldieknek vagy külföldi betegbiztosító társaságok zárt csoportjainak üzleti alapon nyújtsuk, amire kisebb tételekben már a gyakorlatban is sor került. Ezzel kapcsolatban a sajtóban is megjelennek jóhiszemű, de néha teljesen megalapozatlan feltételezések és információk [1976 őszén olvashattuk például, hogy ilyen módon 1 USA-dollár akár 10 Ft-ért is kitermelhető, ami csak teljesen hibás közgazdasági szemlélet talaján állítható, ti. ha ingyen adottságnak tekintünk számos olyan tényezőt — orvos- és általában személyzeti ellátást, épületeket, berendezéseket, — amelyek létrehozásában hatalmas társadalmi erőfeszítés jelentkezik.] Ennek a kérdésnek következetes végiggondolása, ill. számítása nem csak azért volna érdekes, hogy végre eldönthető le-