Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

9. szám - Dr. Kovács György: Statisztikai modell laza szemcsés üledékek pórusméret-eloszlásának jellemzésére

Hidrológiai Közlöny 1977. 8. sz. 381 Statisztikai modell laza szemcsés üledékek pórus-méret eloszlásának jellemzésére Dr. KOVÁCS GYÖRGY a műszaki tudományok doktora 1. Bevezető Porózus közeg ellenállásának vizsgálatában a véletlen jelleggel összekötött pórusok szabálytalan hálózatát általában egyszerűsítő geometriai mo­dellel helyettesítjük (kapilláris csövek, vízben üle­pedő gömbök használhatók modellként). A kapillá­ris csőmodellt alkalmazva figyelembe kell vennünk azt a többlet-ellenállást is, amit a tényleges csa­tornák nem egyenes volta (tortuozítás) és átmérő­jük állandó változása okoz. Igazolható, hogy az egyenes tengelyű kapilláris csövekből összeállított modell hidraulikailag akkor egyenértékű a modelle­zett rendszerrel, ha a csövek nem állandó átmérő­jűek, hanem két különböző átmérőjű rövid szaka­szokból összetettek, és a kétféle keresztmetszeti te­rület aránya 1:3.5 (Kovács, 1969. 7. ábra). Mind az átlagos csőátmérő, mind a kapilláris cső egyéb geo­metriai paramétere a réteg talajfizikai jellemzői­nek függvényeként számítható: d 0= 4-^ —; e?i = 0,67e? 0; A Th OC á 2=l,25(í 0; a~l,5(Z 0, (1) ahol Dh a hatékony átmérő (Kozeny, 1953), a a szemcse alaki tényezője (Kovács 1968-a), és n a réteg poroz itása. Amikor telített közegen keresztül kialakuló szi­várgást vizsgálunk, egy keresztmetszetben a kü­1. ábra. A pórusokból alkotott járatok helyettesítésére / javasolt cső-modell Puc. 7. Mode Ab U3 rtyiKa mpyóowK, npedua3Hanenubiü ÖAH onucanuH xodoe, o6pa3ywu)uxcn U3 nopoebtx ifenowK Fig. 1. Substitution of the channels composed of pores by the proposed capillary-tube model lönböző átmérőjű járatokat az átlagos pórus-mé­rettel jellemezhetjük. Ennek egyik oka az, hogy a pórusátmérő szórása viszonylag kicsiny. Másrészt a folytonossági elmélet elveit alkalmazva megálla­píthatjuk, hogy a szokásos áramlási terekhez mér­ten elhanyagolhatóan kicsiny annak a reprezen­tatív elemi egységnek a felülete, amire meghatá­rozva az átlagos pórusátmérőt, ez a paraméter már csak véletlen jellegű ingadozást mutat a vizsgált egység helyzetétől függően. Telített rétegek vizs­gálatakor elfogadhatjuk tehát azt az egyszerűsí­tett geometriai modellt, amely egymással azonos (és átlagos méretű) csövek kötegével helyettesíti a pórusokból felépült vízvezető hálózatot. Vannak esetek azonban, amikor a pórus méret (illetőleg a helyettesítő cső ármérője) alapvetően be­folyásolja a kialakuló áramlás jellegét. Talán en­nek legszemléltetőbb példája a telítetlen (vagy rész­legesen telített) rétegeken keresztül létrejövő szi­várgás. A nagy pórusoknak csupán a falát borítja víz-film, amit a szilárd és a folyékony fázis kö­zötti tapadó erő tart a gravitációval szemben a ta­lajvíz-tükör fölött. Figyelembe véve a tapadó (Van der Waals) erőnek az elméleti fizikában általában elfogadott jellemzését, a víz-film vastagságát ha­todfokú hiperbola formájában adhatjuk meg a víz felületén uralkodó szívás függvényében. Ha ezt a szívást (— p) szívómagasságként fejezzük ki (\p= —ply) és alkalmazzuk a kapilláris csőmodellt, az adhéziós telítettségi arányra (s a a gravitáció el­lenében az adhézió által visszatartott térfogat­arány formájában kifejezett víztartalom a teljes porozitáshoz viszonyítva) közelítő összefüggést ad­hatunk a talajfizikai paraméterek függvényében (Kovács és Péczely, 1975): _1 -n 2,5• 10­3 _ S CL — n ip 1' 6 ahol már figyelembe vettük a talajfizikai jellem­zők és az átlagos kapiláris emelés közötti, a (3) egyenletben adott kapcsolatot is. A ip, h c 0 és Dh paramétereket az egyenletbe cm-ben kell helyette­síteni, mivel az állandó nem dimenzió nélküli szám. A tapadó-erőn kívül egy másik molekuláris erő is hat azonban a talajvíz tükör közelében. Ez a víz­molekulák közötti tömegvonzás, aminek a követ­kezménye a felületi feszültség, illetőleg vízszintesen zárt kerületű szelvényben a kapilláritás, amely a pórusokat, illetőleg ezek egy részét teljesen telíteni képes a talaj vízfelszín felett meghatározott magas­ságig (h c kapilláris emelőmagasság, ami egyenlő a kapilláris szívásból számított szívómagassággal és függvénye a pórus átmérőjének). A kapilláris cső­modell átlagos átmérőjét helyettesítve a porózus

Next

/
Oldalképek
Tartalom