Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

6-7. szám - Dr. Juhász József: Gondolatok a hazai geotermikus energiahasznosításról

Dr. Juhász J.: Gondolatok a hazai geotermikus Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 245 kedvéért (mint pl. a melegházak fűtésénél a községi fürdők) akkor az már — az ismert vízkészletviszonyok figyelembevételével — aligha látszik népgazdasági szempontból nagyobb távlatban is kívánatosnak. Miután Magyarországon a földi hőáram kb. kétszerese az ismert világátlagnak, akkor az ilyen szempontból legkedvezőbb területeken visszapréseléses hasznosítást kell megvalósítani. Ahogy senkinek sem jutna eszébe a központi — vagy távfűtés — egyszer fűtésre felhasznált vizét a radiátorok után elfolyatni, ugyanúgy értelmetlen a földi hő volumetrikus részének egy töredékét felszínre hozó víz elvezetése. A lehűtött vizet vissza kell vezetni a „kazánba" äZäZ El telepbe, hogy a bent maradt víz és a kőzet hőtartalma újra felmelegítse. Amennyiben a hőfluxus valóban számottevő érték, úgy a kőzettömeg hűlését lassítja, sőt esetenként — miután a földi hő dinamikus készlet, a rendszer permanenssé tehető. A visszapréseléses megoldásnál egyszerűbbé válik az üzem, mert kisebb lehet a levett hőlépcső, hiszen a vízben maradt hő nem vész el, s az egyszeri termeléssel ellentétben — mint láttuk — ekkor kihasználható a rendkívüli földi hőáram is. Üzemi és vízkészletgazdálkodási szempontból javul a helyzet, mert az esetenként nagy sótartalmú vagy agresszív és mindig meleg elfolyó víz kártétele a felszínen megszűnik s ha a termelő kutakat nem zárják le kellően a túlfolyó felesleges vizet —- mintegy büntetésként — kénytelen az üzemelő visszapréselni. A kitermelhető hévizek hőtartalmának kinyerése után azok elfolyatása tehát olyan mértékű víz- és hőpazarló eljárás, amit hatásfokát tekintve ma aligha engedhetünk meg magunknak. Felmerülhet az a megoldás, hogy ma az energiaszegény időkben kitermeljük amit egyszerűen tudunk és majd későbben gondolkozunk a bent maradt földi hő kitermeléséről. Ez a megoldás azért nehéz, mert a hévíztartó összletekbe elsősorban azok saját vizét nyomhatjuk vissza a rezervoárok jelentős károsítása nélkül. Ha pedig most a nyomásviszonyokat a néhány százalék kitermelhető hő miatt lényegesen rontjuk a tárolók későbbi korszerű üzeméhez szükséges rétegenergiát mesterségesen kell pótolni, azaz többlet energiát kell felhasználni a földi hő kinyeréséhez. A hévíz kitermelését és egyszeri felhasználását csak akkor szabad kezdeményezni — a távlati vízmérleg és a felszíni víz minőségi romlása miatt — ha a hévíz mindhárom alapvető jellemzőjére szükség van és ezen belül a víz minőségi igényt elégít ki. A hasznosítás célszerű sorrendje: gyógyvízellátás, használati melegvízellátás, fürdővízellátás. Amennyiben valamely területen csak a földi hőt (geotermikus energiát) kívánjuk hasznosítani cs csak statikus vízkészlet van, úgy egy megfelelő tároló rétegcsoport kiválasztásával visszapréseléses termelésre kell berendezkedni. Hazai viszonyaink között általában a földi hőnek csak a kőzetekben és pórustartalomban tárolt értékét lehet gazdaságosan felhasználni és a hőfluxus legfeljebb a nem permanens folyamat némi lassítását teszi lehetővé. A földi hő volumetrikus értékének a hévíz egyszeri felhasználásával — és utána elfolyatásával —való kitermelése pazarlás. Amennyiben helyenként dinamikus vízkészlettel termelünk ki földi hőt, úgy a dinamikus víz- és hőháztartási egyensúlyt be kell állítani, s ezt a hőhozamot kell a tervezés alapjának venni. A hévízek használati értékét meg kell határozni, majd ennek ismeretében részletes és korrekt gazdasági vizsgálatokat és összehasonlításokat kell tenni, — egyrészt a hévizek teljes értékű hasznosítására, — másrészt a geotermikus energia visszapréseléses megoldására. Ki kell jelölni azokat a gazdasági tájakat — vagy ellenőrizni —, ahol a fejlődés során elsődlegesen érdemes a geotermikus energia — és a hévízhasznosítás fejlesztésével foglalkozni —, figyelembe véve a hévíztárolók tulajdonságait is. Ezekre a kijelölt tájakra meg kell határolni a várható hévízigényt és hőigényt. A kutatási, termelési és elosztási viszonyok figyelembe vételével a hévíz és a geotermikus energia hasznosítás ésszerű fejlesztése érdekében ki kell választani két kísérleti tájat. Az egyik olyan legyen, hogy a hévízhasznosítás teljességére lehessen tervezni, a másik olyan, hogy a geotermikus energia vízvisszapréseléses termelését lehessen megvalósítani. Mindkét táj lehetőleg már ismert és kedvező hévíztárolók területére essen, s minél több meglevő kutat lehessen felhasználni. Célszerű kémiai problémától mentes -— vagy attól rutinszerűen megszabadítható — vizű területeket választani. Tárcaközi megállapodás alapján kell mindkét tájat berendezni és üzemeltetni, és a tapasztalatok alapján lehet tovább folytatni a konkrét fejlesztést. Hazánk nagy medencéinek porózus kőzeteiben igen nagymennyiségű hő halmozódott fel. Ennek ésszerű kitermelése a jelenlegi árviszonyok mellett csak a teljesértékű hévízhasznosítás mellék- vagy társtermékeként lehetséges. Sajnos ez a felhasználás a hőtartalomnak csak töredékét nyújtja. A visszapréseléses megoldás a mai árak mellett nem mutatkozik gazdaságosnak. Ennek két oka lehet. Egyik az, hogy a víz használati értéke nincs jól meghatározva, a másik az, hogy egyéb energiahordozóval még ma is valóban olcsóbban tudunk energiát előállítani. Bár mindkét kérdés közrejátszik a gazdasági döntésnél, mégis az elsőre szeretném a figyelmet irányítani. Addig, ameddig az energiahordozók helyettesíthetők egymással a víz s különösen az ivóvíz ma még nem helyettesíthető. Ezért az ivóvízre felhasználható vizekkel való pazarlás aligha engedhető meg, különösen akkor, amikor tudjuk, hogy nem is egy egész emberöltő múlva ebből a nélkülözhetetlen nyersanyagból országosan hiányunk lesz. * * * Az óvatosságra intő gondolatok nem a geotermikus energiahasznosítás gátjai kívánnak lenni,