Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
5. szám - Dr. Bauer Mária: Az aktívszén regenerálásának időszerű kérdései
Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 225 Az aktívszén regenerálásának időszerű kérdései Dr. B A U E E M'Á RIA* Bevezetés A modern vízkezelési technológiában a biológiailag nem bontható szennyezések ivóvízből vagy a szennyvíztelepek elfolyó vizéből történő eltávolítására az aktívszén adszorpció igen hatékony és mint rugalmasan alkalmazható eljárás, meglevő technológiák javítására nagyon célravezető. Tekintettel arra, hogy az aktívszenes vízkezelési technológia nem tartozik az „olcsó víztisztítási eljárások" közé, — az aktívszén magas piaci ára miatt — törekedni kell arra, hogy az aktívszén kapacitását minél jobban kihasználjuk, s a szén üzemben tartását a regenerálási ciklus bekapcsolásával minél hosszabb időn keresztül folyamatossá tegyük. Az aktívszenes vízkezelés gazdaságosságát jelentősen befolyásolja az aktívszén regenerálásának gazdaságossága azon a lehetséges adszorpciósregenerálási cikluson belül, amelyben az aktívszén újrahasznosítása még lehetséges. Az Amerikai Egyesült Államokban az adszorpciós rendszerek legtöbbjénél a granulált aktívszén regenerálását „in situ" oldják meg (1. kép). Európában még elterjedtebb a gyártó cégeknél történő regenerálás, azonban a szállítási költségek növekedése és a szállítás során fellépő veszteségek miatt — melyek nagymértékben emelik a regenerálás költségeit — Európában is egyre inkább tapasztalható a törekvés a helyszínen történő regenerálás megoldására, de legalábbis a központi regeneráló telepek számának növelésére. Hazánkban egyetlen központi regeneráló telep létesítése még hosszú ideig ki tudná elégíteni a hazai igényeket; ennek megépítése mindenképpen indokolt és kívánatos. A víztisztításban a jövőben hazánkban is feltétlenül számolni kell az aktívszén alkalmazásának szélesebbkörű elterjedésével, részben a regionális vízellátó rendszerek építése, részben a felszíni vízkészletek szélesebbkörű felhasználása miatt. Ez indokolja, hogy az aktívszén regenerálásának kérdésével foglalkozzunk. 1. A regenerálás alapelve, regenerálási módok Az aktívszén üzemelés közben egyre több szenynyező anyagot adszorbeál, míg elkövetkezik az az állapot, amikor a szűrők hatékonysága egyre csökken. A szén aktivitása — a deszorpció jelenségének felhasználásával — a szűrők hatékony ellenáramú öblítésével, időről időre megújítható. Bizonyos idő elteltével azonban a szűrőanyag az adszorbeált anyagokkal annyira telítődik, hogy aktiválása egyszerű visszaöblítéssel már nem végezhető el hatékonyan. Ilyenkor a szenet a szűrőből kiemelik és az eredeti aktiválási technológián alapuló eljárással adszorpciós kapacitását visszaállítják. Ezt * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. 1. kép. A Nitro-i vízműtelep reaktiváló kemencéje, USA USA, Nyugat Virginia az eljárást a szén regenerálásának vagy reaktiválásának nevezik. 1 Két alapvető regenerálási eljárás van: 1. termikus regenerálás és 2. kémiai regenerálás. A termikus regenerálás ugyanazon a technológián alapszik, mint az aktívszén előállítása termikus aktiválással. A regenerálás leggyakoribb módja, amikor a regenerálás közvetlen tüzelésű, több tűzterű kemencében megy végbe, ahol a természetes gázok levegő jelenlétében való égetését használjuk mint hőforrást, a széndioxid, oxigén és gőz égéstermékek egy része maga az aktiválószer. Hatásosabb eredményeket észleltek, ha a gőzt fölös menynyiségben adagolták. A regenerálás során veszteségek lépnek fel úgy a szén térfogatában, mint adszorpciós kapacitását illetően, amit a regenerálás egyik gazdaságossági tényezőjeként számításba kell venni. 1 Az irodalomban mindkét kifejezést megtaláljuk a szén eredeti adszorpciós kapacitásának visszaállítását célzó folyamat jelölésére. A két elnevezés között fogalmi eltérés nincs, bár a regenerálás szó tágabb értelmű, az egész regenerálási ciklusra vonatkozik, míg a reaktiválás a folyamatnak tulajdonképpen egy részét, magát az újra aktiválási folyamatot jelöli, és a szakirodalomban használata kevésbé terjedt el.
