Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

12. szám - Lorbererné Szentes Izabella–Lorberer Árpád: A földtani szerkezet és a természetes felszínalatti vízáramlások kapcsolatának vizsgálata egy Duna–Tisza-közi példaterületen

540 Hidrológiai Közlöny 1976. 12. sz. Lorbererné Szentes I.—Lorberer A.: A földtani szerkezet JELMAGYARÁZAT: 0 2,5 5 7,5 10 12,5[hm] m' \ \ , , w; yit ' j A \Duhánfú/i Magyar Középhegységi Vályú üledékei! / ^^ - —/—^,/jyuruunni cuyeuotu, /

AM • > < umui

^^n / / jklinális-jellegá üledékek \ Tkristályos kőzetek „Balaton-v

onal '

Ji \ /a

aröb-kulcsi fi szerkezeti vonal" 2/a ábra. „A-A" jelű regionális vízföldtani szelvény Dr. Kőrössy László (1953) és Dr. Csíky Gábor (1968) nyomán (A túlmagasítás léptéke a képződményeknél 12,5-szeres, a felsőpannon vízszinteknél 250-szeres) Jelmagyarázat: 1. Negyedkor. 2. Felső pliocén (levantei). 3. Felsőpannóniai alemelet. 4. Alsópannóniai alemelet. 5. Szarmata emelet. 6. Bádeni (tortonai) emelet. 7. Kárpáti (felső-helvéti) emelet. 8. Eggenburgi-ottnangi (burdigáliai-alsóhelvéti) emelet. 9. Miocén általában. 10. Középső oligocén (rupéli). 11. Alsó oligocén (lattorfi). 12. Eocén. 13. Kréta. 14. Triász. 15. Perm. 1«. Karbon. 17. Prekambriunii-ópaleozóos metarnorfitok. 18. Szögdiszkordancia. 19. Feltolódás. 20. Vetődés. 21. Mélyfúrás. 22. A rétegvizek áramlási irányai. 23. A karsztos hévizek feltételezett áramlási irányai Abb. 2/a Regionales hydro geologisches Profil „A-A" laut Dr. Körössy L. (1953) und Dr. Csiky G. (1968) (Der Masstab der Übererhöhung beträgt bei den Formationn das 12,5f

ache, bei den oberpannonischen Wasserspiegeln das 250fache ) Zeichenerklärung: 1. Quartär. 2. Oberes (levantinisehes) Pliozän. 3. Oberpannonisches Unterstockwerk. 4. Unterpannonisches Unterstockwerk. 5. Sarmatisches Stockwerk. 6. Badener (tortonisches) Stockwerk. 7. Karpatisches (oberhelvetisches Stockwerk). 8. EggenburgOttnanger (burdigalisch

—unterhelvetisches) Stockwerk; 9. Miozän im allgemeinen. 10. Mittleres Olygozän (Kupelisch). 11. Unteres Olygozän (Lattdorfer). 12. Eozän. 13. Kreide. 14. Trias. 15. Perm. 16. Karbon. 11. Präkambrium-altpaläozoische Metamorphite. 18. Winkeldiskordanz. Ii). Aufschiebung. 20. Verwerfung. 21. Tiefbohrung. 22. Strömungsrichtungen der Schichtenwässer. 23. Angenommene Strömungsrichtungen der Thermal-Karstwässer pített hévízkútjai jelentik. Ezeket a dél-budapesti hévizeket önálló típusba sorolják, mivel alacsonyabb hőmérsékletűek, vegyi jellegük azonban a magasabb hőmérsékletű vizekével azonos módon vezethető le a hideg karsztvízből. Alföldi L. (1968) ezt a látszólagos ellentmondást — amely vízkeveredéssel nem lenne magyarázható — a Vendel M.—Kisházi P. (1963—64)-féle elmélet alapj án rövidebb alááramlási úthossz feltételezésével oldotta fel és így jutott arra a következtetésre, hogy az áramlás iránya a délegyháza-alsónémedi ároíc vonalában fordul meg, ami a két geoszinklinálist esetleg elválasztó kristályos küszöb, vagy tektonikus érintkezés esetén egyaránt bekövetkezhet. A rátolódásos szerkezetet — a geomechanikai megfontolásokon túlmenően — azért is tartja figyelemreméltónak, mert ebben az esetben az egész alááramlási rendszer kényszerpályái is adottaknak tekinthetők. Az alaphegységre települt, felsőpannóniainál idősebb képződmények — a felsőeocén mészkövektől eltekintve — nincsenek vízföldtanilag feltárva, de kőzettani kifejlődésük alapján elsősorban csak izolált „porózus iencséket" tartalmazhatnak, túlnyomásos-fosszilis sósvizekkel. Vízzárónak és közepesen hőszigetelőnek tekinthetők. A felsőpannon összlet alsóbb tagozata — az ország egyéb medenceterületeihez hasonlóan — területünkön is hévíztároló, elsősorban a mélyebb tektonikai árkokban (pl. Ráckevei strandfürdő kútja). A hévizes szintek felett maximálisan 600 m vastagságú, agyagos-iszapos-finomhomokos rétegsor található, amely fokozatos átmenetet biztosít a telepfolyadék-jellegű hévizek és a felszínközeli rétegvizek között. A legfelső pannonkori homokrétegekre települt a terület ivóvízkútjainak jelentős része (1. ábra). Vizsgálataink elsősorban erre az egységesnek tekinthető ivóvíztárolóra vonatkoznak, amely helyenként közvetlen kapcsolatban áll az alsó pleisztocén kori durva homokos vízadókkal. (Összevontan „vízműves rétegcsoport"-nak is nevezik.) Az összlet vastagsága 50—200 m között változik, a szűrőzhető homokszintek a karotázsszelvények alapján jól párhuzamosíthatok. Az egyes kutak fajlagos hozama 80 l/p/m körül változik, maximális vízadóképességük átlagosan 250—300 l/perc.