Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
12. szám - Lorbererné Szentes Izabella–Lorberer Árpád: A földtani szerkezet és a természetes felszínalatti vízáramlások kapcsolatának vizsgálata egy Duna–Tisza-közi példaterületen
Lorbererné Szentes 1.—Lorberer A.: A földtani szerkezet Hidrológiai Közlöny 1976. 12. sz. 541 0 2,5 5 7,5 10 12,5[km] [mA.f] no vályú üledékei - Igái-bükki eugeoszinklinolis képződményéi 2/b ábra. ,,B-B" jelű regionális vízföldtani szelvény (Léptéke és jelölése azonos a 3/a ábráéval) Abb. 2/b Regionales hydro geologisches Profil ,, B-B" ( Massstab und Bezeichnung wie bei Abb. 3/a ) A kitermelt víz enyhén Na-hidrogénkarbonátos, 20 nk°-nál kisebb keménységű, 10Ö0 mg/l-nél kevesebb összes oldott anyag tartalommal, lefelé haladva a Na-ion mennyisége növekedik ( Schmidt E. R. és társai: 1962; Rónai A.: 1965, 1967). A fiatalabb negyedkori rétegek vízföldtani viszonyai eltérőek a Dunavölgyben és a Duna—Tisza közi homokhátság területén. A dunavölgyi, 30—70 m vastag pleisztocénóholocén kavicságyból 500—1000 l/perc vizet is ki lehet venni 1,0 m-nél kisebb depresszióval. Az oldott sótartalom a felszínközeli talajvízben magas, a mélyebb szintekben kisebb mint 1000 mg/l; az eltérés a kapilláris zónában fellépő, sűrűn ismétlődő oxidációs-redukciós folyamatokkal magyarázható (Erdélyi M.: 1967; Rónai A.: 1972). A homokhátság délebbi területein az összlet vastagsága a 200— 300 m-t is eléri, de csak az egykori Duna-medrek durvább üledékeiből lehet 100 l/p/m-nél nagyobb fajlagos hozamú víztermelésre számítani. A talajvízszint mélyen a térszín alatt található, minőségileg nem különül el a rétegvizektől. Az oldott sótartalom a 100—200 m körüli mélységközben 500 mg/l körül van, a keménység is alacsony, ami a csapadékból való közvetlen beszivárgás következménye (Simon, L.: 1964; Rónai A.: 1967). Gázos vizű kutakat Sümeghy J. (1944) és Schmidt E. R. (1962) a terület É-i, ÉK-i részén, a Szigetszentmiklós—Délegyháza—Alsónémedi— Úri-vonalon ismertettek, az újabb vizsgálatok (VITUKI, VIFUV, FTV, OGIL: 1973—74) ugyanitt mutattak ki mérhető mennyiségű metángázt ivóvízkutatkban. A gázos vizű felsőpannon kutak vize töményebb, 1000 mg/l feletti sótartalommal jellemezhető, a Cl-ion tartalom is magas, ami mélyebb rétegekből való utánpótlódásra utal (pl. Szigethalomban a Pestvidéki Gépgyár új 250 m-es kútjánál a sótartalom 1270 mg/l, a Cl-ion koncentráció a depresszió növelésével egyenes arányban növekedik). Hidrodinamikai vizsgálatok A Magyar Medence egészére vonatkozó kutatások (Almássy E.: 1962; Erdélyi M.: 1973; Rónai A.: 1965—72; Szebényi L.: 1971, stb.) szerint a negyedkori és felsőpannon rétegvizek egyik fő utánpótlódási területe a Duna—Tisza Közi Homokhátság, illetve a Gödöllő—Albertirsai pannon hátság, amelyek ,,negatív függőleges nyomásgradiensűek" (lefelé haladva a víztartók nyomása a hidrosztatikusnál kisebb mértékben növekedik, a felszín közeli vizek lefelé szivárognak), a dunavölgyi résztájegység és a Tisza völgye pedig ,,pozitív függőleges nyomásgradiensű" megcsapolási terület (lefelé haladva a hidrosztatikusnál nagyobb a nyomásnövekedés, a rétegvizek felfelé szivárognak). A kétfajta terület között semleges, közelítőleg hidrosztatikus nyomásállapotú részek találhatók a homokhátság K-i és Ny-i peremén. A nyomásanomáliák összhangban vannak a geotermikus anomáliákkal és az üledékek osztályozottságával (Simon L.: 1964). A hátság területén beszivárgó csapadékvíz ún. lokális- (helyi, sekélymélységű), intermedier- (közbenső) és regionális- (nagykiterjedésű és nagymélységű) ,,áramlási pályákon" (Erdélyi M.: 1973) keresztül jut a Duna és — sokak által feltételezetten — a Tisza megcsapoló törésvonalaihoz. A természetes felszínalatti vízáramlási rendszerek mennyiségi vizsgálatában alapvető jelentőségű Tóth J. (1963, 1967) munkássága, aki homogén felépítésű felszínalatti vízgyűjtők vízforgalmának meghatározására számítógépes aljárást is kidolgozott. A medencében fellépő,rétegvíz-cirkulációra vonatkozó elméletek kisebb földtani tájegységekre
