Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

12. szám - Domokos Miklós: A rendszervizsgálatok és a vízgazdálkodási mérlegek szerepe a vízgazdálkodási tervezésben

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 56. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 529—568. oldal Budapest, 1976. december A rendszervizsgálatok és a vízgazdálkodási mérlegek szerepe a vízgazdálkodási tervezésben DOMOKOS MIKLÓS* 1. Bevezetés 1.1 A vízgazdálkodási döntések megalapozásának eszközei A vízgazdálkodási tervezés döntési folyamat, amelynek végeredménye valamely adott cél-halmaz szempontjából optimális vízgazdálkodási beavatkozások összességének a meghatározása. A döntés általában kétféleképpen valósulhat meg: a) Elkészül az adott cél-halmaz elérésére irányuló tervváltozatok kellő számú sorozata, s ebbó'l kiválasztják a legmegfelelőbb tervváltozatot. (Egyszerűbb esetben esetleg csupán egyetlen tervváltozat készül, s ekkor ennek kielégítő voltát kell ellenőrizni). b) A tervezett vízgazdálkodási beavatkozás várható eredmény-összetevőit a beavatkozást meghatározó paraméterkombinációk függvényeként fejezik ki. E függvénynek az adott cél-halmaz szempontjából való optimálásával választják ki a megvalósítandó paraméterkombinációt, ill. tervváltozatot. A fenti a) és b) megoldás nem alapelvében, hanem inkább gyakorlati tekintetben különbözik egymástól. Az a) megoldás nyilvánvalóan egyszerűbb, viszont — j)l. a tervváltozatok „kellő számú" sorozatának kiválasztása révén — több előzetes, nem számszerűsített tapasztalati döntést rejt magában. A b) megoldás elvileg feltétlenül szabatosabb; gyakorlati megvalósítása során azonban — részben információhiány, részben számítástechnikai korlátok miatt — olyan egyszerűsítésekre kényszerülhetünk, amelyek kérdésessé tehetik a bonyolultabb megoldás alkalmazásának jogosságát. A hosszútávú vízgazdálkodási tervezésben foglalt kiválasztási feladat gyakorlati megoldásának két alapvető eszközét ismerjük: 1. a rendszervizsgálatot és 2. a vízgazdálkodási mérleget. * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. A rendszervizsgálat mind az a), mind a b) út esetén eredményesen alkalmazható akkor, ha alkalmazásának egyéb feltételei biztosítottak. A vízgazdálkodási rendszervizsgálatok a gyakorlatban az utóbbi 10—15 évben terjedtek el világszerte (Maas ós Huf Schmidt, 1962; Hall ós Dracup 1970; Schultz, 1975). Az EGB 1974. évi Washingtoni szimpóziuma felmérte és összegezte a szakterülot eredményeit (Domokos, 1974 b). Vízgazdálkodási mérlegek csak a tervváltozatok a) szerinti kiválasztására, egyszerűbb — ill. egyszerűsített — feladatok esetén alkalmazhatók eredményesen. (Dégen, 1969; Domokos, 1972; Filotti, 1964; Tylko— Poszwa—-Filipkowski, 1965; VRV 1970). A vízmérlegek célszerű, egységes módszertanának kialakításával nemzetközi szervezetek is foglalkoztak (EGB, 1974, KGSTVVÉ, 1970). 1.2 A tanulmány célja A tanulmány célja a vízgazdálkodási döntések megalapozását célzó két alapvető munkaeszköz, a vízgazdálkodási rendszervizsgálat és a vízmérleg módszerének összefoglaló bemutatása, valamint e két eszköz sajátosságainak és alkalmazhatóságának összehasonlítása. 2. Vízgazdálkodási rendszervizsgálatok 2.1 A vízgazdálkodási rendszer méretezésének általános elvei Valamely vízgazdálkodási rendszerre vonatkozó vizsgálat célja általában kettős: a) A rendszer változtatható (leginkább: jövőben létesítendő) elemeinek a rendszer célkitűzése szempontjából való optimalizálása (valamint esetleg létesítésük optimális időrendjének meghatározása). b) A rendszer célkitűzése szempontjából optimális működési rend megtervezése. A fenti kettős célra irányuló vizsgálat elvégzésének alapvető feltétele nyilvánvalóan a rendszer célkitűzésének meghatározása. (Enélkül az „optimális" szónak nem lenne értelme). Mivel azonban egy-egv vízgazdálkodási rendszeren belül is általában igen sok, részben összefonódó, részben ellentétes érdek, ill. igény van, ezért a rendszer méretezésének megkezdése előtt célszerű ezeket az elvárásokat'táblázatba, az ún. elvárások mátrixába (EVM) összegyűjteni.