Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
12. szám - Domokos Miklós: A rendszervizsgálatok és a vízgazdálkodási mérlegek szerepe a vízgazdálkodási tervezésben
530 Hidrológiai Közlöny 1976. 12. sz. Domokos M.: A rendszervizsgálatok Az általános EVM-ban részben számszerűsített, részben csak szövegesen meghatározható elvárások szerepelnek. A számszerűsített elvárásra példa: adott folyószakasz vízhozama legyen ar[m 3/s], P x valószínűséggel. A nem számszerűsíthető elvárásra példa: Növekedjék a lakosság életbiztonsága^ a táj váljék szebbé, emberek számára vonzóbbá. (Természetesen az utóbbi típusba tartozó elvárások egyes összetevői szintén számszerűsíthetők — a példa esetében, egyebek között, vízminőségi követelmények, alsó ós felső vízszint-határértékek előírásával — de teljes egészükben nem fejezhetők ki számokkal.) A vízgazdálkodási rendszer említett kettó's célkitűzésű vizsgálata az 1.1 szakasz a) esetében úgy történik, hogy elkészítik a rendszer-elemek különböző méretein és különböző üzemrendjén alapuló tervváltozatok kellő számú sorozatát, majd minden egyes tervváltozathoz előállítják az elvárások kielégítési mértékét jellemző mutatók mátrixát (kielégítési mátrix), s a tervváltozatok közül annak megvalósítását határozzák el, amelyek kielégítési mátrixa a leginkább megközelíti az EVM-ot. Előadódhat, hogy a tervváltozatok között a) több olyan is akad, amely a megkívánt mértékben megközelíti az EVM-szal kifejezett követelményrendszert vagy b) egyetlen ilyen tervváltozatot sem találunk. Az a) esetben az EVM-nek a — döntést előkészítő megítélésétől függő — módosításával: újabb mátrix-elemek beiktatásával vagy pedig már eredetileg is szereplő követelmények szigorításával (nehezebben teljesíthető szintek, nagyobb teljesítési valószínűségek megkövetelésével) lehet a megfelelő tervváltozatok körét tovább szűkíteni. Ab) esetben a megoldás egyik útja ugyancsak az EVM módosítása: a döntést végző a mátrixban szereplő egyes követelményeket — mérlegelés alapján — enyhítheti vagy elhagyhatja. A megoldás másik járható útja újabb tervváltozatok kidolgoztatása annak reményében, hogy ezek között már akad olyan, amely az — eredeti vagy enyhített — EVM-ot kívánt mértékben kielégíti. 2.2 Az EVM számszerűsíthető elemei A csak számszerűsített elemeket tartalmazó EVM felépítése a következő. Legyen a vízgazdálkodási rendszernek i = 1,2. . .1 eleme, terjedjen ki a vizsgálat j— 1,2... J időegységre és legyen az í-edik rendszerelemnek a j-edik időegységben összesen £=1,2.. .K(i,j) elvárása. A rendszerelemek elvárásainak főbb típusai: — adott folyószakasz vízhozama (vagy vízszintje) haladjon meg egy előírt alsó határértéket bizonyos valószínűséggel (élővízhozam biztosítása) és ne érjen el egy előírt felső határértéket egy másik valószínűséggel (árvízi biztonság); — adott tó vagy tározó, ill. felszín alatti víztartó vízszintje haladjon meg egy előírt alsó határértéket bizonyos valószínűséggel (üdülés, vízisport érdeke, növénytermesztés feltétele), de ne érjen el egy előírt felső határértéket bizonyos valószínűséggel (árvízi tározókapacitás fenntartása, tóparti birtokosok érdeke, duzzasztó műtárgyak biztonsága, belvízveszély); — adott vízfolyásszakasz, tó vagy tározó, ill. felszín alatti víztartó vízminőségét jellemző bizonyos mutatók (pl. oxigénfogyasztás, különböző ionkoncentrációk, keménység, fenol-, olajtartalom) maradjanak tűrhető felső határértékeik alatt bizonyos valószínűséggel; más vízminőségi mutatók (pl. oxigéntelítettség, oldott oxigén) haladják meg előírt küszöbértékeiket bizonyos valószínűséggel; — az adott vízhasználó mennyiségi és minőségi határértékekkel jellemzett vízigényét elégítsék ki bizonyos valószínűséggel. Az i-edik rendszer-elem j-edik időszakra vonatkozó &-adik elvárását tehát egy (<Kijk; Píjk) vagy egy ( ^l^ijk 't Pijk) értékpár jellemzi, ahol Rij k előírt határérték (vízhozam, vízszint, vízminőségi jellemző), <ill.> annak jele, hogy felső vagy alsó határértéket adtunk meg és Pijk az a legkisebb valószínűség, amellyel az Iiijk -val adott követelmény érvényesítését elvárjuk. Az EVM számszerűsíthető részének ilyen felírása azért hasznos, mert áttekinthető alakba rendezi a vízgazdálkodási rendszerrel szemben támasztott követelményeket, s lehetővé teszi a döntést végző számára, hogy a tervváltozatokat azonos rendszerben összeállított kielégítési mátrixait rendre összehasonlítva az EVMszal, végül is kiválassza a legmegfelelőbbnek ítélt s tervvázlatot. 2.3. Az EVM gazdasági paraméterekkel jellemezhető elemei Az EVM számszerűsített részének további (általában szűkebb) részét alkotják azok a mátrixelemek, amelyek valamilyen módon pénz-egységekkel hozhatók kapcsolatba. (Pl. a vízigények mennyiségi és minőségi kielégítése népgazdasági haszonnal jár, a vízigény-kielégítés elmaradása vagy korlátozása gazdasági kárt okoz.) Ha ismeretesek ezek a gazdasági összefüggések, és időlegesen feltesszük, hogy az EVM-nek ez a része a vízgazdálkodási rendszerrel szemben támasztott minden igényt kifejez, akkor — legalábbis elvileg — elvégezhető a vízgazdálkodási rendszer gazdasági optimalizálása, vagyis gazdasági-matematikai eljárással kikereshető az — elvileg végtelenül sok — tervváltozat közül az, amelytől a legnagyobb népgazdasági eredmény vagy a legkisebb kár várható (Chaemsaithong, 1973; Kazanowski, 1968,). Ez a megoldás általában természetesen nem lesz a teljes EVM szempontjából optimális megoldás, hiszen lehetséges, hogy a gazdaságilag optimálisnak talált megoldás az EVM egyéb — pénzben nem kifejezhető — elemei közül nem mindegyiknek felel meg. Ezért úgy is eljárhatunk, hogy a tervváltozatok közül először kiválasztjuk az EVM pénzzel nem jellemezhető elemei szempontjából megfelelőket, s csupán ezek halmazán végezzük el az optimalizálási eljárást. Előfordulhat, hogy a tervváltozatok így leszűkített halmazának gazdasági optimuma jelentősen elmarad a teljes halmaz optimumától. Ekkor kerül sor a mái' korábban említett kompromisszumok keresésére (engedményekre).
