Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

10. szám - Tóth Géza: A Központi Bükk karsztvíz térképe

Tóth G.: A Központi-Bükk karsztvíztérképe Hidrológiai Közlöny 1976. 10. sz. 445 •fi AM OR 'ísfállÓS-HŐ, [© REPASHUTA 2. ábra. A Központi-Bükk geológiai vázlata Jelmagyarázat C2—3: karbon agyagpalák; /'/—2: permi tarka agyagpala és permi homokkőösszlet; P3: permi fekete bitumenes mészkőösszlet; Tr

1 alsó triász általában Tar' szürke dolomit (triász anizuszi); Tar

2 porfirit diabáz és tufái (triász anizuszi); Tar

3 jól rétegzett fehérmészkő (triász aniznszi); pTl: sötétszürke palaösszlet, homokkő tűzköves mészkő vagy kovapala betelepüésekkel (triász ladini); tTl: tűzköves szürke mészkő, helyenként dolomit (triász ladini); ITL: fennslki mészkő (triász ladini); kTl: kovapala (triász ladini); vTl: répáshutai mészkő (triász ladini); eK: diabáz gabbró ultrabázit (felsőkréta); M: miocén üledékek. /. Monosbéli karsztforrások 2. Bélháromkút 3. Bélapátfalva (Lóczi-Jegető) 4. Bácsó források 5. Szalajka-v. Szikla 6. Szalajka 7. Leány völgyi 8. Ablaknskő-völgyi 'J. Bánvölgyi 10. Meteor—Géza 11. Farkasnyaki források 12. Vadászvölgyi források 13. Garanda források 14. Sebesvízi források 15. Szövetség 16. Margit 17. Eszperantó 18. Anna-források 10. Soltész-kerti 20. Szinva-főforrás 21. Szinva-táró 22. Vöröskői-alsó 23. Vöröskői-felső 24. Imókői 25. Feketeleni Abb. 2. Geologisches Schema des Zentralen Bükk-gebirges rés felé. A terület karsztvíz kutatásának kezdetén a források mögötti területet feltételezték az adott forrás vízgyűjtő területének. Ez a törvényszerűség nagy vonásokban ma is helytálló. A források vízhozamából a mögöttes vízgyűjtő területek méretére is lehetett következtetni a rendszeres vízhozammérések után. Tehát feltevések alapján, behatóbb kutatások, vizsgálatok nélkül is felvázolhatnánk a Központi-Bükk karsztvíz készletének néhány jellemző mozgási irányát. A Központi-Bükk területe alatt elhelyezkedő karsztvíz térbeli helyzetéről pontosabb térbeli ábrázolást csak akkor adhatunk, ha a karsztvíz felületét több ponton sikerül elérni, megismerni. A karsztvízrendszer térbeli helyzetének körvonalazásához természetesen nem elegendő a területet körülhatároló karsztvízkilépési pontok (források) magasságát alapul venni. A karszt peremén elhelyezkedő vagy annak mély eróziós völgyeiben felszínre lépő karsztforrások a központi karsztterület karsztvíz felületének szükségszerűen legalacsonyabb peremi pontjai. A karsztforrások kisebb vagy nagyobb mértékben környezetükben depressziós felületeket alakítanak ki. Ezek a depressziós formák szoros összefüggésben kell, hogy legyenek a mögöttes karsztterület vertikális kiterjedésével, a kőzet réstérfogatával, a karszt fejlettségével és a forrás mögött álló vízvezető járatrendszer méreteivel. A terület karszthidrogeológiáját részletező szerzők Aujeszky G., Borbély S., Jakucs L., Juhász A., Scheuer Gy., Szlabóczky P., Tóth G. és mások közzé tették azokat az adatokat, amelyek birtokában a Központi-Bükk karsztvízformájának meghatározása lehetségessé vált. A Központi-Bükk karsztvíz rendszerének térbeli meghatározásához értékes adatokat szolgáltattak a Központi-Bükk keleti felén végzett sikeres víznyelő feltárások, amelyek a karsztvíz elérésével annak felületét egy-egy helyen pontosan meghatározzák. (1. kép.) A Központi-Bükk karsztvíz formájának és a terület karsztvíz tetőzésének meghatározásában további nagy jelentőségű eredményeket az időszakos karsztforrások (imókői, feketeleni, vöröskői források) vízhozammérési és aktivitási idejének adatai, valamint a vertikális karsztvíz mozgással összefüggő működésük magyarázata és a nyugati területen végzett nagyméretű vízjelzéseink szolgáltatták. [44, 46, 47], (2. kép). Ezek birtokában ma már kísérletet tehetünk a Központi-Bükk karsztvíz áramlásainak meghatározására, térbeli helyzetének megközelítő leírására és a karsztvízforma adatokon, részben